4 talált cikk a szamviteli , áru , leltár , foglaló , fordulónap kifejezésre szavak mindegyikével

Kérdés: A társaság végelszámolása lassan befejeződik. A hitelezői igények kielégítésre kerülnek, de az eszközök egy részét a végelszámoló nem tudja értékesíteni. Azokkal mi legyen? A szabályszerűség érdekében kérem, hogy ismertessék a végelszámolást lezáró számviteli beszámoló sajátosságait, legfontosabb feladatait.

Kérdés: A több szállodából álló cégcsoport üzemeltetésre átadta szállodáit egy társaságnak. Az átadás szobánkénti leltárfelvétellel történt. A szállodákat tulajdonló cégek könyveiben a berendezési tárgyakat tárgyi eszközként tartják nyilván. Az üzemeltetési szerződés szerint a szállodákban lévő berendezési tárgyak selejtezését, pótlását, cseréjét az üzemeltető társaság végzi. A berendezési tárgyak egyedi értéke nagyrészt 100 E Ft alatti. A kis értékű berendezési tárgyak nem az üzemeltető cég tulajdonában vannak, az elszámolt költségeket havonta, a többi költséggel együtt átszámlázzák a megbízó társaságnak. Mikor járunk el helyesen az üzemeltető társaság elszámolásának elkészítése során? Ha az üzemeltető társaság a kis értékű szállodai berendezési tárgyakat készletként kezeli, beszerzéskor anyagköltségként számolja el, év végén a meglévő, fel nem használt felszerelési eszközöket készletre veszi. Ha a társaság nem üzemelteti tovább a szállodákat, a készleten lévő eszközöket átszámlázza a megbízó cégnek. Ha az üzemeltető társaság a kis értékű eszközökről tárgyieszköz-nyilvántartást vezet, az 1. számlaosztályban nullásan, mert az üzemeltető cég egy összegben elszámolja, a tárgyieszköz-nyilvántartó programban megjelenik a darabszám és 0 érték. Ha a társaság nem üzemelteti tovább a szállodákat, a tárgyieszköz-programjában és az 1. számlaosztályban lévő kis értékű eszközök érték nélkül szerepelnek, átszámlázni nem lehet, mert a megbízó társaság azt már egyszer megfizette, a tulajdonában van. Mikor selejtezze le, hogy ne szerepeljenek az üzemeltető cég könyveiben és a tárgyieszköz-kimutatásában?

Kérdés: A számviteli törvény 167. §-ának (7) bekezdése értelmezhető-e a következő esetekben? Ha egy magyar gazdasági társaság az általa számítógéppel kiállított számlákon a kontírozást a számítógépes program segítségével valósítja meg, nem írja rá a konkrét vevő nyilvántartási számát, csak a főkönyvi számlát, ezzel eleget tesz a számviteli törvény bizonylatok kezelésével kapcsolatos elő­írásának? A kimenő és a beérkező számlák kézi kontírozása esetén elfogadott-e, hogy csak a főkönyvi számlákat tüntetik fel a számlán? A vállalkozáshoz beérkező kézi, illetve számítógéppel elő­állított papíralapú számlák esetén elfogadható-e, ha a szállítói számlák számítógépes főkönyvi számlákra történő rögzítésekor a számlán egy azonosító számot tüntetnek fel, és a számítógépes rendszerben rögzítik az adott számla főkönyvi számlaszámait, továbbá az informatikai program másik részéből az adott számla nyilvántartási számához tartozó kontírozás kinyomtatható? A hivatkozott törvényi előírás csak az elektronikus úton előállított számlákra és ezek kontírozására vonatkozik?

Kérdés: Kérem, szíveskedjenek összefoglalóan tájékoztatást adni az egyéni cég egyszemélyes kft.-vé történő átalakulása során elvégzendő számviteli feladatokról, adózási kérdésekről, bevallási határidőkről és nyomtatványokról.