66 cikk rendezése:
1. cikk / 66 Kezelt vagyon elkülönített könyvelése
Kérdés: A bizalmi vagyonkezelő (BVK) és a kezelt vagyon (KV) könyvvezetését egy könyvelőiroda végzi. A könyvelőiroda havi számláiban külön soron feltünteti a bizalmi vagyonkezelő (100 + 27% áfa) és a kezelt vagyon díját (20+27% áfa). A kezelt vagyonnak nincs saját bankszámlája. A kezelt vagyon kizárólag üzleti részesedés, tevékenységből eredő bevétele nincs, mint például ingatlan-bérbeadás. A könyvelésről szóló számlát mindkét, különálló számviteli nyilvántartásba könyvelném az alábbiak szerint:
Bizalmi vagyonkezelő könyvelése:
Számla nettó BVK: T 52 K 454 100
Számla áfa BVK: T 466 K 454 27
Számla nettó KV: T 368 K 454 20
Számla áfa KV (le nem vonható): T 368 K 454 5,4
Szállítót fizet: T 454 K 384 152,4
Kezelt vagyon könyvelése:
Számla nettó KV: T 52 / K 454 20
Számla áfa KV: T 52 / K 454 5,4
BVK-KV pénzügyi rendezés elszámolása: T 454 / K479 25,4
Helyes-e és teljes körű-e a táblázatba foglalt könyvelési metódus?
A bizalmi vagyonkezelő esetén a 368 és a kezelt vagyon esetén a 479 egy elszámolási számla a BVK és a KV között. Azonban ez a fentiek alapján az évek során folyamatosan nő, és nem rendeződik. Továbbá szintén növeli a bizalmi vagyonkezelő állományaiban lévő követelést a kezelt vagyonnal szemben (T 368 / K 311), ha a vagyonrendelő a kezelt vagyonból engedi kielégíteni a vagyonkezelési díjat. Pénzmozgás nem történik. A két egymás közötti elszámolási számla hogyan kerül rendezésre a könyvekben és mikor? Ha a kezelt vagyonnak nincs elkülönült bankszámlaszáma, akkor a bizalmi vagyonkezelő a bankszámlájára érkező (kezelt vagyon) hozamokat miként tartja nyilván a könyveiben? A vagyonkezelési díj rendezése a kezelt vagyonnak melyik sajáttőke-eleméből történhet az indulást követő évben (nincs tartalék) és az azt követő években?
Bizalmi vagyonkezelő könyvelése:
Számla nettó BVK: T 52 K 454 100
Számla áfa BVK: T 466 K 454 27
Számla nettó KV: T 368 K 454 20
Számla áfa KV (le nem vonható): T 368 K 454 5,4
Szállítót fizet: T 454 K 384 152,4
Kezelt vagyon könyvelése:
Számla nettó KV: T 52 / K 454 20
Számla áfa KV: T 52 / K 454 5,4
BVK-KV pénzügyi rendezés elszámolása: T 454 / K479 25,4
Helyes-e és teljes körű-e a táblázatba foglalt könyvelési metódus?
A bizalmi vagyonkezelő esetén a 368 és a kezelt vagyon esetén a 479 egy elszámolási számla a BVK és a KV között. Azonban ez a fentiek alapján az évek során folyamatosan nő, és nem rendeződik. Továbbá szintén növeli a bizalmi vagyonkezelő állományaiban lévő követelést a kezelt vagyonnal szemben (T 368 / K 311), ha a vagyonrendelő a kezelt vagyonból engedi kielégíteni a vagyonkezelési díjat. Pénzmozgás nem történik. A két egymás közötti elszámolási számla hogyan kerül rendezésre a könyvekben és mikor? Ha a kezelt vagyonnak nincs elkülönült bankszámlaszáma, akkor a bizalmi vagyonkezelő a bankszámlájára érkező (kezelt vagyon) hozamokat miként tartja nyilván a könyveiben? A vagyonkezelési díj rendezése a kezelt vagyonnak melyik sajáttőke-eleméből történhet az indulást követő évben (nincs tartalék) és az azt követő években?
