14 talált cikk az árfolyamnyereség , devizaárfolyam , EU , külföldi , devizaszámla kifejezésre

Kérdés: Társaságunknál jelentős értékű, több éven át húzódó beruházás van folyamatban, amelynek részeként külföldi és belföldi devizás szállítóktól is történik beszerzés. A devizás tételek kedvező árfolyamon történő kiegyenlítése érdekében devizavásárlások és határidős ügyletkötések történnek. Társaságunk célja, hogy a beruházás értékét a vásárolt deviza árfolyamán lehessen elszámolni. Az Szt. 47. §-a (4) bekezdésének c) pontja azonban előírja, hogy a tárgyi eszköz bekerülési értékeként kell aktiválni az eszközökhöz kapcsolódó devizás kötelezettség – devizaszámlán lévő eszközzel nem fedezett – üzembe helyezésig felmerült árfolyam-különbözetét. Ezzel kapcsolatban kérdezzük:
Milyen esetben beszélhetünk devizaszámlán meglévő devizakészlettel fedezett devizatartozásról? Ha jól értelmezzük, a feltétel megléte esetén nem kell/nem szabad a tárgyi eszköz beszerzési (bekerülési) értékét módosítani?
Devizakészlettel fedezettnek minősül-e a devizatartozás akkor, ha a vállalkozás a számlavezető bankjánál nyit egy elkülönített devizás számlát, és az ezen lévő pénzt saját döntése szerint csak a beruházási szállítók pénzügyi rendezésére használja fel? Ha a társaság csak egy devizaszámlával rendelkezik, megoldható-e a beruházáshoz kapcsolódó deviza elkülönítése a könyvviteli nyilvántartásban egy technikai főkönyvi számla vezetésével?
A fenti törvényi hivatkozás alapján a tárgyi eszközök bekerülési értékét növelik a devizás szállítói tartozások után keletkezett árfolyam-különbözetek is, ha azok még az üzembe helyezést megelőzően kerültek elszámolásra. Belföldi szállító devizában történő számlázása esetén a ráaktiválás során a bruttó (áfás) értékre eső árfolyammal kell a tárgyi eszköz értékét korrigálni, vagy a tárgyi eszköz nettó (áfa nélküli) értékére jutó összeggel? Vagy csak a külföldi szállítók esetében kell a tárgyi eszköz bekerülési értékét módosítani az árfolyammal?
A társaság rendelkezésére áll a beruházáshoz szükséges devizaösszeg nagy része, azonban a kivitelezési munkák áthúzódnak a következő évre. Év végén a beruházáshoz kapcsolódó devizakészlet értékelésre kerül, és az összevont árfolyam-különbözet részeként a tárgyévi eredményben jelenik meg. Az átértékelt összegre a bankanalitikában is rá kell állni, vagy a főkönyvi tételként kell kimutatni a különbözetet? Az év végi (nem realizált) beruházás aktiválandó értékét az eredetileg vásárolt devizaárfolyamon tudjuk kimutatni?
A beruházáshoz kapcsolódóan előleget is fizetünk. A devizában adott előleg forintértékének meghatározására milyen árfolyamot kell alkalmazni? Devizaszámláról történő kifizetés esetén az alkalmazott könyv szerinti átlagáras árfolyamon lehet-e az előleget nyilvántartásba venni? A mérlegfordulónapi értékeléskor keletkezett árfolyam-különbözetek a bekerülési (beszerzési) érték részeként számolhatók el, vagy a pénzügyi műveletek egyéb bevételei, illetve egyéb ráfordításai között? A beruházás bekerülési értékének meghatározása előző évben kifizetett adott előlegrész esetében milyen árfolyamon történik? Utalás átlagárfolyamnál, az utaláskor érvényes választott árfolyamon, december 31-i vagy a szállítói végszámla könyvelésekor alkalmazott árfolyamon?
A beruházási szállítók kifizetése érdekében kötött határidős devizavételi ügyleteket szerepeltetni kell-e, és ha igen, hogyan az év végi beszámolóban? Vannak SWAP-ügyletek, amelyek már a mérlegkészítés időszakában teljesülnek, illetve vannak opciós ügyletek, amelyek feltételek teljesülése esetén lépnek életbe. Fontos-e ebből a szempontból, hogy devizakészletünk év végén meg fogja haladni a kötelezettségek értékét?

