17 cikk rendezése:
1. cikk / 17 Számla könyvelése
Kérdés: A társaság az általa végzett szolgáltatásról számlát bocsátott ki. A számla adatai: a számla kelte: 2024. január, az áfateljesítés kelte: 2024. január, fizetési határidő: 2024. január, a számlázási időszak: 2023. január. A számla áfát tartalmaz. A fenti számlát a főkönyvi könyvelésben vevőkövetelésként kell-e könyvelni az árbevétellel, illetve az egyéb rövid lejáratú kötelezettségekkel szemben, vagy a bevételek aktív időbeli elhatárolásaként kell kimutatni az árbevétellel és az egyéb rövid lejáratú kötelezettségekkel szemben? A társaság által befogadott azonos tartalmú számla esetében a számlát szállítói tartozásként kell-e könyvelni a költséggel és egyéb rövid lejáratú követeléssel szemben, vagy passzív időbeli elhatárolásként kell kimutatni?
2. cikk / 17 Havi záráshoz kapcsolódó kérdések
Kérdés: Társaságunk a havi számviteliidőszak-zárás gyakorlatát szeretné megvalósítani annak érdekében, hogy a már lezárt időszak adatai és az arra épülő riportok tartalma ne változzon. A jelenlegi gyakorlatunkban azonban nem látjuk pontosan, hogy ezt hogyan tudjuk jól megvalósítani. Gyakran találkozunk késve érkezett szállítói számlával (ami a tárgyhónapot megelőző hónapokat érinti), és az is előfordul, hogy a vevőink részére nem tudunk időben számlát kiállítani. A jelenleg alkalmazott gyakorlat szerint a késve érkezett szállítói/alvállalkozói számlákat a tényleges teljesítés időpontjára könyveljük, azaz pl. a szeptemberi teljesítésre vonatkozó alvállalkozói számlát megkapjuk november 20-án, akkor a könyvelésben alvállalkozói teljesítésként és szállítói kötelezettségként ez a számla szeptemberre kerül könyvelésre. Hasonlóan a vevői oldalon: az előbb említett alvállalkozói számla továbbszámlázása november 21-én van, viszont a könyvelésbe vevőkövetelésként és árbevételként szeptemberi teljesítéssel. (A konkrét kérdéseket – az ismétlések elkerülése érdekében – a válaszban ismertetjük.)
Válasz: Az Szt. 165. §-ának (3) bekezdése az éves beszámoló elkészítéséhez feltétlenül szükséges határidőket rögzíti. A kérdés szerinti bizonylatok esetében: legkésőbb a tárgynegyedévet követő hó végéig kell azokat a könyvekben rögzíteni.
Válasz: Az Szt. 165. §-ának (3) bekezdése az éves beszámoló elkészítéséhez feltétlenül szükséges határidőket rögzíti. A kérdés szerinti bizonylatok esetében: legkésőbb a tárgynegyedévet követő hó végéig kell azokat a könyvekben rögzíteni.
3. cikk / 17 Függő banki számla használata
Kérdés: Az alábbi problémával szembesültünk alapítványunknál a bankkivonatok ellenőrzésénél: A bankkivonat rögzítésének pillanatában nincs a banki kifizetéshez számla, vagy a rögzítő nem tudja, milyen tételre tegye, mert pl. még nem kaptuk meg a számlát, emiatt az ún. függő banki tételre teszi. Kérdés, meddig maradhat a függő bankon, és ha hiba folytán korábbi évet érintő tételt találunk, hogyan javítsuk? Hogyan tudjuk rendezni? Adminisztrációs hibák miatt úgy tűnik, így nem a valós helyzetét látjuk. Pl. ha egy duplán utalt összeget visszaküldenek, az a függő bankon marad, mint ellenszámlán, vagy nem jól gondoljuk?
