4 cikk rendezése:
1. cikk / 4 Befektetett eszközök alsó értékhatára
Kérdés: Az Szt. 24. §-ának (1) bekezdése szerint befektetett eszközként olyan eszközt szabad kimutatni, amelynek az a rendeltetése, hogy a tevékenységet, a működést tartósan, legalább egy éven túl szolgálja. Tehát nem kötelező, csak szabad. Ez a gyakorlatban így is van, hiszen néhány irodaszer akár évtizedekig is használható, de értékének sekélysége miatt mégsem tekinti senki tárgyi eszköznek, hanem a beszerzéskor anyagköltségként számolja el. Az egyértelműség miatt célszerűnek tűnik, ha a vállalkozás számviteli politikájában összeghatárral rögzíti, hogy meddig anyag valami, és milyen értéktől tárgyi eszköz. A kérdés az, hogy mekkora lehet ez az összeg?
2. cikk / 4 Vendéglátás: üzemi konyha
Kérdés: Társaságoknál üzemi konyha működik. Üzleti partnereinket sok esetben az üzemi konyhában látjuk vendégül. A reprezentációval kapcsolatos áfát levonjuk. A szolgáltatott reprezentációról belső számlát készítünk, amely alapján a szolgáltatás értékét árbevételként számoljuk el a reprezentációs költségekkel szemben. A reprezentációs szolgáltatás után keletkezik-e áfafizetési kötelezettség?
3. cikk / 4 2001. évi nyitómérleg, 2001. évi éves beszámoló bázisadatai
Kérdés: A számviteli törvény változásai miatt hogyan történjen a 2001. évi nyitótételek könyvelése? Milyen rendezőtételeket kell könyvelni? Kell-e rendezőmérleg? Hogyan lehet a 2000. évi mérleg záróadatait, a 2000. évi eredménykimutatás tárgyévi adatait a megváltozott sémának, tartalomnak megfeleltetni?
4. cikk / 4 Piaci értékek meghatározása
Kérdés: Az új számviteli törvény szerint az eszközök mérlegfordulónapi értékelésekor a könyv szerinti értéket össze kell vetni a piaci értékkel. Honnan tud a gazdálkodó szervezet a piaci értékre vonatkozóan információt szerezni? Hogyan lehet a gépek, berendezések, technológiák piaci értékét meghatározni, különösen akkor, ha azok egyedi eszközök?