Kérdés: Egy magyar kft., amely mikrogazdálkodói beszámolót készít, és bejelentette az MNB használatát az Áfa-tv. szerint, terméket értékesít egy EU-s tagállambeli adóalanynak. 1000 euró előleget kér a teljesítés előtt, amelyet a vevő átutalt. Ismereteink szerint a közösségi termékértékesítés során átvett vagy fizetett előleg nem keletkeztet adózási pontot, így sem az áfabevallásban, sem az összesítő nyilatkozatban nem szerepeltetendő. A kft. az előleg összegét a jóváírás napján érvényes MNB-euróárfolyamon tartja nyilván (350 forintos árfolyam), értelmezésünk alapján az Áfa-tv. 80. § (1) bekezdés a) pontja nem alkalmazandó, mivel nincs fizetendő áfa. A végszámla elkészítése során 3000 euró kerül kiszámlázásra, melyből 1000 euró előleg beszámításra kerül, így 2000 euró lesz a számla végösszege (360 forintos árfolyam). Az Áfa-tv. 80. § (1) bekezdés c) pontja alapján a forintosítást a Ptk. szerinti teljesítési dátum időpontjának megfelelő MNB-árfolyamon könyveljük. Az áfabevallás 02. sorában a teljes 3000 eurós adóalapot a teljesítés szerinti, 360 forintos árfolyamnak megfelelő forintösszegben mutatjuk ki. A 453-as előleg főkönyvi számon árfolyam-különbözetet számolunk el. Helyes-e az eljárásunk?

Kérdés: Hogyan kell könyvelni a devizás tételek könyv szerinti értéke és a mérlegfordulónapi értékelésekor számított forintértéke közötti különbözetet?

Kérdés: A külföldi és a belföldi vállalkozás közt létrejövő kölcsönszerződés alapján a külföldi vállalkozás nagy összegű kölcsönt nyújt a magyar vállalkozásnak. A kapott kölcsönt – a szerződésben szabályozottak függvényében – a magyar cég könyvei­ben forintban vagy devizában kell nyilvántartani (december 31-én át kell értékelni), vagy a vállalkozás választhat? A felek közötti szerződésben háromféle szabályozás lehetséges:
a) A kölcsön összegét euróban adják meg, a külföldi kölcsönadó forintban tartja nyilván, az adós forintban vagy más devizanemben fizeti vissza, a kölcsön folyósítása euróban történik.
b) A kölcsön összegét forintban adják, euróban folyósítják, a külföldi kölcsönadó forintban tartja nyilván, az adós forintban vagy más devizanemben fizeti vissza.
c) A kölcsön összegét forintban adják, euróban folyósítják, a külföldi kölcsönadó forintban tartja nyilván, az adós forintban vagy más devizanemben fizeti vissza, a folyósítás a belföldi cég forintszámlájára történik.

Kérdés: A magyar társaság egy nemzetközi vállalatcsoport tagja, a funkcionális pénzneme amerikai dollár. A magyar társaság egyedüli tulajdonosa egy unióbeli leányvállalatnak, amelynél a jegyzett tőke euróban meghatározott, beszámolója is euróban készül. A magyar társaságnál a pénzügyi befektetések értékét mindig dollárban határozták meg, mind az alapításkor, mind a többszöri tőkeemelés során. A könyvvizsgálat az értékvesztés-elszámolási kötelezettség keretében azt vizsgálta, hogy a leányvállalat dollárban meghatározott bekerülési értéke, illetve az euróban fennálló saját tőkéjének a fordulónapi árfolyamon átszámított értéke között van-e jelentős veszteség jellegű különbözet. Ha nem volt jelentős, a részesedést változatlan dollár bekerülési értéken engedte szerepeltetni, árfolyam-különbözetet nem számolt el. Helyes volt az eddigi elszámolási és értékelési gyakorlat?

