5 talált cikk az áru , bekerülési érték , ellenőrzés , külföldi , bevétel kifejezésre

Kérdés: Kínai tulajdonú anyavállalatunknak Európában, Ázsiában, Amerikában vannak leányvállalatai, amelyek közül az ázsiai, amerikai térség felé közvetlenül a kínai anyacég számláz, az európai leányvállalatok és európai egyéb partnerek felé a magyarországi leányvállalaton keresztül bonyolítjuk le a forgalmat. Az áruvédjegyek bejelentését a különböző kontinensek országaiban, a szabadalmi hivatali eljárási költségét eddig Magyarországon számoltuk el, mivel Magyarországról indítottuk az eljárásokat. Eddig a védjegyekkel kapcsolatos valamennyi költséget azonnal, a felmerülés évében költségként számoltunk el tévesen. Önellenőrzéssel kívánjuk helyesbíteni az előző évek eredményét azzal, hogy ezeket az immateriális javak közé vesszük nyilvántartásba. Mivel visszamenőlegesen, utólag ismerjük a ténylegesen felmerült kiadásokat (külföldi költségek, illetékek, szolgáltatási díj stb.), ennek megfelelően 2011-ben valamennyi költség a bekerülési érték részét képezi? A cégvezető döntése alapján ezen védjegyek nem veszítenek az értékükből, nem kíván értékcsökkenést elszámolni, majd csak akkor, amikor adott országban már nem kíván kereskedni az adott áruval, akkor egy összegben kerül kivezetésre az immateriális javak közül. A lajstromszámonkénti védjegyoltalom általában 10 évre szól, amelyek közül többet meghosszabbítunk. Kimutathatjuk-e az immateriális javak között, elszámolhatjuk-e költségként azokat a kiadásokat, költségeket a védjegyekkel kapcsolatban, amelyek olyan országokat érintenek, melyekkel nem állunk gazdasági kapcsolatban? Megjegyzés: valamennyi európai leányvállalattal és a kínai 100%-os tulajdonosunkkal társasági adó szempontjából kapcsolt vállalkozásnak számítunk. Az ázsiai, amerikai, afrikai országokkal nem folytatunk gazdasági tevékenységet, ott az anyavállalatunknak vannak további leányvállalatai. Azzal, hogy kínai anyavállalatunk venezuelai leányvállalata védjegybejelentését Magyarországon számoljuk el, transzferárszempontból kapcsolt jogviszonyt eredményez-e? Be kell-e jelenteni a NAV felé? Kell-e társaságiadóalap-korrekciót végrehajtanunk?

Kérdés: Egy kutatás-fejlesztéssel foglalkozó kft. egy 78 millió Ft összköltségvetésű projekten dolgozik (műszerfejlesztés). Ehhez a 2006. évben aláírt szerződésük alapján mintegy 42 millió Ft értékben vissza nem térítendő GVOP-támogatásban részesülnek. A támogatás "minőségének" egy része K+F, másik része de minimis jellegű. Az eddigi előlegfolyósítás 13 millió Ft volt (2006-ban). Kérdéseink: a) A szerződés aláírásának napja a mérvadó a tekintetben, hogy a társaságiadó-alapot csökkenteni lehessen a támogatás összegével? b) Milyen jogszabályok (törvények, kormányrendeletek) vonatkoznak a kapott támogatások számviteli elszámolásaira? c) Van-e jelentősége a számviteli és adójogi elszámolásban annak, hogy mi a forrása egy támogatásnak (pl. GVOP vagy különböző Alapok)? d) Mi a pontos könyvelés (kontírozás) a projekttel kapcsolatos költségekről, kiadásokról és a kapott előlegekről, támogatásról? Hogyan kell az elhatárolást és annak megszüntetését könyvelni? Milyen kimutatást(okat) kell készíteni a támogatás de minimis részéről?

Kérdés: Munkagépeket és azok alkatrészeit forgalmazó és ezeket szervizelő kft. termékeit Közösségen belül szerzi be. A kft. a garanciális javításokat is elvégzi, amellyel belföldi adóalanyt bíz meg. Ezt követően a külföldi kiállít egy jóváíró számlát, amely tartalmazza a garanciális javításokhoz szükséges alkatrészeket, munkadíjat is. A jóváíró számla dátuma a kibocsátás dátuma. A javításokhoz felhasznált és jóváírt alkatrész már korábban megérkezett. Ebben az esetben keletkezik-e fizetendő és levonható áfa? Amikor a jóváíró számla alkatrészt és munkadíj-jóváírást is tartalmaz, hogyan kezelendő közösségi áfa szempontjából? A számla könyvelésénél milyen árfolyamot kell alkalmazni? A jóváíró tételeket elábé csökkenéseként vagy egyéb bevételként számoljuk el?

Kérdés: Melyek a 2003. január 1-jével hatályba lépő legfontosabb számviteli változások?

Kérdés: Társaságunk egy hazai szállítóval kötött szerződésben a termék ellenértékét euróban határozta meg. Mivel akkor nem volt arra lehetőség, hogy a szállító euróban számlázzon, a szállító az általa meghatározott – egy évre vonatkozó – fix árfolyamon állapította meg a számlázandó összeget. Ebben az évben megállapodás született arról, hogy a szállítóval – 3 évre visszamenőleg – sor kerül a tényleges, illetve a számlázásnál alkalmazott árfolyam közötti különbözet rendezésére. Helyesen járunk-e el, ha a különbözetet a külföldi pénzértékre szóló követelések-kötelezettségek árfolyam-különbözeteként számoljuk el?