4 talált cikk a szamviteli , követelmény , szolgáltatás , számvitel , számla , teljesítés , társasági adó , szerző , költség , EKK kifejezésre szavak mindegyikével

Kérdés: Társaságunk egy másik vállalkozóval közösen konzorciumi megállapodás keretében egy nem engedélyköteles építőipari beruházás kivitelezését vállalja 50-50%-ban. A tagok a megrendelővel közösen szerződnek, a vállalkozási díjat 50-50%-os megoszlásban számlázzák a megrendelő részére, a konzorciumi megállapodás alapján a költségeket is 50-50%-os arányban vállalják. A kivitelezési munkákhoz a konzorcium alvállalkozókat is igénybe kíván venni. A tagok az alvállalkozókkal a megrendelővel kötött szerződéshez hasonlóan közösen szerződnek, és az alvállalkozók 50-50%-ban állítják ki számláikat a tagok részére. A konzorciumi tagok saját teljesítményükkel is részt vesznek a kivitelezés során. A tagok az általuk végzett saját teljesítményük 50%-át átszámlázzák a másik konzorciumi tag részére, tehát egymás felé is hasonló módon számláznak az Áfa-tv. rendelkezései szerint (27% áfa felszámításával), mint az építkezés többi számlázott alvállalkozói teljesítménye. Álláspontunk szerint a tagok saját teljesítményének egymás felé történő átszámlázása a Tao-tv. szerint a vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő költségnek minősül.

Kérdés: A számviteli törvény 60. §-ának (6) bekezdéséhez kapcsolódóan kérdezem: tudnának olyan példát mondani, amikor indokolt lehet a középárfolyamtól eltérni, és vagy csak a devizavételi, vagy csak a devizaeladási árfolyamon értékelni az eszközöket és a kötelezettségeket?

Kérdés: Cégünk ("A" cég) egy külföldi cég ("B" cég) megbízásából ügynöki szerződés keretében Oroszország területén vesz árut orosz cégtől ("C" cég), és azt Ukrajnában és Kínában adja el az ottani illetőségű "D" cégnek. Ezért az árrésből az "A" cég 4% ügynöki jutalékban részesül, a maradék 96% a "B" céget illeti meg. A "B" cég látja el az "A" céget a szükséges információkkal és pénzeszközökkel. Az "A" cég saját nevében köti meg az adásvételi szerződéseket a "C", illetve a "D" cégekkel, a számlázás az "A" cég és ezen cégek között történik. Az áru Magyarországon csak vámszabad területre lép be, és rögtön tovább is szállítják, az áru beszerzési árában benne van a szállítási költség is a vevőkig. Kérdésünk, hogyan kell a fenti ügyletet elszámolni, és milyen adóvonzata van, figyelemmel a 2010. évi változásokra is?

Kérdés: A termelőtevékenységet folytató nagyvállalkozás termékeinek döntő részét az áruházláncok felé értékesíti. Az értékesítési szerződésekben számos, a forgalomhoz kapcsolódóan fizetendő bónusz és egyéb jogcímen nevesített tétel szerepel. Például áruháznyitási, belistázási, marketingköltség, visszáruátalány, időpontra szállítási stb. költség, amelyeket az áruházláncok áfásan számláznak. Társaságunk – mivel ezekhez nem kapcsolódik konkrét teljesítés – ezeket végleges pénzeszközátadásnak minősíti, az áfával növelt értékben rendkívüli ráfordításként könyveli, a társasági adó alapjának számításánál adóalapot növelő tételként veszi figyelembe. A felsorolt – áfásan számlázott – tételeknek milyen kritériumoknak kell megfelelniük ahhoz, hogy ezeket költségként lehessen elszámolni, és az áfa visszaigényelhető legyen, a társasági adó alapját pedig ne kelljen növelni?