4. cikk / 17 Jelentős összegű hiba a mérlegben, az eredménykimutatásban
Kérdés: Társaságunknál 2020. december végén vált ismertté a jelentős összegű (a mérlegfőösszeg 2%-át jóval meghaladó), a 2019. üzleti évet érintő árbevétel (elszámolási időszak 2019. 01. 01. – 2019. 12. 31.). Elkülönített vevői és értékesítés nettó árbevétele főkönyvi számlákon tartjuk nyilván a kiszámlázott összeget (egy db kimenő számla készült) a 2020. évi könyvelésben. Az áfafizetés időszaka 2020. február hónap, amely időszak áfabevallását önrevízióval korrigáltuk. 2020. évben háromoszlopos egyszerűsített éves beszámolót készítünk. A gazdasági esemény az egyszerűsített éves beszámoló mérlegének és eredménykimutatásának mely sorait fogja érinteni a lezárt üzleti évre vonatkozó módosítások oszlopában? Az iparűzésiadó-bevallást és a társaságiadó-bevallást önrevízióval kell korrigálni a 2019. évre, vagy a 2020. évi bevallásba kell korrekcióként beállítani?
5. cikk / 17 Vagyonbiztosítás keretében a kár rendezése
Kérdés: Gépet bérelünk egy cégtől, és szerződésben szabályoztuk a kárrendezést is. A vagyonbiztosítást a bérbeadó köti (a bérleti díjba bekalkulálták a biztosítási díjat is), de nem vagyunk közvetlen jogviszonyban a biztosítóval. Ha káresemény történik, értesítenünk kell a biztosítót és a bérbeadót. A bérbeadótól megrendeljük a javítást, a bérbeadó a teljes javítási költséget kiszámlázza részünkre. Ezen számla összegéből csak az önrészt és az áfát kell megfizetnünk. Számvitelileg és áfa szempontjából hogyan kezeljük a fenti gazdasági eseményt?
6. cikk / 17 Költségek viselése bérleti díj ellenében
Kérdés: "A" kft. ingatlant adott bérbe a "B" kft.-nek. "A" kft. a bérbeadást adókötelessé tette. A bérleti szerződés szerint: a bérleti díj fejében a bérbevevő viseli a bérleményre eső valamennyi költséget és adókötelezettséget. Az adóhatósági határozat és jogerős bírósági ítélet az ügyletet ellenérték fejében történő bérbeadásnak minősítette. A számlázásra és a könyvviteli elszámolásra vonatkozóan a bérbe adó cég könyvelője tájékoztatást kért és kapott az adóhatóságtól, amelynek lényege, hogy a bérbeadónak számlát kell kiállítania a bérbeadásról, utólag is. A bérbeadónak az áfakülönbözet könyvelését az adóhatósági határozat alapján kell elvégeznie. A bérbevevőnél az utólag kapott számla könyvelését az adóhatóság nem látja indokoltnak. A bérlő könyvvizsgálójaként a kérdező ezzel nem ért egyet.
7. cikk / 17 Folyamatos szolgáltatás könyvelése
Kérdés: Folyamatos szolgáltatás miatt az év végén hogyan kell könyvelni a beérkező számlákat? Cégünknél az a szokás, hogy a december hónapra szóló teljesítés után még december hónapban rögzítjük a szállítói folyószámlával szemben a költséget, az áfát, utána időbeli elhatárolásként a folyamatos szolgáltatás áfatartalmát. Helyesen tesszük? Vagy úgy kell könyvelni, mint a partnervállalkozásnál, ahol ha január hónapban állítják ki a számlát, akkor könyvelik a vevőfolyószámlára, és csak az árbevételüket határolják el decemberre? Ebben az esetben mindig eltérés van a folyószámláink között.
