5 talált cikk az önellenőrzés , követelmény , térítés , adó alapja kifejezésre

Kérdés: Cégünk fémmegmunkálással, gépek alkatrészeinek gyártásával foglalkozik. Társaságunk bérmunkát is végez, vagyis egy másik belföldi székhelyű cég (a továbbiakban: "B" kft.) egy adott termék legyártására vagy egy alkatrész megmunkálására megbízza. Ezeket a termékeket "B" kft. továbbértékesíti Közösségen belül "C" GmbH-nak. Ezekkel az alkatrészekkel és szolgáltatással kapcsolatban a mi cégünknek nincs közvetlen kapcsolata "C" GmbH-val (előfordul viszont, hogy közvetlenül gyártunk más termékeket a "C" GmbH-nak). Az előbb említett bérmunkát a "B" kft.-nek számlázzuk, a készterméket pedig a "B" kft. számlázza a "C" GmbH-nak. Az alábbi eset fordult elő:
"C" GmbH minőségi reklamációt nyújtott be "B" kft. felé, amiről bizonylatot küldött, ezen szerepel reklamációs költség (100 euró) és javítási utómunka (50 euró), mivel nem küldte vissza a terméket Magyarországra, hanem külföldön elvégeztette a helyrehozatalt. A "B" kft. úgy járt el, hogy a számláját helyesbítette a "C" GmbH-val szemben 150 euró minőségi kifogásra hivatkozva. A minőségi kifogás valószínűleg a mi hibánkból adódik, amelyet elismertünk. Cégünk hogyan jár el helyesen? Módosíthatjuk a "B" kft.-nek kiállított számlánkat az adott megmunkálással kapcsolatban, és ha igen, milyen jogcímen? Az Áfa-tv. 77-79. §-a az adó alapjának utólagos csökkentésére vonatkozó részben írja le a számlák helyesbítésének lehetőségeit, élhetünk-e a teljesítést követő árengedménnyel ebben az esetben? A "B" kft. továbbszámlázhatja-e cégünk felé áfával növelten a "C" GmbH által megállapított reklamáció miatti tételeket, amelyet elszámolhatunk ráfordításként/költségként áfalevonási jog mellett? Beszélhetünk-e egyáltalán áfát érintő gazdasági eseményről, vagy a Ptk. szerint kell eljárni a "B" kft.-nek kötbér vagy kártérítés formájában?

Kérdés: Sportáruházi nagykereskedelemmel foglalkozó kft., amely nem vezet év közben folyamatos mennyiségi és értékbeni készletnyilvántartást, októberben egy közhasznú szervezetnek adományoz 5 millió forint értékű árukészletet, amit már több mint 5 éve szerzett be, és nem tudott – előreláthatólag nem is tudna – értékesíteni. A közhasznú szervezet kiállította az igazolást az adományról. Jól tudjuk-e, hogy ez esetben nincs áfafizetési kötelezettség a kft.-nél, és a társasági adó alapja csökkenthető az igazoláson szereplő adomány 20%-ának megfelelő összeggel? Szükséges-e könyvelni az adományozást? Ha igen, mi a megfelelő kontírozása?

Kérdés: Egy nagy értékű gép baleset következtében a 2018-as év folyamán javíthatóan kárt szenvedett. A javítás költsége, melyet 2019-ben végeztek el, 170 millió forint volt. A biztosító kártérítés címén 153 millió forintot fizetett, szintén 2019-ben, a különbség az önrész volt. 2018-ban évzáráskor elszámoltunk terven felüli értékcsökkenésként 170 millió forintot, és egyéb bevételként a biztosító által majd 2019-ben utalt, de a mérlegkészítésig ismertté vált kártérítés összegét, a 153 millió forintot. A gép beszerzéséhez támogatás kapcsolódik, 50%-os támogatástartalommal, amelynek értékcsökkenés-arányosan még el nem számolt összege a passzív időbeli elhatárolásokban van. 2018-ban a terven felüli értékcsökkenés elszámolásakor ennek 50%-os mértékéig kellett volna e passzív elhatárolásról is kapcsolódó tételt könyvelni az egyéb bevételekkel szemben? A passzív elhatárolásról csak a balesetig felmerülő normál értékcsökkenés arányos részét vezettük ki 2018-ban. A társaságiadó-alapot növelő tételként kell-e kezelni a terven felüli értékcsökkenés összegét a fenti körülmények alapján?

Kérdés: A társaság építőanyag-kereskedelemmel foglalkozik. A beszerzés kereskedőházon keresztül történik, amely cég áll kapcsolatban a termelőkkel, és több viszonteladónak értékesít. A kereskedőház naptári évi elszámolással forgalomarányos bónusz-visszatérítésben részesül a termelőtársaságoktól, amelyet vevői között – a forgalom arányában – szétoszt. A bónusz mértéke a forgalmazott értékek függvényében sávosan emelkedik. Így a bónusz végleges összege – bonyolult számítások eredményeként – a kereskedőház számára sok esetben csak júliusban áll rendelkezésére, és csak ezt követően történhet meg a vevői közötti szétosztás (a mérlegek zárását követően). A számviteli törvény 2010. 01. 01-től hatályos elő­írása alapján az üzleti évhez kapcsolódó, forgalommal arányosan utólag adott/kapott engedményt – a pénzügyi rendezéstől függetlenül – egyéb bevételként, illetve egyéb ráfordításként ki kell mutatni az egyéb követelésekkel, illetve az egyéb kötelezettségekkel szemben, a két fél közötti elszámolás alapján. Miután a bónusz összege jelentős, értéke befolyásolja a társaság mérleg szerinti eredményét, a társasági adó alapját, a társaság számára nem közömbös az, hogy a bónusz melyik év eredményében kerül kimutatásra. Ezen változással a 2010. évi beszámolóban a 2009. évről áthúzódó bónuszok mellett a 2010. évre járó bónuszok is kimutatásra kerülnek, tehát 2 év bónusz összegével nő az eredmény, amely az évek közötti összehasonlítást is torzítja. Helyesen értelmezzük a számviteli törvény hivatkozott előírásait, vagy elégséges azon bónuszösszegek szerepeltetése, amelyek befolytak, vagy a kereskedőház megküldte részünkre a bónuszelszámolást a mérlegkészítés időpontjáig (nálunk január 31-ig)? Mit tegyünk azokkal a bónuszösszegekkel, amelyek a mérlegkészítés időpontjáig nem folynak be, és az összegről még bónuszértesítő sem érkezett, az összeg nagysága számítással sem támasztható alá?

Kérdés: A 2006 júliusában kiállított szolgáltatási számlánkat a vevő átvette. A problémánk az, hogy a vevő telefonos felszólításunkra szóban közölte, nem ismeri el a teljesítést, sőt azt állítja, hogy meg sem rendelte. Valóban, a megrendelés szóban, telefonon történt, aláírt szerződésünk nincs. Az év végi egyenlegközlő tértivevényt a posta nem küldte vissza. A fizetési felszólítást elküldtük. Mi a teendőnk?