6 talált cikk a számla , ellenőrzés , bevétel , önellenőrzés , számvitel , számlázás , előlegszámla kifejezésre

Kérdés: Mikrogazdálkodói beszámolót készítő kft. több, 2016-ban és 2017-ben kiállított számlát sztornóz 2018 májusában, és újat állít ki helyettük. Az áfát – tisztáztuk – önrevíziózni kell. Ezek a tételek 2018-ban kerülnek a beszámolóba. Mivel nincs jelentős hiba, nem kell háromhasábos mérleg? A 2016., illetve 2017. évi iparűzési adót, illetve társasági adót viszont szükség esetén, ha nő az árbevétel egyenlegében, akkor önrevíziózni kell, illetve javítani? Vagy a mikro miatt, mivel a számla kelte szerint kell könyvelni a több évet érintő számlákat, akkor most a 2018. évi keltezésű számla szerint a társasági adóban is 2018. évre kell beszámítani? Konkrétan: a számlák egy nem akkreditált oktatást tartalmazó tanfolyam díját tartalmazzák, a tanfolyam 2016. november 14-től 2017. március 3-ig tartott. Eredeti számlázás: 2016. 09. 26., 2016. 10. 03., sztornírozva 2018. 05. 02. Helyes számlázás: 2018. 05. 02., 2016. 09. 30., 2017. 03. 03. előlegszámla, pénzügyi teljesítést nem igényel.

Kérdés: Az informatikai fejlesztésekkel foglalkozó cég 2011-ben megbízást kapott számlázási és raktárkezelési program kifejlesztésére. A megállapodás a fejlesztésen túlmenően a piaci bevezetést és az üzemeltetést is tartalmazta. A fejlesztés várható időtartama 4 év volt, a fizetési ütemezést is ennek megfelelően határoztuk meg. Évenként kiszámláztunk 8 egységet. Az informatikai fejlesztésre alvállalkozót vettünk igénybe, aki benyújtotta a számláját évenként 7 egységről. Az alvállalkozói számlák összegét az immateriális javak között mutattuk ki. A program elkészült, sikeres tesztelés után szellemi termékként, 28 egységen (4x7) aktiváltuk. Közben változtak a feltételek. A megrendelő megveszi a rendszert, de egyéb szolgáltatásokra nem tart igényt. Ár 3 egység plusz a fejlesztési szakaszban kapott összegek. Helyesen jártunk el? A kiszámlázott részleteket elszámoltuk árbevételként, a fejlesztés költségeit pedig az immateriális javak között mutattuk ki. Esetleg halasztott bevételként kellett volna a kapott összegeket elhatárolni? Ha nem módosítjuk az előző évek eredményét, 2014-ben jelentős veszteséget mutatunk ki. Ezzel az eljárással megsértjük az összemérés elvét.

Kérdés: Társaságunk a villamosenergia-hálózat tulajdonosaként villamosenergia-elosztást folytat fő tevékenységként. A hálózathoz csatlakozni kívánó rendszerhasználó a 117/2007. (XII. 29.) GKM rendeletben meghatározott csatlakozási díj ellenében létesíthet új fogyasztási helyet. A rendszerhasználóval a közcélú hálózat és/vagy a csatlakozóvezeték megtervezésére és kiépítésére szerződést kötünk. Ezt követően készül el a kivitelezési terv. A terv alapján díjbekérő megküldésével a kivitelezést megelőzően kérjük megfizetni a csatlakozási díjat. A műszaki kivitelezés a díj befizetését követően kezdődik meg. A GKM rendelet 3. §-ának (2) bekezdése szerint: "A csatlakozási díj megfizetésével a rendszerhasználó a rendelkezésre álló teljesítmény igénybevételére az adott csatlakozási ponton jogot szerez." Társaságunk e rendelkezésre alapozva a jogosultság megszerzését tekinti teljesítésnek, és nem a csatlakozás műszaki teljesítését. Így a csatlakozási díj jóváírásával megegyező teljesítési dátummal állítjuk ki a számlát, a megfizetett csatlakozási díjat pedig rendkívüli bevételként számoljuk el. A kivitelezés megvalósulásakor megtörténik a műszaki átadás/átvétel, ennek során felmérik a pontos vezetékhosszt, a különbözettel a rendszerhasználóval el kell számolni: ha a rendszerhasználó kevesebbet fizetett, mint a GKM rendelet szerint a ténylegesen elkészült vezetékhossz alapján fizetnie kellett volna, a különbözetet befizeti, ha kevesebbet, a különbözetet visszatérítjük. Pótlólagos befizetés esetén újabb számlát bocsássunk ki, vagy az eredeti számlát helyesbítsük? Ha a csatlakozási díjból visszajár, az eredeti számlát helyesbítjük, de mi legyen a teljesítési időpont?

Kérdés: A társaság több millió forintos projektet végez szerződés szerint, amelyről egy előlegszámlát, 2 részteljesítésről szóló számlát és egy végszámlát bocsát ki. A végszámla mínusz előjellel tartalmazza az előleget és a részteljesítéseket. Kell-e teljes értékű végszámla? Ha igen, hogyan kell azt kontírozni? Szerintünk egy előlegszámlát és 3 részteljesítésről kiállított számlát kellene kibocsátani, vagy 3 előlegszámlát és egy végszámlát. Melyik megoldás a helyes?

Kérdés: A társaság lakóingatlanokat épít. 2009. június 29-én eladott egy lakást, amely ekkor szerkezetkész állapotban volt. Az adásvételi szerződést benyújtották a Földhivatalhoz. A szerződés szerint a vételárból 15 millió forintot a vevő június 30-án kifizetett. Az eladó erről az összegről részszámlát bocsátott ki, amelyben 20%-os áfakulcsot alkalmazott. A lakás-használatbavételi engedélyt legkésőbb októberben kapják meg. A vételár fennmaradó részének megfizetése a lakás átadásának a feltétele. Milyen áfakulccsal adózik ezen fennmaradó vételárrész, tekintettel arra, hogy a szerződést július 1-je előtt benyújtották a Földhivatalhoz?

Kérdés: Az idegenforgalomban bevett szokás, hogy a szolgáltatás igénybevevője hamarabb fizet a szolgáltatásért, mint ahogyan az igénybevétel megtörténik. Az utazásszervezők ezekben az esetekben nem előlegszámlát állítanak ki, hanem számlát, amelyen a teljesítés időpontjaként az útról való visszatérés szerepel. Az utas, amikor visszaérkezik az útról, be sem megy az utazási irodába azért, hogy átvegye a számlát. Elfogadható ez a gyakorlat? Mikor keletkezik az áfafizetési kötelezettség?