7 cikk rendezése:
1. cikk / 7 Egyéni vállalkozóra vonatkozó leltározási szabályok
Kérdés: 1. Szja-tv. hatálya alá tartozó kereskedő egyéni vállalkozó év végén vezethet-e kizárólag mennyiségi leltárt? Ha igen, milyen tartalommal és hol van ez jogilag szabályozva, illetve, ha mennyiségi és értéket tartalmazó leltár készítésére köteles, ennek tartalmi leírása mely jogszabályban van rögzítve? A leltáron túl egyéb nyilvántartást köteles-e vezetni a készletről, mint áfakörös vállalkozó? 2. Szja-tv. hatálya alá tartozó egyéni vállalkozóra irányadóak-e a számviteli törvény alapelvi rendelkezései, pl. a valódiság elve? Ha igen, mely jogszabályból vezethető le ez a rendelkezés?
3. Szja-tv. hatálya alá tartozó egyéni vállalkozó a készletéről értékveszteséget számolhat-e el, ha igen, ehhez milyen dokumentumok kitöltésére köteles, és ez a jogszabály mely rendelkezésén alapul?
3. Szja-tv. hatálya alá tartozó egyéni vállalkozó a készletéről értékveszteséget számolhat-e el, ha igen, ehhez milyen dokumentumok kitöltésére köteles, és ez a jogszabály mely rendelkezésén alapul?
2. cikk / 7 Kis értékű tárgyi eszközök nyilvántartása
Kérdés: Egy online előadáson azt hallottam, hogy 2021-től nem kell a 200 E Ft alatti, kis értékű tárgyi eszközöket a 16. számlacsoportban könyvelni, majd onnan a megfelelő főkönyvi számlára átvezetni, hanem a teljesítés időpontjában értékcsökkenésként elszámolhatom. Ennek az lenne a következménye, hogy nem kell nyilvántartani, leltározni, selejtezni ezeket az eszközöket. Igaz-e az állítás, szabályosan járok el, ha így számolom el a kis értékű eszközöket, vagy valamit félreértettem? Nem találok erre vonatkozóan semmit a számviteli törvényben, ezért bizonytalanodtam el.
3. cikk / 7 Eladásiár-különbözet
Kérdés: Társaságunk rendszeresen árut szerez be külföldi, EU-illetőségű kapcsolt vállalkozásaitól. Az áruszállításokkal összhangban, az eladó vállalkozások év közben folyamatosan számlázzák az általuk teljesített ügyleteket, amelyeket vállalatunk az eladott áruk beszerzési értékeként könyvel. A társaság folyamatos mennyiségi és értékbeni nyilvántartással nem rendelkezik, az év végi készlet megállapítása leltározással történik. A kapcsolt vállalkozások az általuk leszállított árukat a saját beszerzési áraikon adják tovább. Megállapodás, illetve a transzferár-dokumentációban meghatározott nyereséghányad alapján év végén számlázzák az általuk év közben teljesített érték 16 százalékát, mint eladásiár-különbözetet. Hogyan kell ezt könyvelni? Áfa szempontjából termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás? Az áfában melyik időszakot érinti? Figyelembe vehető-e az iparűzési adónál? Figyelembe kell-e venni az év végi árukészlet értékének meghatározása során?
4. cikk / 7 Termék-előállítás költségeinek könyvelése
Kérdés: Kis forgalmú kft. hús és húskészítmények kiskereskedelme mellett húsfeldolgozással, -tartósítással, húskészítmények előállításával is foglalkozik. A termék előállításához beszerzett alapanyagokat anyagköltségként (az 511. számlán), az értékesítéshez beszerzett termékeket az eladott áruk beszerzési értékeként (elábéként a 814. számlán) számolja el. Év közben a készletszámlákra nem könyvelünk. Év végén a leltár alapján történik a készletre vétel. Év közben a saját előállítású termékeket kell-e könyvelni? A költség a beszerzéskor vagy az értékesítéskor jelenik meg? A 6-7. számlaosztályt nem használják. Az előállított saját termelésű termék 1-2 nap alatt elfogy (a kis mennyiség miatt).
5. cikk / 7 Kereskedelmi áruk év végi értékelése
Kérdés: Kereskedelmi cégünk folyamatos mennyiségi és értékbeni nyilvántartást vezet készleteiről. Ettől függetlenül az elszámolás, az értékelés érdekében év végén leltárt vesz fel a készletekről. Az októberben felvett leltár szerinti készletre eső árrést meghatározza, majd a december 31-i könyv szerinti készletre kiszámítja a leltár szerinti árrést. A könyv szerinti árrés és a kiszámított árrés közötti eltérést az elábé és az árrés számla között könyveli. Kérem ezt véleményezni!
6. cikk / 7 Vásárolt készletek nyilvántartása
Kérdés: Szakmai körökben vita tárgyát képezi, hogy a készletek nyilvántartási ára és az év végi készletértékelési ár miként határozható meg helyesen, egy vállalkozáson belül, a számviteli politikában, az értékelési szabályzatban. Egyes vélemények szerint egy-egy készletcsoportnál azonos módon kell eljárni. Az Szt. nem ad arra lehetőséget, hogy a kereskedelmi áruknál másként értékeljék a nagykereskedelmi készleteket, mint a kiskereskedelmi árukat. Azokat vagy a FIFO-módszerrel, vagy mérlegelt átlagáron, vagy elszámolóáron kell értékelni. Más vélemény szerint ez a számviteli törvényből nem következik. Ha egy vállalkozás nagykereskedelmi raktárt működtet, és ott a nyilvántartás vezetése folyamatosan mennyiségben és értékben történik, lehetséges a mérlegelt átlagár. Ugyanakkor, ha ez a vállalkozás kiskereskedelmi boltot is működtet, és ott nem vezet folyamatos mennyiségi és értékbeni nyilvántartást, ott – csak az év végi értékelésnél – a FIFO-elv szerint határozza meg a készletértéket. Ezt abban az esetben is megteheti, ha a nagykereskedelmi raktár is ad át kiskereskedelmi egységének eladásra árut, az egyébként nagykereskedelmi célra beszerzett áruból. Melyik a járható megoldás?
7. cikk / 7 A kettős könyvvitelre való áttérés szabályai
Kérdés: Melyek az egyszeres könyvvitelről a kettős könyvvitelre való áttérés számviteli szabályai az új Szt. hatálya alá tartozó vállalkozásoknál?