6 talált cikk az áfa , költség , követelmény , bevétel , kézirat , önellenőrzés kifejezésre

Kérdés: Tehergépjármű külföldi tankolások áfáját az ELEKAFA nyomtatványon igényeljük vissza, amelynek az átfutási ideje majdnem két év. 2022. évi tankolások után az áfa-visszaigénylést 2023 szeptemberében adtuk be, az áfa összegét 2024 augusztusában kaptuk meg. 2022-ben a tankolások áfáját is, azaz a számlát bruttó módon anyagköltségként könyveltük. Hová könyveljük a 2024-ben visszatérített áfaösszeget, és hogy könyveljük helyesen a beérkező tankolási bizonylatok áfáját? Esetleg egyéb követelésként kellene (a külföldi adóhatósággal szemben) könyvelni a bejövő bizonylatok áfatartalmát rögtön a könyveléskor? Mivel éveken át húzódik a visszaigénylés folyamata, és nem biztos, hogy visszakapjuk a teljes összeget, szeretném tudni, hogyan tudjuk könyvelni szabályszerűen a számlákat és a visszatérített áfa összegét.

Kérdés:

A kft. nyílt végű lízingszerződése lejárt. A gépkocsit vevőkijelölés szerint idegen magánszemély veszi meg. A cég könyveiből hogyan kell kivezetni a gépkocsit? A bekerülési érték 10 millió Ft volt, maradványérték 1,5 millió Ft. Számviteli amortizáció 4 évre (48 hónapra) évi 1,7 millió Ft. Az adótörvény szerint 4 év×2,0 millió Ft-ot számoltunk el. Hogyan kell kivezetni a gépkocsit, és a társaságiadó-bevallásba milyen összegek kerülnek az adóalap-növelő és -csökkentő tételekhez?

Kérdés: Cégünk fémmegmunkálással, gépek alkatrészeinek gyártásával foglalkozik. Társaságunk bérmunkát is végez, vagyis egy másik belföldi székhelyű cég (a továbbiakban: "B" kft.) egy adott termék legyártására vagy egy alkatrész megmunkálására megbízza. Ezeket a termékeket "B" kft. továbbértékesíti Közösségen belül "C" GmbH-nak. Ezekkel az alkatrészekkel és szolgáltatással kapcsolatban a mi cégünknek nincs közvetlen kapcsolata "C" GmbH-val (előfordul viszont, hogy közvetlenül gyártunk más termékeket a "C" GmbH-nak). Az előbb említett bérmunkát a "B" kft.-nek számlázzuk, a készterméket pedig a "B" kft. számlázza a "C" GmbH-nak. Az alábbi eset fordult elő:
"C" GmbH minőségi reklamációt nyújtott be "B" kft. felé, amiről bizonylatot küldött, ezen szerepel reklamációs költség (100 euró) és javítási utómunka (50 euró), mivel nem küldte vissza a terméket Magyarországra, hanem külföldön elvégeztette a helyrehozatalt. A "B" kft. úgy járt el, hogy a számláját helyesbítette a "C" GmbH-val szemben 150 euró minőségi kifogásra hivatkozva. A minőségi kifogás valószínűleg a mi hibánkból adódik, amelyet elismertünk. Cégünk hogyan jár el helyesen? Módosíthatjuk a "B" kft.-nek kiállított számlánkat az adott megmunkálással kapcsolatban, és ha igen, milyen jogcímen? Az Áfa-tv. 77-79. §-a az adó alapjának utólagos csökkentésére vonatkozó részben írja le a számlák helyesbítésének lehetőségeit, élhetünk-e a teljesítést követő árengedménnyel ebben az esetben? A "B" kft. továbbszámlázhatja-e cégünk felé áfával növelten a "C" GmbH által megállapított reklamáció miatti tételeket, amelyet elszámolhatunk ráfordításként/költségként áfalevonási jog mellett? Beszélhetünk-e egyáltalán áfát érintő gazdasági eseményről, vagy a Ptk. szerint kell eljárni a "B" kft.-nek kötbér vagy kártérítés formájában?

