9 talált cikk a beszámoló , támogatás , szerző , kötelezettség , EKR kifejezésre

Kérdés: Társaságunk támogatásban részesült a Magyar Falu Program keretén belül. A támogatás célja: kistelepülésen meglévő kereskedelmi üzlet fejlesztése és egyéb szolgáltatás nyújtása. Támogatott tevékenységek:
-Építés/felújítás/akadálymentesítés: átmeneti támogatás, energiahatékonysági célú beruházási támogatás, megújulóenergia-termeléshez nyújtott támogatás jogcímen.
-Eszközbeszerzés: átmeneti támogatás jogcímen.
-Közteher-támogatás: átmeneti támogatás jogcímen.
A támogatást vissza nem térítendő támogatásként, támogatási előleg formájában, egy összegben, utólagos elszámolási kötelezettség mellett átutalással kapta meg társaságunk 2021. 12. 31. napján a fent megnevezett tevékenységekre. A megvalósítási időszak kezdőnapja: 2021. 03. 01. A megvalósítás utolsó napja: 2023. 06. 30. Társaságunk a támogatott tevékenységet és a beszerzett eszközöket a megvalósítási időszakot követő 5 évig köteles fenntartani. A támogatás felhasználásáról a megvalósítási időszakot követő 15 napon belül kötelesek vagyunk elszámolást, beszámolót készíteni, és benyújtani a lebonyolító részére. A fel nem használt, vagy a jogosulatlanul igénybe vett, illetve a nem rendeltetésszerűen felhasznált támogatást, vagy annak egy részét vissza kell utalni. Társaságunk megkezdte az üzletek felújítását, átépítését, az eszközbeszerzéseket. Megérkeztek a szállítói számlák, azok kiegyenlítésre kerültek. Az eszközöket, a lezárult felújításokat, beruházásokat aktiváltuk, elkezdődött az értékcsökkenés elszámolása is. A folyósított támogatást a kapott előlegek között tartjuk nyilván a pénzügyi elszámolás elfogadásáig? Mikor történik a felújításra, építésre, eszközbeszerzésre kapott támogatás egyéb bevételkénti elszámolása? A közteher-támogatások esetén hogyan kell szabályosan eljárni? Kérem segítségüket a fenti gazdasági események kontírozásában!

Kérdés: A gazdasági társaság és az önkormányzat közötti közszolgáltatói szerződés alapján az önkormányzatnak – mint az ellátásért felelősnek – a szolgáltatás fenntartása esetén kötelezettséget jelent a szolgáltatást végző társaság indokolt ráfordításai alapján igazolható veszteség kiegyenlítése. (Ezt uniós rendelet és a 2012. évi XVI. törvény is szabályozza.) A szerződés szerint a két fél minden évet követően elszámol az előző évi kompenzálandó veszteség mértékéről (összegszerűen meghatározzák, az önkormányzat közgyűlése is elfogadja). Ugyanakkor az önkormányzat forrás hiányában nem tudja pénzügyileg rendezni az elszámolt támogatást, hanem arra majd külön fizetési megállapodást köt, amikor rendelkezik a megfelelő fedezettel. Az Szt. 77. §-a (2) bekezdésének 2016. évi módosítása szerint kötelezően elő kell-e írni 2017-ben a társaságnál egyéb bevételként a mérlegkészítésig elszámolt összeget? 2017-ig a mérlegkészítésig pénzügyileg rendezett kompenzációt mint támogatást számolta el a társaság egyéb bevételként. A módosítás hatására a korábbi években elszámolt, de meg nem fizetett kompenzációt is el kell számolni 2017-ben egyéb bevételként?

Kérdés: Jövőre változnak-e a számviteli előírások?