8. cikk / 17 Mérlegfordulónapot követő számlák
Kérdés: A mérlegfordulónapot követően kiállított, illetve érkezett számlákat hogyan kell nyilvántartani a könyvekben? A vevői és szállítói leltárak egyeztetésénél eltérés szokott mutatkozni az elszámolások különbözősége miatt. A tárgyévet érintő, de évet követően kiállított vevői és szállítói számlákat a vevői, illetve szállítói folyószámlákra kell nyilvántartásba venni. Az áfát az Áfa-tv.-nek megfelelően fizetendő adó esetén önellenőrzéssel, levonandó adó esetén követelésként kell előírni, majd a számla megérkezésekor visszaigénylésbe helyezni. Ebben az esetben a vevői-szállítói folyószámla-egyeztetéseken természetesen szerepelnek az adott tételek, és a mérlegben a vevői és a szállítói soron jelennek meg az összegek. Az utólag érkezett számlák nettó összegeit aktív és passzív elhatárolásként kell nyilvántartásba venni, a mérleg hasonló elnevezésű sorában szerepeltetni, ebben az esetben nem jelennek meg az egyenlegközlőn az adott tételek. Az utólag kiállított számláknál sokszor nem ismerik el az egyenlegközlőn az utólagos tételeket, mondván, a vevők ezt már a következő évben kapták, tehát a következő évben könyvelték. Mi a helyes megoldás az utólagos számlák nyilvántartásánál?
9. cikk / 17 Forgalommal arányosan adott engedmény 2010-ben
Kérdés: A társaság építőanyag-kereskedelemmel foglalkozik. A beszerzés kereskedőházon keresztül történik, amely cég áll kapcsolatban a termelőkkel, és több viszonteladónak értékesít. A kereskedőház naptári évi elszámolással forgalomarányos bónusz-visszatérítésben részesül a termelőtársaságoktól, amelyet vevői között – a forgalom arányában – szétoszt. A bónusz mértéke a forgalmazott értékek függvényében sávosan emelkedik. Így a bónusz végleges összege – bonyolult számítások eredményeként – a kereskedőház számára sok esetben csak júliusban áll rendelkezésére, és csak ezt követően történhet meg a vevői közötti szétosztás (a mérlegek zárását követően). A számviteli törvény 2010. 01. 01-től hatályos előírása alapján az üzleti évhez kapcsolódó, forgalommal arányosan utólag adott/kapott engedményt – a pénzügyi rendezéstől függetlenül – egyéb bevételként, illetve egyéb ráfordításként ki kell mutatni az egyéb követelésekkel, illetve az egyéb kötelezettségekkel szemben, a két fél közötti elszámolás alapján. Miután a bónusz összege jelentős, értéke befolyásolja a társaság mérleg szerinti eredményét, a társasági adó alapját, a társaság számára nem közömbös az, hogy a bónusz melyik év eredményében kerül kimutatásra. Ezen változással a 2010. évi beszámolóban a 2009. évről áthúzódó bónuszok mellett a 2010. évre járó bónuszok is kimutatásra kerülnek, tehát 2 év bónusz összegével nő az eredmény, amely az évek közötti összehasonlítást is torzítja. Helyesen értelmezzük a számviteli törvény hivatkozott előírásait, vagy elégséges azon bónuszösszegek szerepeltetése, amelyek befolytak, vagy a kereskedőház megküldte részünkre a bónuszelszámolást a mérlegkészítés időpontjáig (nálunk január 31-ig)? Mit tegyünk azokkal a bónuszösszegekkel, amelyek a mérlegkészítés időpontjáig nem folynak be, és az összegről még bónuszértesítő sem érkezett, az összeg nagysága számítással sem támasztható alá?
10. cikk / 17 Végrehajtási költségek megelőlegezése
Kérdés: A Számviteli Levelek 175. számában a 3667. kérdésre adott válaszukban azt írták, hogy a megelőlegezett végrehajtási költséget a cégnek előlegként kell nyilvántartania az adott ügy befejezéséig, míg a végrehajtónak az előlegről számlát kell kibocsátania. A megkeresett végrehajtó szerint az önálló bírósági végrehajtó nem minősül adóalanynak. Erre tekintettel a közhatalmi tevékenységgel kapcsolatban felmerült, a vonatkozó rendelet alapján felszámított díjak és költségek tekintetében számlaadási kötelezettsége nincsen. A teljesítést igazoló számviteli bizonylat készpénzfizetésnél a bevételi pénztárbizonylat, átutalás esetén a bankszámlakivonat. Kinek van igaza?
