3 talált cikk az ellenérték , adó alapja , veszteség , bevallás , hitel kifejezésre

Kérdés: Külföldi leányvállalatunk működése évek óta veszteséges, gazdasági tevékenységét már két éve nem folytatja. Rendelkezésre álló információink szerint nincs eszköze, mely fedezné a követelésünket. A társaságunk felé fennálló tartozásra értékvesztést számoltunk el: 2011-ben a teljes kintlévőség után 50%-ot, 2012-ben további 10%-ot, tehát az eredeti számlakövetelés a számvitelben jelenleg 40%-os értéken szerepel. Az értékvesztés elszámolása után először a 2012. évi társaságiadó-bevallásban a teljes követelés 20%-ának megfelelő összeggel csökkentettük a társasági adó alapját. 2013-ban jelentős összegű lesz az elévültté váló (5 éven túli esedékességű) követelésünk (a teljes követelés fele), a követelés behajtására (felszámolás, peres eljárás) nem tettünk intézkedést. Az elévült követelésre jutó, 2012-ben a társaságiadó-alap csökkentéseként figyelembe vett 20%-os összeggel 2013-ban növelni kellene az adóalapot? Az adóalap növelésének elkerülése érdekében engedményeznénk kötelezettségcsökkentés ellenében anyavállalatunknak ezt a követelést. Ha az eredeti számlakövetelések összegével értékesítenénk a követelést, akkor a 2013. évi társaságiadó-alapot meg kellene növelnünk a tavalyi évben csökkentőként elszámolt 20%-os összeggel? Ha a követelést az eredeti számlakövetelés 40%-os (ezen az áron van az értékvesztésekkel korrigáltan) árán értékesítenénk, akkor nem kellene a 2013. évi társaságiadó-alapunkat megnövelni? Ebben az esetben van-e társaságiadó-korrekció? Mi az optimális megoldás? A transzferár-nyilvántartásban hogyan kell (kell-e) szerepeltetni a fenti követelésértékesítést?

Kérdés: "A" társaság "B" társaságtól 2009. szeptember hónapban átvállalt 300 millió Ft banki hitelt mint tartozást. A hitelt "B" társaság forgóeszköz-finanszírozásra kapta. "A" társaság rendkívüli ráfordításként az összeget elszámolta, és egyúttal el is határolta, mert a hitel törlesztése csak 2010-ben kezdődik. 2010-ben a törlesztéseknek megfelelően elszámolja az elhatárolás feloldásával együtt ráfordításként. "B" társaság 2009-re a 300 millió Ft-ot rendkívüli bevételként könyveli, majd adóalap-csökkentő tételként figyelembe veszi a 2009. évi társaságiadó-bevallásában. "B" társaság az átvállalás során elszámolt bevétel nélkül 2009-ben veszteséges lenne. Megítélésem szerint "A" társaságnak nem kell növelni 2010-ben a társaságiadó-alapját, ha nem rendelkezik "B" társaság veszteségére vonatkozó, a 2010. január 1-jétől hatályos Tao-tv. 3. sz. mellékletének A/13. pontjában írt nyilatkozattal.

Kérdés: Társaságunk export-import nagykereskedelemmel foglalkozik. Devizás tételeit a választott hitelintézet átlagárfolyamán könyveli. Belföldi vevőivel devizában is köt szerződést, amikor az áfa alapja a deviza szorozva az MNB-árfolyammal. Számítógépes könyvelői program a devizaalapú belföldi árbevételt (T 317 – K 917 könyvelési tétellel) könyveli, majd az árbevételt csökkenti az MNB-árfolyammal számított áfaösszegével (T 917 – K 467). Ezt az áfaösszeget a kimenő számlában is szerepeltetjük. Helyesen járunk-e el?