6 talált cikk a szamviteli , magánszemély , áru , ráfordítások , adó alapja , követelés , EKR kifejezésre szavak mindegyikével

Kérdés:

Egy több mint 20 éve működő, jelentős saját tőkével rendelkező "X" gazdasági társaság tulajdonosai hosszú éveken keresztül magyar magánszemélyek voltak, akik pár éve – mint vagyonrendelők – részesedéseiket külön-külön bizalmi vagyonkezelési szerződés alapján "A", "B", "C", "D" bizalmi vagyonkezelő gazdasági társaságokba helyezték. 2023-ban a bizalmi vagyonkezelők "X" gazdasági társaságban lévő összesen 100%-os üzletrészüket értékesítették egy "Y" gazdasági társaság részére. Az új tulajdonos a 100%-os üzletrész adásvételi szerződésében rögzített ellenértéket teljes mértékben kiegyenlítette azzal a feltétellel, hogy a volt tagok a megfizetett ellenérték egy részét óvadéki számlán helyezik el, és azt kizárólag az új tulajdonos előzetes hozzájárulását követően használhatják fel szabadon. Ez az összeg az üzletrész-adásvételi szerződésben egyfajta garanciát képez olyan múltbeli – a társaság vagyonát negatívan befolyásoló – eseményekre, melyek az ellenérték meghatározását követően kerülnek felfedésre. A szerződés alapján az óvadéki számlán lévő összeg szakaszosan kerül felszabadításra. A szerződés szerint a korábbi tagok közül kijelölésre került az "A" bizalmi vagyonkezelő gazdasági társaság tagja az óvadéki számla vezetésére, kezelésére, az azon elhelyezett összeget a korábbi tagok tulajdonrészük arányában határozták meg. Az óvadéki számlán kezelt összeg utáni hozam/kamat felett az üzletrész-adásvételi szerződés alapján a korábbi tagok szabadon rendelkezhetnek (a garanciális kötelezettség a tőkeösszegre áll csak fenn). A felszabadított tőkeösszegeket "A" bizalmi vagyonkezelő társaság a szerződésben rögzítettek szerint és ütemezésben – korábbi tulajdoni részesedés alapján – osztja fel, és utalja át a többi bizalmi vagyonkezelőnek.

Kérdés: A mezőgazdasági szövetkezet 1992-ben alakult. A 2000-es években részleges átalakulással létrejött egy új mezőgazdasági rt. A szövetkezet a mai napig létezik, bár gazdasági tevékenységet nem folytat. A szövetkezet a 2018. 07. 18-i döntés szerint végelszámolással, jogutód nélkül megszűnik. Ez a dátum a végelszámolás kezdő időpontja is. A szövetkezet ingatlanokkal rendelkezik, pénzeszköze minimális. A jegyzett tőkében szerepel üzletrész, ami nevesített vagyonból származik. Ezt hogyan kell kezelni? Annak idején ennek az üzletrésznek a tulajdonosai nem akarták átruházni üzletrészüket sem az állam, sem más számára, így maradt a szövetkezetnél. Van olyan üzletrész, amely hagyatéki eljárásban szerepel. Mivel a szövetkezet csak tárgyi eszközökkel rendelkezik, amelyeket nem tud értékesíteni, van-e arra lehetőség, hogy ezekért az üzletrészekért eszközt adjon cserébe? A vagyonfelosztási javaslatban a tagok eszközt kapnak, van-e annak adózási, esetleg különleges számviteli vonzata? Milyen teendői vannak ezzel kapcsolatosan a szövetkezetnek?

Kérdés: 2018. szeptember végén végrehajtás keretében lefoglaltak személygépkocsit, árukészletet adótartozás miatt. Decemberben netes árverésen elkezdték az árukészlet értékesítését, ami 2019-re áthúzódva folytatódik. Az elárverezett árukészletről tételes jegyzőkönyvet küldenek, amiből kiderül, hogy a vevő cég vagy magánszemély. Milyen adózási kötelezettségei vannak a cégnek? Illetve mit kell könyvelni a végrehajtással és az árveréssel kapcsolatban?

