3 talált cikk a bizományos , áru , egyéni vállalkozó kifejezésre

Kérdés: Egy katás egyéni vállalkozó ügynöki szolgáltatásként a gépjármű tulajdonosának segít vevőt keresni, szerződés megkötését segíti elő a vevő és az eladó között, így ügynöki jutalékot számláz az eladó felé; ez az összeg képezi a katás bevételt. Ha egy külföldi gépjármű-tulajdonos bízza meg az ügynöki munkával, és a külföldi tulajdonos az autót az egyéni vállalkozó telephelyére hozza – azért, hogy a vevők meg tudják nézni, illetve a külföldi tulajdonos személyesen nem, csak telefonon tud részt venni az eladáskor –, ez még belefér az ügynöki szolgáltatás keretébe, mely során csak ügynöki jutalékot számláz az egyéni vállalkozó a külföldi tulajdonos felé? Ilyen esetben vehet-e át a vevőtől pénzt, vagy az már bizományosi szerződés lesz? A cél mindenképp ügynöki szolgáltatás nyújtása, a bizományosi értékesítést nem szeretné.

Kérdés: Egyéni vállalkozó ajándékboltot üzemeltet, amelyben bizományosi szerződés alapján újságot értékesít. Az újságértékesítésről elszámolás alapján a terjesztő számlát állít ki, amelyen feltünteti az időszak forgalmi adatait, a bizományosi díjat, amellyel csökkentett összeget kell a vállalkozónak fizetnie. Tájékoztatást kér az újságértékesítés helyes elszámolásáról. Az egyéni vállalkozónak az újságértékesítés napi forgalmát be kell-e ütnie a pénztárgépbe? A terjesztő számlája alapján a forgalmat kell könyvelni árubeszerzésként, vagy csak a jutalékkal csökkentett összeget?

Kérdés: Az rt. vállalta franchise-szerződés keretében, hogy az egyéni vállalkozók, a más cégek által üzemeltetett kiskereskedelmi boltok számára lebonyolítja az árubeszerzést. A szállító cégeknek a megrendelést az rt. adja fel, de a szállítók az árut közvetlenül a boltoknak adják át. A szállítók a számlákon vevőként mind az rt.-t, mind a boltokat feltüntetik. Az áruk bevételezését a boltok végzik. Az áruk ellenértékét a boltok az rt.-nek fizetik ki, az rt. pedig – ettől függetlenül – utalja az esedékes összeget a szállítóknak (a különbözetet a boltokkal szembeni követelésként mutatják ki). Helyes-e ez a gyakorlat? Ha nem, mi lenne a helyes megoldás?