Kérdés: Egyéni vállalkozó külföldi partnere részére euróban állítja ki a számlát, partnere devizaszámlájára utalja az ellenértéket. Az egyéni vállalkozó a jóváírás napján könyveli a bevételét aznapi árfolyamon számolva forintban. Az ő esetében év végén a devizaszámlán nyilvántartott összeget át kell-e értékelni a december 31-i árfolyamon? Az így keletkezett árfolyam-különbözetet hova kell könyvelni?

Kérdés: A kiskereskedő családi bt. ajándéktárgyak értékesítésével foglalkozik, amelyeket kizárólag külföldről szerez be. A társaság nem vezet az árukról folyamatos nyilvántartást, de december 31-én leltároz. A leltározott árut beszerzési áron, euróban tartja nyilván. A beszerzéskori vagy a december 31-i árfolyamon kell azok értékét forintra átszámítani? Ha az utóbbin, akkor a különbözet árfolyamnyereség, illetve árfolyamveszteség?

Kérdés: Külföldi kiküldetés során a dolgozónak napidíjat adtunk. A napidíj 30%-a adómentes, a 70%-a adóköteles volt, mivel többet adtunk, mint napi 15 euró. A kiküldetéskor felvett összeg egy részét a dolgozó visszafizette, ezért az előlegszámlával szemben visszavezettük (nálunk nincs valutapénztár), a többi összeget, a szállás- és az utazási költséget, a napidíjat 100%-ban a külföldi kiküldetés számlájával, illetve a napidíjszámlával (55) könyveltük. A fennmaradó egyenleg volt az árfolyam-különbözet. Így az előlegszámla egyenlege nulla. A bérfeladáskor az adóköteles napidíjat szintén a napidíjszámlára könyveltük a 471. számlával szemben. Így a napidíjszámlán a napidíj egyszer 100%-os, és egyszer 70%-os összegben szerepel. Helyesen jártunk el? Hogyan kellett volna könyvelni?

Kérdés: Helyesen gondolom, hogy az Szt. 47. §-a (4) bekezdésének c) pontja szerinti árfolyam-különbözet csak realizált árfolyam-különbözetet jelenthet a tárgyi eszköz kivitelezéséhez kapcsolódó devizahitel esetén? Például ha a folyamatban lévő beruházás ideje alatt hiteltörlesztés történik, akkor az azon keletkező árfolyam-különbözet realizált árfolyam-különbözet, és az eszköz értékét befolyásolja. Ugyanez a helyzet akkor is, ha év közben a CHF-hitelt átváltom euróra? Nem befolyásolja a még nem aktivált tárgyi eszköz bekerülési értékét az év végi értékelésből adódó, az építéshez kapcsolódó hitelen keletkező jelentős árfolyamveszteség, hiszen az nem realizált árfolyam-különbözet? Véleményem szerint ez következik az Szt. 33. §-ának (2) bekezdéséből. Helyes a következtetésem?

Kérdés: Társaságunknak a korábbi évek során egy másik kft. euróalapú kölcsönt nyújtott. 2008-ban ezt a kölcsönt euróalapú bankhitellel váltották ki. A bank a hitel összegét közvetlenül a kft.-nek utalta át. Társaságunknál a gazdasági eseménnyel kapcsolatosan pénzmozgás nem volt. Helyesen járunk-e el akkor, ha a társaság könyveiből a korábbi kötelezettség összegét a könyv szerinti árfolyamon vezetjük ki, és a bankkal szembeni kötelezettséget a számviteli politikában rögzített, az átutalás napján érvényes MNB-árfolyamon írjuk elő? Ebben az esetben ugyanis árfolyamveszteséget mutatunk ki annak ellenére, hogy valós pénzmozgás nem volt!