12 talált cikk a szamviteli , szolgáltatás , GYED , bevétel , hitel kifejezésre szavak mindegyikével

Kérdés: Utazási irodánál az utóbbi években folyamatosan probléma a helyi iparűzési adó megállapítása. A Fővárosi Önkormányzat ellenőrzése során a közvetített szolgáltatások megítélésénél alapvetően más követelményeket kér számon, mint a NAV vagy a számviteli törvény. A közvetített szolgáltatást nyújtó cégekkel írásos külön szerződést kér, és azt, hogy vevőszámlán külön sorokon írjuk be a közvetített szolgáltatásokat. Az utazási iroda utazási csomagokat értékesít, és az ehhez konkrétan kapcsolódó közvetített szolgáltatások feltüntetése rendkívüli – és szerintünk felesleges – adminisztráció. Nem fogadja el az önkormányzat azokat az üzleti partnerekkel történt levelezéseket, amik e-mailen történtek, csak faxot vagy postai levelezést, a napi üzleti gyakorlat ettől jelentősen eltér. Az utazási iroda a pozíciószámonkénti (áfa)elszámolást választotta, a kimenő számlákon ezért fel kell tüntetni tételesen a közvetített szolgáltatást nyújtókat, hogy az iparűzési adónál elszámolható legyen?

Kérdés: Kérem, ismertessék a vásárolt anyagok bekerülési (beszerzési) értékébe tartozó sajátos tételeket, azok bizonylatait, elszámolásának, megosztásának lehetséges eseteit!

Kérdés: A több szállodából álló cégcsoport üzemeltetésre átadta szállodáit egy társaságnak. Az átadás szobánkénti leltárfelvétellel történt. A szállodákat tulajdonló cégek könyveiben a berendezési tárgyakat tárgyi eszközként tartják nyilván. Az üzemeltetési szerződés szerint a szállodákban lévő berendezési tárgyak selejtezését, pótlását, cseréjét az üzemeltető társaság végzi. A berendezési tárgyak egyedi értéke nagyrészt 100 E Ft alatti. A kis értékű berendezési tárgyak nem az üzemeltető cég tulajdonában vannak, az elszámolt költségeket havonta, a többi költséggel együtt átszámlázzák a megbízó társaságnak. Mikor járunk el helyesen az üzemeltető társaság elszámolásának elkészítése során? Ha az üzemeltető társaság a kis értékű szállodai berendezési tárgyakat készletként kezeli, beszerzéskor anyagköltségként számolja el, év végén a meglévő, fel nem használt felszerelési eszközöket készletre veszi. Ha a társaság nem üzemelteti tovább a szállodákat, a készleten lévő eszközöket átszámlázza a megbízó cégnek. Ha az üzemeltető társaság a kis értékű eszközökről tárgyieszköz-nyilvántartást vezet, az 1. számlaosztályban nullásan, mert az üzemeltető cég egy összegben elszámolja, a tárgyieszköz-nyilvántartó programban megjelenik a darabszám és 0 érték. Ha a társaság nem üzemelteti tovább a szállodákat, a tárgyieszköz-programjában és az 1. számlaosztályban lévő kis értékű eszközök érték nélkül szerepelnek, átszámlázni nem lehet, mert a megbízó társaság azt már egyszer megfizette, a tulajdonában van. Mikor selejtezze le, hogy ne szerepeljenek az üzemeltető cég könyveiben és a tárgyieszköz-kimutatásában?

