5 talált cikk az anyagköltség , iparűzési adó alapja , könyvelés , számla , ellenérték kifejezésre

Kérdés: Társaságunk saját telekre ikerházas lakóingatlanokat épít, amelyeket magánszemélyek részére fog értékesíteni. A kivitelezés várhatóan 2 évig tart, amelyhez alvállalkozót is igénybe veszünk. Az építkezés során alkalmazott számviteli nyilvántartás az alábbi: A telket az áruk között tartjuk nyilván. A felhasznált anyagokat és alvállalkozókat a felmerüléskor költségként számoljuk el, a mérlegfordulónapon a saját termelésű készletek állományváltozása számlával szemben befejezetlen termelésként állományba vesszük (T 23 – K 581). Amikor a lakás elkészül, átvezetjük a késztermékek közé (T 25 – K 23). A lakások értékesítésekor a telekrész kivitelezését elábéra könyveljük (T 814 – K 26), a lakás önköltségének a kivezetését (T 581 – K 25) számoljuk el a saját termelésű készletek állományváltozásával szemben. Helyes-e a fentiek szerinti könyvelési elszámolás, illetve az első és a második évben mely tételekkel csökkentheti társaságunk az iparűzési adó alapját? Az anyagköltség és az alvállalkozói költség figyelembe vehető a felmerülés évében iparűzési adót csökkentő tételként?

Kérdés: A 442. számban a 8473. kérdésre adott válaszukhoz kapcsolódóan kérdezem: ha egy számlában a sóder és a szállítás külön tételként kerül feltüntetésre, és a sódert nem vesszük készletre, akkor anyagköltség csak a sóder lehet, és a helyszínre kiszállítás belföldi fuvarköltség? Ugyanilyen számla a beton kiszállítása is. Itt sincs készletre vétel (nem is életszerű). Ebben az esetben is külön tétel az anyag és külön könyvelendő a belföldi szállítási költség? Van olyan számla is, ahol csak egy tétel szerepel a "betonkiszállítással". Akkor ez egyszerűen anyagköltség vagy szolgáltatás?

Kérdés: Társaságunk egy vállalkozóval szerződést kötött műtrágyák bérmunkában történő előállítására. A beszerzett alapanyagokat változatlan formában adjuk át gyártásra, oly módon, hogy a tulajdonjog társaságunké marad. A vállalkozó az átadott alapanyagokat előre kidolgozott receptúrák alapján, szigorú technológiai előírások betartása mellett összekeveri oly módon, hogy az összekeverés után egy új termék jön létre, amelyet mennyiségi elszámolás után átad társaságunknak. Így az előállított új termékek tulajdonjoga is a társaságunké. Az új termékek előállításáért társaságunk bérmunkadíjat fizet. Mikor járunk el helyesen az iparűzési adó alapjának meghatározásakor? Ha a bérgyártásra változatlan formában átadott alapanyagok értékével és a bérmunkadíj összegével az áruk értékét megnöveljük, és az új terméket ezen a megnövelt értéken vesszük nyilvántartásba áruként, majd értékesítéskor számoljuk el elábéként? Ha a számlázott bérmunkadíjat anyagjellegű szolgáltatásként könyveljük, az átadott alapanyagok értékét anyagköltségként számoljuk el, majd az anyagköltség és a szolgáltatási díj összevonásával kapott önköltségen saját termelésű készletként készletre vesszük, és mint saját termelésű készletet értékesítjük?

Kérdés: A Számviteli Levelek 350. számában a 7055. kérdésre adott válaszban a közös költség megtérítése kapcsán azt írták, hogy az nem közvetített szolgáltatás, viszont azt sugallják, hogy az árbevétel, amikor azt írták, "annak a fedezetét a tulajdonosnak a bérleti díjban kell megkapnia". A válaszban elfelejtettek kitérni arra, hogy az is törvényes megoldás, ha a közös költséget csupán pénzügyileg közvetítik, és azt nem számlázzák, így az nem árbevétel, és nem is képezi az iparűzési adó alapját. Arról is kellett volna írni a válaszban, hogy a közös költség nagy része energiaköltség, így azt – a társasház éves adatai alapján – anyagköltségként számolta el, és csökkenti az iparűzési adó alapját.

Kérdés: Hogyan kell elszámolni a bérbeadónál a bérlő által fogyasztott víz, gáz, áram díját? Lehet-e ez esetben közvetített szolgáltatásról beszélni?