Kérdés: A kettős könyvvitelt vezető alapítvány a tárgyévi bevételei terhére dönt támogatások kifizetéséről, miközben a támogatások elszámolása a számviteli törvény szerint pénzforgalmi tétel. Ez az éves számviteli eredmény indokolatlan ingadozását okozhatja, gátolja a valós vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzet megítélését. A kuratórium gazdálkodási döntéseit a tárgyévben járó és legkésőbb a mérlegkészítésig pénzben is megkapott támogatások terhére hozza. Ezek terhére kerülnek az adott támogatások megítélésre. Lehetséges elszámolási mód lehetne az Szt. 4. §-a (4) bekezdésének alkalmazása a következők szerint: a kuratórium döntése alapján a teljes támogatási összeget felvesszük kötelezettségként: T 86 – K 479 (Egyéb ráfordítás – különféle egyéb kötelezettség); a pénzforgalommal elszámoljuk a támogatás ütemezése szerint a kötelezettség csökkenését: T 479 – K 384, 381; év végén a rövid lejáratú kötelezettségek közül az egy éven túl lejárókat átsoroljuk a hosszú lejáratú kötelezettségek közé. Ez az elszámolási rend könnyen követhető, analitikája egyszerűen szervezhető. Egyedül az egyéb ráfordítást, összhangban az összemérés elvével, nem pénzforgalommal könyveljük. Másik alternatíva: a kuratórium döntését könyvvitelen kívül vezetjük, majd pénzforgalommal elszámoljuk a támogatást ütemezés szerint: T 86 – K 384; a támogatási szerződésből még hátralévő biztos tartozásokat – a realizációs elvet felrúgva, az összemérés elvét nem teljesítve – nem könyveljük.
Magánszemélyek részére adott támogatások esetén: Ott az elszámolt összegeket személyi jellegű kifizetésként indokolt kimutatni, miközben a szerződött, fix összegű, adott időpontban esedékes nemteljesítéshez kötött jövőbeni kifizetésekre nem is tudnánk más módon fedezetet képezni, mint az Szt. 4. §-a (4) bekezdésének az alkalmazásával a következők szerint:
- -a kuratórium döntése alapján a teljes támogatási összeget felvesszük kötelezettségként: T 55 – K 479; pénzforgalommal elszámoljuk a támogatás ütemezése szerint a kötelezettség csökkenését: T 479 – K 384, 381;
- -év végén, az éven túli elszámolásokat átsoroljuk a hosszú lejáratú kötelezettségek közé;
- -a még ki nem fizetett, nem számfejtett összegekre, a bizonytalan, de várható adókra, járulékokra céltartalékot képezünk: T 86 – K 42.
A másik alternatíva szerint nem vennénk figyelembe az összemérés elvét, és a számfejtéssel elszámoljuk a támogatás ütemezése szerint az esedékes támogatást és járulékait: T 55 – K 479. Így a könyvelés a jövőbeli biztos tartozásokat nem tartalmazná.

Kérdés: Cégünk kis- és középvállalkozás, 2005. 01. 01-jei besorolása óta folyamatosan kisvállalkozásnak minősült. Foglalkoztatotti létszámunk 2013. évben meghaladta az 50 főt, és folyamatosan meg is fogja haladni, de a 100 főt nem fogja elérni. Mérlegfőösszegünk 43 millió euró marad, nettó árbevételünk se éri el az elkövetkezendő években a 43 millió forintot. Nincs a cégnek se partnervállalkozása, se kapcsolt vállalkozása. Ha 2013. és 2014. évben a fenti mutatókat nem érjük el, de a foglalkoztatottak éves átlagos statisztikai állományi létszáma mindkét évben 50 fő felett lesz, akkor a 2015. 01. 01-jei minősítéskor már középvállalkozásnak fogunk minősülni?

Kérdés: Könyvelőirodánk egyik ügyfelének felmondott. Az adóhatóságnál lévő meghatalmazásunkat visszavontuk. A céget többször felszólítottuk, hogy bizonylatait és iratait vegye át, ez azonban még a mai napig sem történt meg. Meddig kell őrizni ezeket a bizonylatokat? Legutóbbi felszólítólevelünkben közöltük, ha személyesen nem veszi át, akkor az iratokat postán küldjük el. Amennyiben sor kerülne az iratátadásra, kötelesek vagyunk-e a könyvelési adatokat tartalmazó elektronikus adatállományt is átadni? A Számviteli Levelek 214. számában a 4454. kérdésre adott választól eltér az egyik szakkönyv témával kapcsolatos álláspontja. Melyik tekinthető mérvadónak? Ezen utóbbi vélemény szerint a szerződés megszűnését követően a könyvelőirodát nem terheli a számítógépes adatállomány megőrzésének kötelezettsége. Másik kérdésünk, amennyiben ügyfelünk több hónapos vagy éves könyvelési díj-tartozást halmozott fel, és emiatt mondtunk fel, kötelesek vagyunk az iratait visszaadni?

Kérdés: A Számviteli Levelek 96. számában az 1959. kérdésre adott válaszban olvastam, hogy az Szt. 2005. évi változásai között vannak olyan változások is, amelyek az esetenként vitatott kérésekre adnak pontosító, kiegészítő rendelkezést. Melyek ezek?

Kérdés: Közhasznú társaságunknál a támogatást nyújtó minisztérium vizsgálta a 2001-2002. évi támogatások elszámolását. Az Áht. 119. §-a (3) bekezdésének h) pontjára hivatkozva elmarasztalta a társaságot, mert a "pénzmaradványt" nem fizette vissza, bár a lezárt évet követően elszámoltunk a támogatásról. A felhalmozási célú támogatási szerződés kiköti a felhasználás elkülönített nyilvántartását, de nem nevesíti a felhalmozási célokat. Mi konkrét tervekkel rendelkeztünk, amelyeket a minisztérium ismert, azokra kaptuk a támogatást. Hamisnak minősítették mérlegünket, mert 2001-ben a szerződéssel, kötelezettségvállalással le nem kötött összeget is kimutattunk az időbeli elhatárolások között. Hasonlóan ítélték meg a 2002. évi támogatást is, amelyet a szerződés véglegesen átadott támogatásnak minősít. A működési célra kapott támogatás felhasználását az ellenőrzés azért kifogásolta, mert a működési támogatás a közhasznú veszteség egyösszegű könyvelésével és nem tételesen került az időbeli elhatárolásokból elszámolásra. Valóban hamis a beszámolónk?

Kérdés: Melyek a 2003. január 1-jével hatályba lépő legfontosabb számviteli változások?