Kérdés: Magánszemély tulajdonosok, több jogi személy tulajdonos által létrehozott társasház üzemeltetője a többségi tulajdonos kft. A társasház víz-, villany-, gázórája az üzemeltető nevén van, a közüzemi és általában minden, működéssel kapcsolatos számla az üzemeltető nevére szól, azok kiegyenlítése az üzemeltető bankszámlájáról történik. Az üzemeltető és a társasház együttműködési megállapodást kötött az üzemeltetésre. Az elszámolás, az üzemeltetés, a közműdíjak továbbterhelése a következők szerint történik: a kistulajdonosok apartmanjainak víz-, villanyfogyasztását a részlegesen kiépített saját víz-, villanyóra-leolvasás és a tényleges fogyasztás alapján az üzemeltető továbbterheli (számlázza) áfával a társasház felé (a saját tulajdonában lévő apartmanonként nem). A társasház a kistulajdonosok részére számlaadás nélkül elküldi a fizetendő összeget, akik a kiterhelt összeget a társasház bankszámlájára utalják. Számlázás nélkül az áfát a kistulajdonosok nem tudják visszaigényelni. A közös költségek összegét (az éves közgyűlésen elfogadott összeggel) szintén havonta fix összegben – a tulajdoni hányad arányában – a kistulajdonosok befizetik a társasház bankszámlájára, számla nélkül. A társasház a kistulajdonosok által befizetett közös költséget utalja az üzemeltető számlájára. Szerintem a közös költséget az előzetesen felszámított áfa nélkül kellene meghatározni, úgy, hogy a társasház a közüzemi költségeket továbbszámlázza. A kistulajdonosok a társasház bankszámlájára fizetnek úgynevezett hűtés-fűtés költségátalányt, amely áfás összegének kiterhelése számla nélkül történik, amit a társasház szintén átutal az üzemeltető bankszámlájára. Mi a helyes megoldás? A társasház nem áfaalany, továbbszámlázhatja-e a fentiekben körülírt költségeket? Az üzemeltető számlázhatja-e ezeket a költségeket közvetlenül a vállalkozási tevékenységet végző áfaalany kistulajdonosok felé, a többit pedig a társasház felé? Az üzemeltető és a társasház között bruttó módon történő elszámolásnak kellene lennie? Ez utóbbi azonban többletköltséget okozna.

Kérdés: A kft. jelentős eszközállománnyal rendelkezik, adózott eredménye évek óta nulla érték körüli, a tevékenysége, a termékei iránti kereslet jelentősen lecsökkent. Ezért a tulajdonosok a kft. végelszámolással történő megszüntetését fontolgatják. A megszüntetés gondolata során merült fel, hogyan kell értékelni a végelszámolás befejezésekor a kft. mérlegében szereplő eszközöket és kötelezettségeket. Mi történjen azokkal az eszközökkel, amelyeket a végelszámolás befejezéséig nem lehetett értékesíteni?

Kérdés: Gyógyszerkísérlet keretében egy cég kísérleti gyógyszert számláz a gyógyszertárnak. Ezeket a termékeket nem kell kifizetni, a számlán szerepel, hogy pénzügyi teljesítést nem igényel. Ennek fejében a vásárlóknak (a betegeknek) ingyen kell "értékesíteni" ezt a gyógyszert. A kísérleti gyógyszert daganatos betegek gyógyítására használják. A tranzakciót hogyan kell kezelni az áfában, a számvitelben, az iparűzési adóban? A betegnek adható 0 forintért 0 forintos számla? Vagy úgy, hogy eladási ár mínusz 100% engedmény? Meg kell-e jelennie árbevételként a termék árának? Nem mindegy, hogy szerepel a nyereségminimum-számításnál. Hogyan kell könyvelni a kísérleti gyógyszer beszerzését és a betegeknek történő átadását? És az áfát? A gyógyszertár eleve 0 forintos számlát szeretne kapni. Megoldható? Kinek kell az áfát a kísérleti gyógyszer után megfizetni?