3 talált cikk az adómentes , GYET , vállalkozási tevékenység , bérlet kifejezésre

Kérdés: A társaság 2003-2007 között értékesítési céllal lakóingatlanokat épített, amelyek közül egyet nem sikerült értékesítenie. A sikertelen értékesítési kísérletek közben az ingatlant a társaság bérbeadta, mely bérlet a mai napig fennáll, a bérlő rendszeresen bérleti díjat fizet. A társaság az ingatlan építése idején áfakörös volt, a beszerzések áfáját visszaigényelte, a bérbe adott ingatlanét is. A későbbi bérleti díjak után az áfát megfizette 2013. 12. 31-ig, miután alanyi adómentességet választott. Az értékesítési céllal, a készletek között nyilvántartott ingatlant a bérbeadás időpontjában át kellett volna minősíteni tárgyi eszközzé? Alanyi adómentessé váláskor az ingatlannal kapcsolatban volt-e áfaelszámolási kötelezettség? Ha igen, mekkora elmaradt áfafizetési kötelezettség áll fenn, ha a használatbavételkor, 2007. szeptemberben a visszaigényelt áfa összege 3750 E Ft?

Kérdés: Ügyvédi tevékenységet folytató egyéni vállalkozó tanulmányi szerződést köt (de munkaviszonyt nem létesít) lányával. A tanulmányi szerződéssel az egyéni vállalkozó ösztöndíjjuttatásban nem részesíti a hallgatót, de vállalja, hogy a tanulmányokkal kapcsolatos költségeket (utazási, szállásköltség, albérlet- vagy kollégium-, vizsgadíjak, tandíjak stb.) a vállalkozó nevére szóló számlák alapján teljeskörűen megtéríti. A hallgató kötelezettséget vállal arra, hogy az egyetem sikeres befejezése után az egyéni vállalkozónál 3 évig munkaviszonyban marad mint ügyvédjelölt. Az Szja-tv. 11. sz. melléklete szerint az egyéni vállalkozó elszámolhatja a magánszemély képzése érdekében fizetett igazolt kiadásokat, ha a képzés a vállalkozási tevékenységben hasznosítható, és a magánszeméllyel tanulmányi szerződést köt. Kérdésünk, hogy a tanulmányi szerződés megkötésével az egyéni vállalkozó a hallgató részére mindezt adómentesen nyújthatja-e, illetve a költségek a vállalkozás érdekében felmerültnek minősülnek-e?

Kérdés: A kft. egy autókereskedő céggel szponzorszerződést kötött, amely szerint X db személygépkocsit ad bérbe a kft.-nek. A kft. ezt reklámszolgáltatással ellentételezi. A szponzor számlázza a bérleti díjat és a biztosítási díjat, a kft. pedig a reklámhelyek bérleti díját. Külön szerződésben rögzítették, hogy a két számlát kompenzálják. A futballidényen belül a szponzor cserélgeti a kocsikat. A szponzorral kötött szerződés nem felel meg a pénzügyilízing-szerződés követelményeinek, a kft. a gépkocsikat nem a cég érdekében bérli. A kft. a bérelt személygépkocsikat átadta a sportolóknak, akiknek a magáncélú használat miatt eddig gépkocsi-használati díjat számlázott. A sportolók semmilyen költséget nem számoltak el a kft.-nél, útnyilvántartást sem vezettek. A kft. ténylegesen felmerülő költségei a bérleti díj (amelyet kompenzál a reklámdíj) és a biztosítási díj (amely utalandó). A bérelt személygépkocsikat – szerintünk – nem terheli cégautóadó. Mit lehet tenni a magáncélú használattal, ha a kft. nem akarja a továbbiakban számlázni a gépkocsihasználatot? Az egyik gépkocsit a kft. ténylegesen a cég érdekében használja, vezetik az útnyilvántartást, és üzemanyagköltséget számolnak el. Mi lehet a megoldás az ilyen használatban lévő személygépkocsikra?