2. cikk / 66 Devizás követelés beszámítása forinttartozásba
Kérdés: A kft. forintban vezeti a könyveit. A 2022-es üzleti évben a tulajdonosok (gazdasági társaságok) tőkekivonással történő jegyzett tőke leszállításáról döntöttek. A jegyzett tőke leszállítását a cégbíróság bejegyezte. A tulajdonos részére előírt tőkeleszállításból származó visszafizetendő rövid lejáratú kötelezettség összege 30 millió forint. A tulajdonos a tőkeleszállítást követően úgy döntött, hogy a társaság egyik üzletrészét megvásárolja a leányvállalatától. Az üzletrész adásvételi szerződése alapján a kft.-nek követelése keletkezett a tulajdonosok felé 62.000 euró összegben. A kft. a banki utalási költségek megtakarítása miatt megállapodást kötött az adásvételi szerződésből származó 62 ezer euró kompenzálására a 30 millió forint jegyzett-tőke-leszállításból származó forintos kötelezettségében. A kft.-nél a 62.000 eurós követelés a szerződés napján érvényes MNB-árfolyam alkalmazásával került könyvelésre, amelynek fizetési határideje lejárt. Milyen forintértéken kell (milyen árfolyam alkalmazásával) kompenzálni a 62.000 euró követelést a rövid lejáratú, forintban fennálló kötelezettséggel szemben? Három válasz lehet: 1. Véleményünk szerint alkalmazható a beszámításra vonatkozó dokumentum aláírásának dátumán érvényes MNB-árfolyam az átszámításhoz. 2. Esetleg az a megoldás is elfogadható, amely szerint a követelés könyvelt forintösszegét össze lehet vezetni a forintkötelezettség összegével, nem szükséges az aktuális árfolyam alkalmazása, mivel a devizás követelés kivezetését a könyv szerinti értéken kell elvégezni. 3. Egyes kollégák véleménye szerint hasonlóan kell eljárnunk, mint a forintos kötelezettség euróban történő átutalásánál, vagyis hogy a saját bank eladási árfolyamán kell átszámítani a forintkötelezettséget euróra, amelyből annyi eurót kell kompenzálni, amennyi az eurókövetelés összege, a kompenzálást követően fennmaradó forintösszeget utalással kell rendezni. Kérjük, szíveskedjenek megadni, hogy szakmai véleményüket milyen számviteli törvényi előírással tudják alátámasztani!
3. cikk / 66 Piaci érték megállapítása
Kérdés: Hogyan állapítjuk meg a piaci értéket?
4. cikk / 66 Könyvviteli nyilvántartások szabályossága
Kérdés: A könyvviteli nyilvántartások vizsgálatakor tapasztalt ellentmondásokkal kapcsolatosan az alábbi kérdések merültek fel:
1. A társaság folyó üzleti évre vonatkozó számviteli nyilvántartásaiba olyan könyvelési tételek kerültek, amelyek negatív előjelű értékeket tartalmaznak a Tartozik oldalon vagy a Követel oldalon. Megfelelnek-e a hatályos számviteli előírásoknak? A társaság által alkalmazott gyakorlat szerint a folyó évi könyvelés során az előlegként elszámolt számlák negatív előjelű tételként szerepelnek a rögzített adatállományban, mind a szállítóra, mind a vevőre vonatkozó főkönyvi számlákon.
2. Helyes-e a számviteli számítástechnikai program algoritmusa által történő ilyen adatállomány rögzítése, arra való hivatkozás, hogy e könyvelési nyilvántartási program algoritmusa biztosítja ezt az eljárást?
3. Amennyiben lehetséges, hogy helyes ez az eljárás, kérem, hivatkozzanak a számviteli törvény megfelelő szakaszára.
1. A társaság folyó üzleti évre vonatkozó számviteli nyilvántartásaiba olyan könyvelési tételek kerültek, amelyek negatív előjelű értékeket tartalmaznak a Tartozik oldalon vagy a Követel oldalon. Megfelelnek-e a hatályos számviteli előírásoknak? A társaság által alkalmazott gyakorlat szerint a folyó évi könyvelés során az előlegként elszámolt számlák negatív előjelű tételként szerepelnek a rögzített adatállományban, mind a szállítóra, mind a vevőre vonatkozó főkönyvi számlákon.
2. Helyes-e a számviteli számítástechnikai program algoritmusa által történő ilyen adatállomány rögzítése, arra való hivatkozás, hogy e könyvelési nyilvántartási program algoritmusa biztosítja ezt az eljárást?
3. Amennyiben lehetséges, hogy helyes ez az eljárás, kérem, hivatkozzanak a számviteli törvény megfelelő szakaszára.
5. cikk / 66 Leltárkészítés módszerei, követelményei
Kérdés: A könyvvizsgálatok során gyakran tapasztalom, hogy az Szt. 69. § (1)–(2) bekezdéseinek követelményeit csak részben teljesítik a beszámolót összeállítók, előfordul, hogy önálló leltárdokumentációt egyszerűen nem is készítenek, a főkönyvi egyenlegek és az analitikák egyeztetéséről nem készülnek végrehajtást igazoló dokumentumok, mert azt mondják, ezt a törvény nem írja elő, sok esetben elegendőnek tartják a főkönyvek zárásának bemutatását. Hivatkoznak a törvény 165. § (1) bekezdésére, mely szerint bizonylattal az eszközök források összetételének változását kell alátámasztani, és a főkönyvi könyvelés-analitika egyeztetés nem eredményez változást, csupán ténymegállapítást. Az ellenőrzésre alkalmasság követelménye is gyakran sérül, rendszerint azzal, hogy a leltárnak nevezett dokumentumok tartalma és terjedelme hiányos, és nem teljesül az Szt. 165. § (4) bekezdésében elvárt logikailag zárt rendszerre vonatkozó elvárás, távolról sem felelnek meg a 166. § és 167. § (1) bekezdésében leírt számviteli bizonylattal szembeni követelményeknek. Míg az ellenőrzésre alkalmasság, lehetőségmeghatározás véleményem szerint igen tág fogalom, és nehezen számonkérhető, addig a logikailag zárt rendszer teljesülése talán pontosabban mérhető és megkövetelhető. Hogyan kell értelmezni a számviteli törvényben meghatározott leltárkészítési követelményekben megfogalmazott elveket? Milyen bizonylatolási, alaki és tartalmi követelmények vonatkoznak a főkönyvi könyvelés és az analitikák egyeztetésére és általában a tényeket rögzítő leltárra? Mit jelent pontosabban az ellenőrzésre alkalmasság és a logikailag zárt rendszerre vonatkozó követelmény?
