5 talált cikk az anyavállalat , követelés , tartozás , ellenérték kifejezésre

Kérdés: A tagok "A" kft. egyszerűsített végelszámolását határozták el. A pénzeszközt a vagyonfelosztási javaslat szerint a magánszemély tagok kapták, míg a követeléseket "B" kft.-re engedményezték. A céget a Cégbíróság 2018. 11. 30-ával törölte. A cégtörvény szerint a vagyon kiadása csak a törlést követően lehetséges. A kötelezett részére az engedményezési szerződés egy példányát 2018. 12. 15-ével megküldtük. A kötelezett jogásza szerint az engedményezési szerződés akkor kelt, amikor a végelszámolónak nem volt aláírási joga, emiatt azt nem fogadja be. Úgy véljük, helyesen jártunk el, mert csak a cégbírósági törlést követően lehet a vagyont rendezni. Elfogadhatóak-e a kötelezett érvei, illetve mi a teendő ez esetben?

Kérdés: Az anyavállalat a 100%-ban tulajdonolt kft.-jének a kft. 10 000 E Ft névértékű üzletrészét átadja azzal, hogy a kft. átvállalja tőle a garanciális kötelezettségeit 36 000 E Ft értékben. Ez esetben nem szokványos "csereügyletről" van szó. Hogyan kell az ügyletet elszámolni a kft.-nél, illetve az anyavállalatnál? Hogyan kell kimutatni a kötelezettséget az anyavállalatnál? Az átvállalt kötelezettséget el lehet-e időbelileg határolni, mivel a garanciális kötelezettség terhére elvégzendő munkák a jövőben jelentkeznek?

Kérdés:

Kérdés: Az elengedett kötelezettség számviteli elszámolása egyszerű volt 2015 végéig. A hitelező által elengedett követelést rendkívüli bevételként kellett elszámolni, és időbelileg csak akkor kellett elhatárolni, ha a kötelezettség beszerzett eszköz(ök)höz kapcsolódott, és az eszköz még a könyvekben szerepelt, maximum a kapcsolódó eszköz könyv szerinti összegében kellett elhatárolni, az elhatárolt összeget a kapcsolódó eszköz bekerülési (könyv szerinti) értékének költségként, ráfordításként történő elszámolásakor kellett megszüntetni. Hogyan változott ez 2016-tól, és hogyan kell az új előírások alapján könyvelni?

Kérdés: Külföldi leányvállalatunk működése évek óta veszteséges, gazdasági tevékenységét már két éve nem folytatja. Rendelkezésre álló információink szerint nincs eszköze, mely fedezné a követelésünket. A társaságunk felé fennálló tartozásra értékvesztést számoltunk el: 2011-ben a teljes kintlévőség után 50%-ot, 2012-ben további 10%-ot, tehát az eredeti számlakövetelés a számvitelben jelenleg 40%-os értéken szerepel. Az értékvesztés elszámolása után először a 2012. évi társaságiadó-bevallásban a teljes követelés 20%-ának megfelelő összeggel csökkentettük a társasági adó alapját. 2013-ban jelentős összegű lesz az elévültté váló (5 éven túli esedékességű) követelésünk (a teljes követelés fele), a követelés behajtására (felszámolás, peres eljárás) nem tettünk intézkedést. Az elévült követelésre jutó, 2012-ben a társaságiadó-alap csökkentéseként figyelembe vett 20%-os összeggel 2013-ban növelni kellene az adóalapot? Az adóalap növelésének elkerülése érdekében engedményeznénk kötelezettségcsökkentés ellenében anyavállalatunknak ezt a követelést. Ha az eredeti számlakövetelések összegével értékesítenénk a követelést, akkor a 2013. évi társaságiadó-alapot meg kellene növelnünk a tavalyi évben csökkentőként elszámolt 20%-os összeggel? Ha a követelést az eredeti számlakövetelés 40%-os (ezen az áron van az értékvesztésekkel korrigáltan) árán értékesítenénk, akkor nem kellene a 2013. évi társaságiadó-alapunkat megnövelni? Ebben az esetben van-e társaságiadó-korrekció? Mi az optimális megoldás? A transzferár-nyilvántartásban hogyan kell (kell-e) szerepeltetni a fenti követelésértékesítést?

Kérdés: Társaságunk olyan mobiltelefonokat vásárol az anyavállalattól, amelyekhez kapcsolódóan az anyavállalatnak még részletfizetési kötelezettsége áll fenn. A vásárláskor ezt a kötelezettséget átvállaljuk. A készülékek eladási árának meghatározásakor figyelembe vehető-e az eszközökhöz kapcsolódóan fennálló kötelezettség? Az átvállalt kötelezettséget hogyan kell elszámolni az eladónál, illetve a vevőnél?