4 talált cikk az áru , GYES , iparűzési adó , számviteli politika , iparűzési adó alapja kifejezésre

Kérdés: A sertésvágóhíd az élősertés-beszerzések esetén kifizeti a termelőtől a vágóhídig felmerült szállítási költséget, aminek több formája létezik. Az egyik eset, amikor a termelő rendelkezik az élő állat szállításához szükséges speciális fuvareszközzel. Ebben az esetben a termelő által kiállított számla tartalmazza az élő sertés beszerzési árát és a fizetendő fuvarköltséget. A másik eset, amikor az értékesítő nem rendelkezik az élő sertés szállításához a megfelelő speciális fuvareszközzel. Ebben az esetben a vágóhíd rendeli meg a fuvareszközt, és kifizeti a fuvarozó által számlázott fuvarköltséget. Előfordul, hogy egy számla több fuvart tartalmaz rendszámonként. A sertésszállítást ENAR szállítólevél kíséri, amely tartalmazza az előírt részletezettséget. A rendszám alapján az egyes élősertés-szállítmányokhoz a kapcsolódó fuvarköltség egyértelműen hozzárendelhető. Anyagköltségnek minősül-e a helyi iparűzési adó szempontjából a fuvarköltség az alábbi esetekben?
- A termelő által kiállított számla tartalmazza a szállítási költséget és az élő állat árát egy számlában.
- Az élő sertés szállításáról külön számla kerül kiállításra, amely tartalmazza a speciális szállító jármű rendszámát (egy szállítmány, egy számla).
- Az élő állat szállításáról nem szállítmányonként állítanak ki számlát, hanem egy számlában több szállítmány van feltüntetve rendszámonként.
A 2008. évi XLVI. törvény 16. §-a (1) bekezdése alapján az élelmiszer-előállítás nyomonkövethetősége érdekében működtetni kell a dokumentációs rendszert. Ez az ENAR szállítólevél alapján történik. Álláspontom szerint az ENAR szállítólevél garancia arra, hogy a szállítási költség egyértelműen hozzárendelhető az egyes sertésbeszerzésekhez, így az Szt. 78. §-ának (2) bekezdése alapján a fuvarköltség az anyagköltség része, és a fuvarköltséggel csökkenthető a helyi iparűzési adó alapja. Jól gondolom?

Kérdés: Az Szt. 24. §-ának (1) bekezdése szerint befektetett eszközként olyan eszközt szabad kimutatni, amelynek az a rendeltetése, hogy a tevékenységet, a működést tartósan, legalább egy éven túl szolgálja. Tehát nem kötelező, csak szabad. Ez a gyakorlatban így is van, hiszen néhány irodaszer akár évtizedekig is használható, de értékének sekélysége miatt mégsem tekinti senki tárgyi eszköznek, hanem a beszerzéskor anyagköltségként számolja el. Az egyértelműség miatt célszerűnek tűnik, ha a vállalkozás számviteli politikájában összeghatárral rögzíti, hogy meddig anyag valami, és milyen értéktől tárgyi eszköz. A kérdés az, hogy mekkora lehet ez az összeg?

Kérdés: Társaságunk jelentős mennyiségű árut vásárol külföldről. A belföldre eső fuvar és az importfuvar költségeit az 52. számlacsoportban elkülönítetten mutatjuk ki. Az eladási ár kalkulációjában szerepel a fuvarköltség, a vámköltség. Az eladott áruk beszerzési értékében viszont csak a beszerzési ár és a vámköltség szerepel, a belföldre és a külföldre eső fuvarköltség nem. A fuvarköltséget – a készletre jutó kivételével – elszámolhatjuk elábéként?

Kérdés: Társaságunk jelentős mennyiségű árut vásárol Európából és a tengerentúlról. A belföldre eső fuvar és az importfuvar költségeit az 52. számlacsoportban elkülönítetten mutatjuk ki. Az eladási ár kalkulációjában (tehát az eladási ár része) szerepel a fuvarköltség, a vámköltség, a vámkezelési díj is. Az eladott áruk beszerzési értékében viszont csak a beszerzési ár és a vámköltség szerepel, a belföldre és külföldre eső fuvarköltség nem. A fuvarköltséget – a készletre jutó kivételével – elszámolhatjuk elábéként? Ugyanis sérelmes részünkre, hogy az árbevételben benne van, a készletben nincs, így nagyobb az iparűzési adó alapja.