6. cikk / 66 Számviteli feladatok a végelszámolás befejezésekor
Kérdés: A társaság végelszámolása lassan befejeződik. A hitelezői igények kielégítésre kerülnek, de az eszközök egy részét a végelszámoló nem tudja értékesíteni. Azokkal mi legyen? A szabályszerűség érdekében kérem, hogy ismertessék a végelszámolást lezáró számviteli beszámoló sajátosságait, legfontosabb feladatait.
7. cikk / 66 Ingatlan kiadása végelszámoláskor
Kérdés: Végelszámoláskor, ha a cégben van ingatlan, és az előző két évben veszteséges volt, az ingatlanárak növekedése következtében, ha az ingatlant eladják, akkor az előző kettő év vesztesége csökkenti a vállalkozásból kivehető összeget? Ha viszont az egyszemélyes tulajdonosnak természetben adják ki, akkor az ingatlan piaci értékét csökkentheti az előző évek veszteségével és a végelszámolás során felmerült költségekkel?
8. cikk / 66 Üzletrész értékesítése részletfizetéssel
Kérdés: "X" kft. megszerzi "Y" kft. jegyzett tőkéjének bizonyos részét, majd évekkel később értékesíti azt. "X" kft. adózása az értékesítéskor: az üzletrész bekerülési értéke: 20 millió forint; az üzletrész-átruházási szerződésben az ellenérték 80 millió forint; az ellenérték kifizetése több részletben történhet (a mérlegfordulónapig 50millióFt, utána 30 millió forint kerül kifizetésre). A tárgyévre hogyan számolhatom el? A pénzforgalom számít? Tárgyév: ellenérték 80 millió forint, bekerülési érték 20 millió forint, eredmény 60 millió forint, a 30 millió forint még ki nem fizetett részt követelésként tartom nyilván? Vagy ellenérték csak a befolyt érték lehet, azaz 50 millió forint, és a bekerülési értéknek is csak az arányos részét vehetem figyelembe (12,5 millió forint)? Eredmény ez esetben: 50-12,5 = 37,5 millió forint? Akövetkező évben pedig [30-(20-12,5)] 22,5 millió forint, összességében a tárgyévi eredmény 37,5, a következő évi eredmény 22,5, összesen 60 millió forint.
9. cikk / 66 Osztalékfizetés üzemi ingatlannal
Kérdés: A kft. 2018. évben üzleti célú ingatlant vásárolt az ingatlan beruházójától 38,1 millió forintért. A kft. a számlában foglalt 8,1 millió Ft áfát levonta, az ingatlant üzembe helyezte. A kft. nyereséges, 40 millió Ft eredménytartalékkal rendelkezik. A tulajdonosokban felmerült, hogy osztalékot fizetnek az eredménytartalék terhére, amelyet természetben, az üzleti célú ingatlan formájában fizetnének ki. Ha a taggyűlés osztalékfizetésről határoz, és természetben fizeti ki az osztalékot, mikor kell megfizetni az ingatlant terhelő áfát, az osztalékot terhelő személyi jövedelemadót? Milyen adózási hatása van annak, ha csak az ingatlan értékének 50%-a kerül kifizetésre (átadásra)?
10. cikk / 66 Kis összegű követelések értékvesztése
Kérdés: Társaságunknál a fogyasztónként kis összegű követeléseknél az értékvesztés összegét ezen követelések nyilvántartásba vételi értékének százalékában határozták meg. Erre a számviteli törvény lehetőséget adott. A következő évben újból megállapítjuk a fogyasztónként kis összegű követelések – előbbiek szerinti – értékvesztését, azt egyéb ráfordításként elszámoljuk, az előző évben elszámolt értékvesztés teljes összegét pedig visszaírjuk egyéb bevételként. A társaság ezt az elszámolási módot azért alakította ki, mert nem tudta másként az értékvesztéssel összefüggő korrekciókat a társasági adó logikája szerint megvalósítani. Helyes ez az értékvesztés-visszaírási gyakorlat?