Kérdés: A fióktelep Magyarországon egy javítóműhelyt bérel, amelyben speciális járművek javításával foglalkozik. Rendelkezik néhány alkalmazottal, helyben ők végzik ezt a tevékenységet. Az egyes munkákban azonban gyakran közreműködnek a központ (anyavállalat) alkalmazottai is. Amennyiben anyag, alkatrész szükséges, akkor ezt a központ biztosítja. Biztosít továbbá eszközöket is a munkához (pl. személygépkocsikat a magyar munkavállalóknak). Jelenleg az anyavállalat és a magyar fióktelep között semmilyen elszámolás nincs. A számlákat a vevők felé a külföldi anyavállalat állítja ki. A megrendelők kivétel nélkül külföldi vállalkozások. A központ a fióktelep eredményét cost plus eljárással kívánja megállapítani, azaz a fióktelepnél elszámolt költségekből kíván kiindulni a fióktelepnél kimutatott árbevétel meghatározásakor. Azaz – értelmezésük szerint – a központ megrendelte ezeket a javításokat a magyar fiókteleptől, és értékesítette a megrendelő felé. Szabályos ez az eljárás? Amennyiben igen, hogyan kell eljárni, bizonylatolni? Vagy kötelezően a fióktelepnek kellene kiállítania a számlákat a megrendelők felé, és a központtal is el kell számolni költségoldalon? Melyik eljárás helyes? Esetleg mindkét eljárás alkalmazható? A két esetben hogyan kell kezelni (bizonylat- és áfaszempontból) a központ és a fióktelep közötti anyagmozgásokat és szolgáltatásokat?

Kérdés: A társaság eszközök tartós bérbeadása kapcsán a partnereivel történő megállapodás szerint azonos összegű havi bérleti, szolgáltatási díjakat számláz, majd az akár 36-60 hónapos határozott idő végeztével, az eszköz értékesítését követően számol el a partnerrel. A bérleti szerződésben előre rögzített feltételek szerinti elszámolás során annak megfelelően, hogy a bérleti időszak végén a bérelt eszköz piaci ára, az értékesítés során befolyt vételár mennyi, a partnerrel történő elszámolás során – tekintettel arra, hogy a bérelt eszköz használata során a bérlő "magatartása" az eszköz eladási árára nagymértékben hat – a bérbeadó utólagosan árengedményt nyújt(hat) a korábbi bérlő számára. Jól gondoljuk, hogy a fentiek alapján nyújtott engedmény megfelel azon utólagosan adott árengedménynek, amelynek elszámolása során a bérbeadó az Áfa-tv. 77. §-ának (3) bekezdésében foglalt döntése alapján nem számlázott utólagosan adott árengedménynek tekintve, számviteli bizonylattal számol el korábbi bérlő partnerével? Melyet társaságunk egyéb ráfordításként, míg partnerünk egyéb bevételként könyvel?

Kérdés: A társaság kifejlesztett egy nagy értékű szoftverrendszert. A szoftverfejlesztéssel kapcsolatos ráfordításait aktiválta. Ezt a rendszert oly módon értékesítette, hogy a szoftver ellenértékét egy – a fejlesztési költségeknél lényegesen alacsonyabb összegű – fix alapárban és 3 év alatt évenként elszámolandó kiegészítő árban határozták meg. A kiegészítő ár a szoftverrendszer hasznosításának a vevő által a következő 3 évben elért nyeresége 50%-ában került meghatározásra. A figyelési időszak alatt az eredményt görgetik. Így ha pl. az első év még veszteséges volt, akkor visszafizetési kötelezettsége nem keletkezik az eladónak, hiszen a következő év(ek) nyereségét csökkentik vele. Ha mindhárom év összességében veszteséges volt, akkor nem jár kiegészítő ár. A vevő a szoftverrendszer tulajdonjogát a szerződés aláírásakor, azaz most szerzi meg. Hogyan kell ezt számláznia az eladónak, hogyan kell könyvelnie? A szoftvert az immateriális javak között tartottuk nyilván. Így az eladáskor a könyv szerinti érték teljes összegét vezetnénk az egyéb ráfordítások közé, és a számlázott alapárat egyéb bevételként számolnánk el. Ez azonban az első évben jelentős veszteséget fog eredményezni, ugyanakkor a következő 3 évben – előzetes kalkuláció szerint – a szoftver értékének a többszöröse is megtérülhet a kiegészítő árban. A kiegészítő ár elszámolásakor az eredeti számlát kell-e helyesbíteni (megnövelni), vagy egy önálló számla lesz? A kiegészítő árat elszámolásakor a tárgyévi eredmény javára lehet elszámolni, vagy a szerződéskötéskori évet kell módosítani vele?