6 talált cikk az adózás , szerződés , bevétel , GYED , foglaló kifejezésre

Kérdés: Társaságunk mikrogazdálkodó, áfa- és kivaalany, kettős könyvvitel szerint az 5. számlaosztályban számolja el a költségeit. 2018-ban szántóföld művelésére feles bérleti szerződést kötött több magánszeméllyel. A feles bérleti szerződés alapján a megtermelt termény 20%-át a bérbeadónak kell átadnunk. Milyen számviteli, elszámolási, könyvelési tételeket kell elvégeznünk, illetve milyen adózási (áfa, kiva, szja stb.) szabályokat kell alkalmaznunk?

Kérdés: Magántulajdonú kft.-nél kötelező-e a bejövő és kimenő iratanyag iktatása? Van-e erre valamilyen kötelezettséget előíró jogszabály? Vagy csak a cég vezetése követelheti meg, hogy egyedileg a cégre kialakított iratkezelési szabályzat szerint kell az iratkezelést, az iktatást elvégezni?

Kérdés: A zrt. értékesítette a jelenleg bérbeadás alatt álló ingatlanát a társaság két tulajdonosának, akik magánszemélyek (az egyik 50%-ot meghaladó tulajdoni hányaddal rendelkezik). Mindkét vevő munkaviszonyban áll a társaságnál. A létrejött adásvételi szerződés alapján a tulajdonjog átszáll a vevőkre, de a zrt. az ingatlant albirtokosként 2017. december 31-ig továbbra is birtokában tartja, és addig a bérleti díj is őt illeti meg. Erre való tekintettel a vételárat lényegesen a piaci ár alatt határozták meg. (A kivetett illeték alapja az eladási ár négyszerese!) A zrt.-nél keletkezik-e társaságiadóalap-növelő kötelezettség a piaci ár alatt történő értékesítés miatt? A két magánszemélynek keletkezik-e az adásvétel időpontjában jövedelme a piaci ár alatt történő vásárlás miatt? Ha a magánszemélyeknek keletkezik jövedelme, akkor a szerzéskori értékbe valamilyen módon beleszámít-e az, hogy az ingatlan haszna (bérleti díja) két évig az eladó zrt.-t illeti meg? Ezt a jövedelmet munkaviszonyból származó jövedelemnek vagy egyéb jövedelemnek kell tekinteni? A zrt.-nél vagyoni értékű jognak kell-e számítani azt, hogy a bérleti díjat jogosult beszedni?

Kérdés: A kettős könyvvitelt vezető alapítvány a tárgyévi bevételei terhére dönt támogatások kifizetéséről, miközben a támogatások elszámolása a számviteli törvény szerint pénzforgalmi tétel. Ez az éves számviteli eredmény indokolatlan ingadozását okozhatja, gátolja a valós vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzet megítélését. A kuratórium gazdálkodási döntéseit a tárgyévben járó és legkésőbb a mérlegkészítésig pénzben is megkapott támogatások terhére hozza. Ezek terhére kerülnek az adott támogatások megítélésre. Lehetséges elszámolási mód lehetne az Szt. 4. §-a (4) bekezdésének alkalmazása a következők szerint: a kuratórium döntése alapján a teljes támogatási összeget felvesszük kötelezettségként: T 86 – K 479 (Egyéb ráfordítás – különféle egyéb kötelezettség); a pénzforgalommal elszámoljuk a támogatás ütemezése szerint a kötelezettség csökkenését: T 479 – K 384, 381; év végén a rövid lejáratú kötelezettségek közül az egy éven túl lejárókat átsoroljuk a hosszú lejáratú kötelezettségek közé. Ez az elszámolási rend könnyen követhető, analitikája egyszerűen szervezhető. Egyedül az egyéb ráfordítást, összhangban az összemérés elvével, nem pénzforgalommal könyveljük. Másik alternatíva: a kuratórium döntését könyvvitelen kívül vezetjük, majd pénzforgalommal elszámoljuk a támogatást ütemezés szerint: T 86 – K 384; a támogatási szerződésből még hátralévő biztos tartozásokat – a realizációs elvet felrúgva, az összemérés elvét nem teljesítve – nem könyveljük.
Magánszemélyek részére adott támogatások esetén: Ott az elszámolt összegeket személyi jellegű kifizetésként indokolt kimutatni, miközben a szerződött, fix összegű, adott időpontban esedékes nemteljesítéshez kötött jövőbeni kifizetésekre nem is tudnánk más módon fedezetet képezni, mint az Szt. 4. §-a (4) bekezdésének az alkalmazásával a következők szerint:
- -a kuratórium döntése alapján a teljes támogatási összeget felvesszük kötelezettségként: T 55 – K 479; pénzforgalommal elszámoljuk a támogatás ütemezése szerint a kötelezettség csökkenését: T 479 – K 384, 381;
- -év végén, az éven túli elszámolásokat átsoroljuk a hosszú lejáratú kötelezettségek közé;
- -a még ki nem fizetett, nem számfejtett összegekre, a bizonytalan, de várható adókra, járulékokra céltartalékot képezünk: T 86 – K 42.
A másik alternatíva szerint nem vennénk figyelembe az összemérés elvét, és a számfejtéssel elszámoljuk a támogatás ütemezése szerint az esedékes támogatást és járulékait: T 55 – K 479. Így a könyvelés a jövőbeli biztos tartozásokat nem tartalmazná.

Kérdés: Ügyfelem használt autók kereskedésével foglalkozik. Magánszemélyektől is vásárol gépkocsit, adásvételi szerződéssel. A viszonteladókra vonatkozó különbözeti adózást használjuk. Hogyan és mi módon kell alkalmazni ezt az eljárást? Hogyan kell könyvelni a számlákat? A felmerülő egyéb költségeket hogyan kell elszámolni? Hogyan kell könyvelni az adásvételi szerződéssel beszerzett gépkocsikat?

Kérdés: Társaságunk egyik tevékenysége építési betonelemek gyártása. Szerződéseink többsége a gyártási tevékenységen túlmenően tartalmazza az elemek szállítását és a helyszíni összeszerelést is. Ennek megfelelően építési-szerelési szerződést kötünk. A szerződés szerinti egyösszegű vállalási ár jelentős részét, kb. 80 százalékát a legyártott betonelemek, a fennmaradó 20 százalékot a szállítás, szerelés tesz ki, szerződéseinkben a betonelemek ára, a szállítás és a szerelés díja nincs egyedileg meghatározva. Az általunk nyújtott szolgáltatás építési hatósági engedélyhez kötött. Véleményünk szerint ez a tevékenység a fordított adózás alá tartozik. Kérdéseink: A fent részletezett munkára kötött szerződés termékértékesítésnek minősülhet-e, tekintettel a 2008. 01. 08-án megjelent APEH-tájékoztatóban foglaltakra? Van-e eltérés az adózás, a számlázás tekintetében, ha a betonelemek értékét, a szállítás díját, a szerelés díját külön-külön határozzuk meg? Építésihatóságiengedély-köteles tevékenységekhez kötött vállalkozási szerződéseknél mi lehet a határ az egyenes és a fordított adózás között?