Kérdés: Pénzügyi vállalkozás által üzletszerűen folytatott work-out faktoringtevékenységből származó nyereség (veszteség) jellegű különbözetet kamatjellegű bevételként (ráfordításként), vagy egyéb pénzügyi szolgáltatások bevételeként (ráfordításaként) kell az éves beszámoló eredménykimutatásában szerepeltetni? A pénzügyi vállalkozás a work-out faktoringtevékenység egyedi ügyletenkénti számviteli elszámolását a következőképpen végzi: amennyiben a követelés behajtásából származó bevétel meghaladja a követelés beszerzési áron számított értékét, a különbözetként jelentkező nyereséget a pénzügyi vállalkozás kamatjellegű bevételként számolja el; amennyiben a követelés behajtásából származó bevétel alacsonyabb a követelés beszerzési áron számított értékénél, a különbözetet kamatjellegű ráfordításként számolja el, mindkét esetben hivatkozva a 250/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet 10. §-ának (3) bekezdésére. A kérdező szerint a különbözet elszámolására alkalmazható a 10. § (10) bekezdése is, mely szerint a nyereségjellegű különbözetet az egyéb pénzügyi szolgáltatás bevételei közé, a veszteségjellegű különbözetet az egyéb pénzügyi szolgáltatások ráfordításai közé kell sorolni. Melyik elszámolási módszer a helyes? Esetleg bármelyik?

Kérdés: A kettős könyvvitelt vezető alapítvány a tárgyévi bevételei terhére dönt támogatások kifizetéséről, miközben a támogatások elszámolása a számviteli törvény szerint pénzforgalmi tétel. Ez az éves számviteli eredmény indokolatlan ingadozását okozhatja, gátolja a valós vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzet megítélését. A kuratórium gazdálkodási döntéseit a tárgyévben járó és legkésőbb a mérlegkészítésig pénzben is megkapott támogatások terhére hozza. Ezek terhére kerülnek az adott támogatások megítélésre. Lehetséges elszámolási mód lehetne az Szt. 4. §-a (4) bekezdésének alkalmazása a következők szerint: a kuratórium döntése alapján a teljes támogatási összeget felvesszük kötelezettségként: T 86 – K 479 (Egyéb ráfordítás – különféle egyéb kötelezettség); a pénzforgalommal elszámoljuk a támogatás ütemezése szerint a kötelezettség csökkenését: T 479 – K 384, 381; év végén a rövid lejáratú kötelezettségek közül az egy éven túl lejárókat átsoroljuk a hosszú lejáratú kötelezettségek közé. Ez az elszámolási rend könnyen követhető, analitikája egyszerűen szervezhető. Egyedül az egyéb ráfordítást, összhangban az összemérés elvével, nem pénzforgalommal könyveljük. Másik alternatíva: a kuratórium döntését könyvvitelen kívül vezetjük, majd pénzforgalommal elszámoljuk a támogatást ütemezés szerint: T 86 – K 384; a támogatási szerződésből még hátralévő biztos tartozásokat – a realizációs elvet felrúgva, az összemérés elvét nem teljesítve – nem könyveljük.
Magánszemélyek részére adott támogatások esetén: Ott az elszámolt összegeket személyi jellegű kifizetésként indokolt kimutatni, miközben a szerződött, fix összegű, adott időpontban esedékes nemteljesítéshez kötött jövőbeni kifizetésekre nem is tudnánk más módon fedezetet képezni, mint az Szt. 4. §-a (4) bekezdésének az alkalmazásával a következők szerint:
– -a kuratórium döntése alapján a teljes támogatási összeget felvesszük kötelezettségként: T 55 – K 479; pénzforgalommal elszámoljuk a támogatás ütemezése szerint a kötelezettség csökkenését: T 479 – K 384, 381;
– -év végén, az éven túli elszámolásokat átsoroljuk a hosszú lejáratú kötelezettségek közé;
– -a még ki nem fizetett, nem számfejtett összegekre, a bizonytalan, de várható adókra, járulékokra céltartalékot képezünk: T 86 – K 42.
A másik alternatíva szerint nem vennénk figyelembe az összemérés elvét, és a számfejtéssel elszámoljuk a támogatás ütemezése szerint az esedékes támogatást és járulékait: T 55 – K 479. Így a könyvelés a jövőbeli biztos tartozásokat nem tartalmazná.

