32 talált cikk az EU , könyv , biztosítás kifejezésre

Kérdés: A szakképzési hozzájárulásról szóló törvény 5. §-a b) pontja alapján az egészségügyi szolgáltató nem köteles szakképzési hozzájárulásra az egészségügyi közszolgáltatás ellátásával összefüggésben őt terhelő szociálishozzájárulásiadó-alap után, feltételekkel. Egészségügyi szolgáltató a háziorvosi, a gyógyszerész tevékenység, ha azt gazdasági társaság keretében végzik? Hogyan kell megállapítani az egészségügyi szolgáltatónál a szakképzési hozzájárulási kötelezettséget?

Kérdés: Otthoni szakápolást ellátó bt. az OEP-pel kötött finanszírozási szerződés keretében látja el tevékenységét, emiatt egészségügyi szolgáltatónak minősül. Vonatkozik-e rá a 2011. évi CLV. tv. 2. §-a (5) bekezdésének b) pontja, miszerint nem köteles szakképzési hozzájárulásra? Elfogadható-e a mentes rész meghatározására az alábbi módszer: OEP-től származó bevétel/éves összes árbevétel x szochoalap? Cégautóadó fizetésére kötelezett-e a bt.?

Kérdés: A gyógyszertárakban foglalkoztatott gyógyszerészek, gyógyszertári asszisztensek és szakasszisztensek az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 3. §-ának d) pontja, valamint ugyanezen törvény 139. §-a alapján közfeladatot ellátó személynek minősülnek-e, és ez alapján vonatkozik-e rájuk a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztéséről szóló 2011. évi CLV. törvény 2. §-a (5) bekezdésének b) pontjában megfogalmazott szakképzési hozzájárulás fizetése alóli mentesség?

Kérdés: A 2011. évi CLV. törvény szerint nem köteles szakképzési hozzájárulás fizetésére az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 3. §-ának f) pontjában meghatározott egészségügyi szolgáltató, feltéve hogy az egészségbiztosítási szervvel szerződést kötött, és nem költségvetési szervként működik, az egészségügyi közszolgáltatás ellátásával összefüggésben őt terhelő szociálishozzájárulásiadó-alap után. A patika többek között gyógyszereket, gyógyászati segédeszközöket, dermokozmetikai termékeket is értékesít. A gyógyszerészek, gyógyszertári szakasszisztensek után kell-e szakképzési hozzájárulást fizetni? Például ha valaki vesz az OEP által támogatott gyógyszert és egy kozmetikai terméket. Közfeladatot ellátó személy az egyik percben, a másik percben pedig nem az? Minősíthető-e mind a két esetben közfeladatot ellátónak? Vagy meg kell bontani, de hogyan?

Kérdés: A kft. alkalmazottainak egy része Olaszországban végez munkát, kiküldetés keretében. (Az ott végzett munka ellenértékét a cég kiszámlázza olasz partnerének.) Olaszországban van-e valamilyen bejelentési kötelezettség a munkavégzéssel kapcsolatban?

Kérdés: A törvény által kötelezően biztosítandó védőitalt – amelynek az áfája nem vonható le – az anyag vagy a személyi jellegű egyéb kifizetések között kell könyvelni?

