3 talált cikk az értékesítés , külföldi , ellenérték , telephely , tevékenység , fióktelep kifejezésre

Kérdés: A fióktelep Magyarországon egy javítóműhelyt bérel, amelyben speciális járművek javításával foglalkozik. Rendelkezik néhány alkalmazottal, helyben ők végzik ezt a tevékenységet. Az egyes munkákban azonban gyakran közreműködnek a központ (anyavállalat) alkalmazottai is. Amennyiben anyag, alkatrész szükséges, akkor ezt a központ biztosítja. Biztosít továbbá eszközöket is a munkához (pl. személygépkocsikat a magyar munkavállalóknak). Jelenleg az anyavállalat és a magyar fióktelep között semmilyen elszámolás nincs. A számlákat a vevők felé a külföldi anyavállalat állítja ki. A megrendelők kivétel nélkül külföldi vállalkozások. A központ a fióktelep eredményét cost plus eljárással kívánja megállapítani, azaz a fióktelepnél elszámolt költségekből kíván kiindulni a fióktelepnél kimutatott árbevétel meghatározásakor. Azaz – értelmezésük szerint – a központ megrendelte ezeket a javításokat a magyar fiókteleptől, és értékesítette a megrendelő felé. Szabályos ez az eljárás? Amennyiben igen, hogyan kell eljárni, bizonylatolni? Vagy kötelezően a fióktelepnek kellene kiállítania a számlákat a megrendelők felé, és a központtal is el kell számolni költségoldalon? Melyik eljárás helyes? Esetleg mindkét eljárás alkalmazható? A két esetben hogyan kell kezelni (bizonylat- és áfaszempontból) a központ és a fióktelep közötti anyagmozgásokat és szolgáltatásokat?

Kérdés: Van egy külföldi (horvát) társaság. Alapító tagjai az alapításkor magyar természetes személyek, azóta külföldön élnek. Állampolgárságuk megmaradt, de magyar adóazonosító jellel és lakcímmel nem rendelkeznek. Az egyik alapító tag a cég ügyvezetője. Az alapításkor a tulajdonukban lévő ingatlanokat mint alapító tőkét apportként bevitték a horvát kft.-be. Ezeket az ingatlanokat Magyarországon bérbeadják. A társaság Magyarországon bejelentkezett a Tao-tv. és az Áfa-tv. hatálya alá, cégbejegyzést nem kértek (nem fióktelep), ingatlan-bérbeadásra adószámot kértek. Magyarországon magyarországi adóazonosító jellel rendelkező cégképviselő nincs, a cég horvát ügyvezetője látja el a magyarországi teendőket is. A cég Magyarországon bankszámlával nem rendelkezik, csak Horvátországban. Ebből adódik, hogy utalásos számláikat, valamint adóbefizetéseiket, amelyek Magyarországon keletkeznek, a horvát bankszámláról teljesítik. Magyarországon többnyire, eltekintve néhány kivételtől, készpénzforgalom valósul meg. A bérleti díjakból befolyt bevételből fizetik ki a közüzemi számlákat és apróbb beszerzéseket. Ezeket árbevételként, illetve költségként könyveljük. Ami nem egészen tisztázott számomra, hogy a magyarországi ingatlanok után felmerült értékcsökkenés kit illet költségelszámolás szempontjából. Nem tudom eldönteni továbbá, hogy az ingatlanok után felmerült építményadót melyik országban kell elszámolni költségként. Horvátországban a cég igazából nem végez tevékenységet, bevétele Magyarországon keletkezik a bérbeadásból. Nem tisztázott számomra, hogyan tudom a kötelezettségek közül kivezetni azokat az adótartozásként kimutatott tételeket, amiket a horvát bankszámláról utaltak át. Kérem állásfoglalásukat az alábbiakban is: Mivel ez a cég cégbíróságon nincs bejegyezve, kell e cégkaput nyitni? Véleményem szerint nem, mert a rendelet a cégkapu nyitását cégbíróságon bejegyzett társaságokra írja elő kötelezően.

Kérdés: Magyarországon bejegyzett társaság Németországban fiókteleppel rendelkezik. A társaság belföldön adóköteles gazdasági tevékenységet nem végez, csupán a központi iroda működésével, a kiküldött munkavállalókkal kapcsolatos költségek merülnek fel belföldön forintban. A német telephely bevételi-kiadási bizonylatai csak a tárgyhónapot követően érkeznek Magyarországra. A belföldi számviteli elszámolásban elfogadható-e az a gyakorlat, mely szerint a külföldi fióktelep devizában kiállított bizonylatait az adott devizának a hónap utolsó napján érvényes, a vállalkozás által választott árfolyamán számítjuk át forintra?