Kérdés: Pénzügyi vállalkozás "bizonytalan" követeléseket vásárol csomagokban. A társaság könyveiben a vásárolt követelések vételára (az engedményezés ellenértéke), ügyfelekkel szembeni követelésként, a 0-s számlaosztályban pedig a teljes vásárolt követelés hátralévő, még nem törlesztett összege tőke, kamat megbontásban szerepel. A vásárolt követelés vételára csomagonként szerepelhet-e egy összegben a könyvekben, vagy pedig a csomagban szereplő ügyleteket egyedileg kell kimutatni? Melyik eljárás a helyes? Milyen törvényi előírásoknak nem felel meg a nem szabályos eljárás?

Kérdés: A kft. telket vásárol, majd részfeladatokat végző vállalkozók által, részben saját maga által vásárolt anyagokból lakóingatlant épít adómentes ingatlan-bérbeadás céljából. Ez a beruházás az Áfa-tv. 11. §-a szerint termékértékesítésnek minősül. A beruházás hitelből történik, így az aktiválásig felmerült kamat és árfolyam-különbözet is növeli az üzembe helyezési értéket. Kérdések: A használatbavételkor az áfabevallásban saját vállalkozásban végzett beruházásként a fizetendő adót 0 értékkel kell bevallani (mivel adómentes lesz a bérbeadás)? Amennyiben a fizetendő áfát 0-tól eltérő összegben kell feltüntetni az áfabevallásban, – levonásba helyezhető-e ugyanezen összeg az Áfa-tv. 120. és 134. §-a alapján? – vagy levonásba csak a számlával igazolt előzetesen felszámított áfa helyezhető? – vagy levonásba semmi sem helyezhető, az aktiváláskor csak áfafizetési kötelezettség keletkezik? A használatbavételkor a fizetendő áfát hogyan kell könyvelni?

Kérdés: A Számviteli Levelek 96. számában az 1959. kérdésre adott válaszban olvastam, hogy az Szt. 2005. évi változásai között vannak olyan változások is, amelyek az esetenként vitatott kérésekre adnak pontosító, kiegészítő rendelkezést. Melyek ezek?

Kérdés: A betéti társaság bővíti a már meglévő üzemét. Az építési engedélyben üzembővítés, belső átalakítás, a homlokzat megváltoztatása, valamint szolgálati lakás kialakítása szerepel. A beruházáshoz szükséges összes anyagot a megrendelő biztosítja. Saját vállalkozásban végzett beruházásnak minősül a beruházás. Hova kell könyvelni az anyagot év közben és év végén, ha addig a beruházás nem fejeződött be? Az üzem bővítése és a szolgálati lakás kialakítása során a vásárolt anyag, a külső cég által számlázott kivitelezői díj nem különíthető el. A bt. negyedéves áfabevalló, hogyan lehet elkülöníteni a szolgálati lakásra jutó anyagbeszerzések áfatartalmát? Hogyan számolhatók el a szolgálati lakásba vásárolt berendezések és azok áfavonzata?

Kérdés: Egy kft. a tulajdonában lévő vendégházat az üzleti ügyfelei részére – adott forgalom lebonyolítása esetén – egy-egy napra ingyenesen átadja. A vendégház belföldi prospektusban meghirdetett ára 4000 Ft/fő/nap. Elfogadható-e a juttatás kis értékű ajándéknak? Hogyan kell a tevékenységet bizonylatolni? Kell-e általános forgalmi adót, személyi jövedelemadót, egészségügyi hozzájárulást, társasági adót ebben az esetben fizetnie a kft.-nek? Ha az ügyfelek helyett a társaság megfizeti az idegenforgalmi adót, a társaságiadó-alapot növelni kell-e a ráfordítás összegével? Milyen bizonylatot kell kiállítania az idegenforgalmi adóról a kft.-nek?