Kérdés: Az alábbi két jogszabály eltérő rendelkezései miatt akadtak kérdéseink: Az új Ptk. az alábbiak szerint szabályozza az ügyvezetők jogviszonyát: 3:112. § [A vezető tisztségviselő önállósága] (1) A társaság ügyvezetését a vezető tisztségviselő – a társasággal kötött megállapodása szerint – megbízási jogviszonyban vagy munkaviszonyban láthatja el. Ugyanakkor a Tbj-tv. az alábbiakról rendelkezik:
d) Társas vállalkozó: 1. a betéti társaság bel- és kültagja, a közkereseti társaság tagja, a korlátolt felelősségű társaság, a közös vállalat, az egyesülés, valamint az európai gazdasági egyesülés tagja, ha a társaság (ideértve ezen társaságok előtársaságként történő működésének időtartamát is) tevékenységében ténylegesen és személyesen közreműködik, és ez nem munkaviszony vagy megbízási jogviszony keretében történik (tagsági jogviszony). Megkérdeztünk egy jogászt a két jogszabályi hivatkozás értelmezésével kapcsolatban. Tőle azt az állásfoglalást kaptuk, hogy a Ptk. csak a vezető tisztségviselőkre, míg a Tbj-tv. csak a tagokra vonatkozik. Így azok a vezető tisztségviselők, akik tagok is egyben a bt.-k esetében (ha csak egy beltagja van), akkor az ügyvezetői teendőket csak megbízási jogviszony alapján láthatják el. A kft.-k esetében pedig munkaviszonyban vagy megbízási jogviszonyban. Ezen álláspont alapján további kérdéseink merültek fel:
1. A két jogszabály fenti értelmezése helyes-e?
2. Van-e teendő azokkal a társas vállalkozókkal (akik tagok és ügyvezetők is egyben), akik módosítják a társasági szerződést (már Ptk.-ra hivatkozással), van főállásuk, az adott vállalkozásban munkát nem végeztek, és eddig a 08-as bevalláson munkaviszony melletti társas vállalkozóként jelentettük nullás adattartalommal. Ha az új Ptk.-t nézem, akkor elvileg ez már nem lehetséges, hiszen az ügyvezetői teendőket csak munkaviszonyban vagy megbízási jogviszonyban lehet ellátni.
3. Hogyan fog alakulni azoknak a társas vállalkozóknak a jogviszonya, akik eddig munkaviszonyban látták el az ügyvezetői teendőket, és nem volt máshol 36 órát elérő jogviszonyuk?
4. Ha az ügyvezető nem tagja a kft.-nek, akkor a Tbj-tv. szerint is lehet megbízási jogviszonyban, akár díjazás nélkül is?
5. Elláthatja-e a kft. tagja egy munkaviszonyon belül az ügyvezetői feladatokat, és mellette betölthet-e valamilyen más munkakört, ha ezt a munkaszerződése és a munkaköri leírása is tartalmazza?
6. Mi a teendő azokkal a betéti társaságokkal, ahol egy beltag van, ő az ügyvezető is, és mellette személyesen közreműködik? Ha az új Ptk.-t nézem, akkor mind az ügyvezetői teendőket, mind pedig a személyes közreműködést csak megbízási jogviszony keretében láthatja el (hiszen a legfelsőbb bíróság egy jogegységi határozatban kimondta, hogy nem lehet munkaviszonyban). Ebben az esetben viszont nem alkalmaztuk a Tbj-tv. rendelkezéseit, amelynek értelmében a személyes közreműködést tagi jogviszonyban kellene ellátni (magasabb járulékfizetéssel), míg az ügyvezetői teendőket megbízási jogviszonyban, akár díjazás nélkül. Nem tudjuk eldönteni, hogy ebben az esetben a Ptk. szabályait vegyük-e figyelembe, és a Tbj-tv. rendelkezéseit ne tartsuk be, vagy fordítva. Esetleg mi a megoldás mindkét jogszabály rendelkezéseinek betartására?
7. Egyszemélyes kft. ügyvezetője végezheti az ügyvezetői tevékenységet munkaviszony keretében akkor is, ha erre nem tér ki a társasági szerződés?
Alapvető problémánk, hogy nem tudjuk, hogyan kell összhangba hozni az új Ptk.-t a Tbj-tv. rendelkezéseivel. Számunkra a kettő ellentétes szabályokat tartalmaz. Ebből kifolyólag nem tudjuk a rendelkezéseket átültetni a gyakorlatba.

Kérdés: A cég, ahol könyvelek, ingatlant bérel egy magánszemélytől. A magánszemély életvitelszerűen EU-s országban tartózkodik (ott dolgozik, ott adózik, de ezt nem igazolta hivatalosan az EU-s ország adóhatósága által). Minden hónapban kapok számlát tőle, melyből a cég levonja az szja-t, és befizeti az adóhatóságnak. Kell-e 14% ehót fizetni a magánszemélynek, ha a bérleti díj nem éri el az egymillió forintot (illetve ha túllépi az egymillió forintot)?

Kérdés: Az Art. 44. §-ának (3) bekezdése alapján a külföldi vállalkozó magyarországi telephelye – bár közvetlenül nem tartozik az Szt. hatálya alá – a könyveit, nyilvántartásait a számviteli törvény elő­írásai szerint, a kettős könyvvitelt vezető vállalkozóra vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával teljesíti. Alkalmazhat-e a telephely euróban történő könyvelést, figyelembe véve, hogy az eurós könyvelés számviteli törvényben rögzített előfeltételei ebben az esetben – véleményünk szerint – nem értelmezhetők?

Kérdés: Cégcsoportunk több társaságánál problémát jelent a devizás tartozások és követelések állományának a december 31-én érvényes árfolyamra történő értékelésének elszámolása, annak az eredményre, a saját tőkére, az adókötelezettségre gyakorolt hatása. A december 31-i kiugróan magas euró- és CHF-árfolyam alkalmazásával keletkező árfolyam-különbözet jelentős mértékben torzíthatja a cégek vagyoni és pénzügyi helyzetét jelző mutatókat. Elfogadható-e a könyvvizsgálóval való egyetértés esetén [az Szt. 4. §-ának (4) bekezdése alapján], hogy az év végi devizás tartozások és követelések átértékelésénél a december 31-i árfolyam helyett egy átlagárfolyammal számoljunk? Megítélésünk szerint az átlagárfolyammal számított különbözettel a beszámoló jobban megközelítené a valós vagyoni és pénzügyi helyzetet.