7 talált cikk az adó alapja , könyv , ellenérték , számvitel , váltó , ellenőrzés kifejezésre

Kérdés: A társasházi törvény szerint a közös képviselőnek évente költségvetési tervet kell készítenie, azt a tulajdonosok között felosztania. Ez lesz a közösköltség-hozzájárulás, amely szerint a befizetett összeg előlegnek minősül. A közös képviselőnek éves beszámolót is kell készítenie, a tényleges adatok alapján elszámolást, a tényleges adatokat is a tulajdoni hányadok alapján felosztani, a tervezett és tényleges adatok közötti különbözetet ténylegesen rendezni (a túlfizetést visszafizetni). A társasház nem képezhet eredményt, mert a közös költséggel megegyezik a bevétele. A közös képviselők jelentős része azonban nem veszi figyelembe sem a számviteli, sem a társasházi törvény előírásait. Nincsenek tisztában azzal, hogy a számviteli beszámolót is el kell készíteniük, a közgyűlés elé kell terjeszteni és elfogadtatni. Erre alapozva elkészíteni a következő évi költségvetési tervet. A közös képviselők gyakorlata nemcsak jogszabályellenes, de jelentős tulajdonosi érdeksérelmet is okoz azáltal, hogy a tulajdonosokon úgy követelnek közösköltség-előleget, hogy nem számolnak el velük az előző évi többletbefizetéseikkel. Kérem észrevételeim megerősítését!

Kérdés: A szoftverfejlesztéssel foglalkozó társaság 2013-ban létrehozott egy szoftvert, amelyet a filmgyártásnál lehet használni. A szoftver használatát díjfizetés ellenében megosztotta a szoftvert használni szándékozókkal. A megosztást egyfajta bérletként értelmezhetjük, a bérbevevő a használat jogán túlmenően más jogot nem kap. A szoftver nem hozta azt az árbevételt, amelyet elvártak tőle. 2016-ban elkezdtek vevőt keresni. A vevőjelölt a vételi szándékát erős szoftverfejlesztési feltételekhez kötötte. A szoftverfejlesztés valamennyi felmerült költségét a vevőjelölt óradíjalapon megtérítette. A társaság a szoftverfejlesztés ideje alatt is bérbe adta a szoftvert. A társaság a szoftverfejlesztés során olyan módosításokat, kiegészítő fejlesztéseket végzett, amelynek elsődleges célja a vevő igényeihez történő alakítása volt. A szoftvert 2017-ben a vevőjelölt felé értékesítik. A szoftver eszközének értékesítését a befektetett eszköz értékesítéseként, vagy mint készletként történő értékesítést kell elszámolni? Hogyan kell a társaság befektetett eszközeként nyilvántartásba vett szoftverén a vevő igényeinek megfelelő fejlesztést számvitelileg kezelni? Milyen tényezőket, ismérveket kell figyelembe venni a társaság eszközének értékesítése és annak befektetett eszköz és forgóeszköz közötti átsorolása meghatározásával kapcsolatban? (Az Szt.-ben nincs részletes felsorolás.) A tárgyieszköz-értékesítés nem jelent automatikus átsorolást? Milyen ismérvekkel lehet a társaság esetében eldönteni az Szt. 23. §-a (4)–(5) bekezdésében rögzítettek elvégzésének szükségességét vagy szükségtelenségét?

Kérdés: Ügyfelem úgy szerződött májusban a vevőjével, hogy egy terméket nettó 14 000 euró értéken ad el neki, 307 Ft előzetes árfolyamon, amit forintban is meghatároztak a szerződésben. A vevő 6 havi törlesztési lehetőséget is kapott, amelyben a forintban kifejezett összegek szerepelnek a fizetési határidővel. A szállítási szerződésben azonban kikötötték: árfolyam-emelkedés esetén a gép vétel­árát forintban az egyes pénzügyi teljesítések alapján érvényes kereskedelmi banki eladási devizaárfolyamon kell meghatározni. Minden egyes résztörlesztés jóváírásának napján érvényes irányadó árfolyammal számított, euróban meghatározandó résztörlesztésnek tekintendő. A fentiek alapján ügyfelem kiszámolta, hogy járna még neki 71 E Ft árfolyam-különbözet. Egyáltalán lehet ilyet számlázni? Mit javasolnak?

Kérdés: Az informatikai fejlesztésekkel foglalkozó cég 2011-ben megbízást kapott számlázási és raktárkezelési program kifejlesztésére. A megállapodás a fejlesztésen túlmenően a piaci bevezetést és az üzemeltetést is tartalmazta. A fejlesztés várható időtartama 4 év volt, a fizetési ütemezést is ennek megfelelően határoztuk meg. Évenként kiszámláztunk 8 egységet. Az informatikai fejlesztésre alvállalkozót vettünk igénybe, aki benyújtotta a számláját évenként 7 egységről. Az alvállalkozói számlák összegét az immateriális javak között mutattuk ki. A program elkészült, sikeres tesztelés után szellemi termékként, 28 egységen (4x7) aktiváltuk. Közben változtak a feltételek. A megrendelő megveszi a rendszert, de egyéb szolgáltatásokra nem tart igényt. Ár 3 egység plusz a fejlesztési szakaszban kapott összegek. Helyesen jártunk el? A kiszámlázott részleteket elszámoltuk árbevételként, a fejlesztés költségeit pedig az immateriális javak között mutattuk ki. Esetleg halasztott bevételként kellett volna a kapott összegeket elhatárolni? Ha nem módosítjuk az előző évek eredményét, 2014-ben jelentős veszteséget mutatunk ki. Ezzel az eljárással megsértjük az összemérés elvét.

Kérdés: Ügyfelem eladási célzattal többlakásos épületet építtet. Félkész épületet vásárolt, a befejező munkálatokat generálkivitelező végzi. Ezenkívül műszaki ellenőrzés címén veszünk igénybe külső szolgáltatást. Hogyan kell könyvelni a fenti számlákat, a félkész épület vételárát? Saját termék vagy áru, anyag? Az építésre felvett hitel kamatát és árfolyam-különbözetét rá lehet tenni az ingatlan értékére? Eladáskor miként vonható le a bekerülési érték a helyi adó alapjából? Az értékesítési külön költségeket miként kell könyvelni?

Kérdés: Egy 2007-ben teljesített szolgáltatásra 2008 decemberében utólag elismert áremelést mely időszakra kell elszámolni? A számvitelben, a társaságiadó-alapban, az áfában mikor kell figyelembe venni a szolgáltatást nyújtónál, illetve a szolgáltatást igénybe vevőnél?

Kérdés: A 2001. évtől a helyi iparűzési adó alapjának meghatározásakor a közvetített szolgáltatások értékével csökkenthető a nettó árbevétel. Milyen kritériumai vannak annak, hogy egy szolgáltatás értéke, mint közvetített szolgáltatás, figyelembe vehető legyen az adóalap megállapításakor?