6 cikk rendezése:
1. cikk / 6 Könyvelés a külföldi vállalkozás fióktelepénél
Kérdés: A fióktelep Magyarországon egy javítóműhelyt bérel, amelyben speciális járművek javításával foglalkozik. Rendelkezik néhány alkalmazottal, helyben ők végzik ezt a tevékenységet. Az egyes munkákban azonban gyakran közreműködnek a központ (anyavállalat) alkalmazottai is. Amennyiben anyag, alkatrész szükséges, akkor ezt a központ biztosítja. Biztosít továbbá eszközöket is a munkához (pl. személygépkocsikat a magyar munkavállalóknak). Jelenleg az anyavállalat és a magyar fióktelep között semmilyen elszámolás nincs. A számlákat a vevők felé a külföldi anyavállalat állítja ki. A megrendelők kivétel nélkül külföldi vállalkozások. A központ a fióktelep eredményét cost plus eljárással kívánja megállapítani, azaz a fióktelepnél elszámolt költségekből kíván kiindulni a fióktelepnél kimutatott árbevétel meghatározásakor. Azaz – értelmezésük szerint – a központ megrendelte ezeket a javításokat a magyar fiókteleptől, és értékesítette a megrendelő felé. Szabályos ez az eljárás? Amennyiben igen, hogyan kell eljárni, bizonylatolni? Vagy kötelezően a fióktelepnek kellene kiállítania a számlákat a megrendelők felé, és a központtal is el kell számolni költségoldalon? Melyik eljárás helyes? Esetleg mindkét eljárás alkalmazható? A két esetben hogyan kell kezelni (bizonylat- és áfaszempontból) a központ és a fióktelep közötti anyagmozgásokat és szolgáltatásokat?
2. cikk / 6 Vizsgadíjak bizonylatolása
Kérdés: Közúti járművezetők képzésével foglalkozó belföldi gazdasági társaság (Autósiskola Kft.) a közúti járművezetők és közúti közlekedési szakemberek képzésével, továbbképzésével, utánképzésével és vizsgáztatásával összefüggő díjakról szóló 84/2009. (XII. 30.) KHEM rendeletben foglaltak alapján, az elméleti és gyakorlati vizsgák lebonyolításához a rendelet mellékletében foglalt vizsgadíjat szed a közúti gépjárművezetői képzésre és vizsgára jelentkező természetes személyektől. A vizsgadíjat a Vizsgaközpont Nonprofit Kft. bankszámlájára banki átutalással vagy készpénzben kell megfizetni. Tehát az Autósiskola Kft. a vizsgadíjat a Vizsgaközpont – lényegében a Magyar Állam – nevében és javára szedi be a vizsgára jelentkező természetes személy tanulóktól. Az Autósiskola Kft. által a képzésre jelentkezőktől beszedett elméleti és gyakorlati vizsgadíjak bemutatott számviteli elszámolása megfelel-e a számviteli törvény rendelkezéseinek? A KHEM rendelet 4. § b) pontja és az illetéktörvény 31. § (1) bekezdése első mondatának együttes értelmezése alapján a vizsgadíj megfizetésére a képzésre jelentkező természetes személy kötelezett. Ehhez kapcsolódó kérdés, hogy a Képzőközpontnak a képzésre jelentkező magánszemély részére vagy az Autósiskola Kft. részére kell a vizsgadíjról számviteli bizonylatot kiállítani? A Vizsgaközpontnak a vizsgadíjról milyen jellegű számviteli bizonylatot kell kiállítani? Azért kérdés, mert a vizsgadíj egy közigazgatási hatósági díj, amely nem minősül termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás ellenértékének. Véleményünk szerint ebben az összefüggésben a közigazgatási hatósági díj kísérő bizonylata nem az Áfa-tv. alapján kiállított számla.
3. cikk / 6 Ingyenes szolgáltatás – terméktesztelés
Kérdés: Külkereskedelemmel foglalkozó cégünk egy új, ingyenes szolgáltatás bevezetésén gondolkodik. A szolgáltatás lényege, hogy bizonyos termékkör esetén a vásárlók a tesztelés lehetőségével élhetnek a vásárlás előtt, hogy el tudják dönteni, megfelelő-e a termék számukra. A gyakorlatban ez azt jelentené, hogy amikor a vásárló elviszi tesztelésre a terméket, akkor zároljuk a termék árát a bankszámláján, 10 napig tesztelheti, majd 10 nap elteltével feloldjuk a zárolást vagy azért, mert meg szeretné vásárolni a terméket, vagy pedig azért, mert nem, és visszajár neki a zárolt összeg. A tesztelésben részt vevő termékek esetén mikor kell elszámolnunk az árbevételt, mikor járunk el helyesen? Már akkor, amikor elviszi a terméket a vásárló, kvázi egy halasztott fizetésű tranzakcióként kezelve, majd visszáruzva, ha esetleg mégsem szeretné megvásárolni? Vagy csak akkor könyvelhetünk árbevételt, amikor a tesztelési periódus véget ért, és a vevő a termék megvásárlása mellett dönt?
4. cikk / 6 Közös üzemeltetés költségeinek megosztása épület esetén
Kérdés: Társaságunk az irodaház egyik tulajdonosa. Az irodaház mint épület karbantartásával, felújításnak nem minősülő nagyjavításával kapcsolatosan felmerülő költségeket az egyes tulajdonosok között hogyan indokolt megosztani? Az üzemeltető miként köteles elszámolni? A közös üzemeltetés költségeit számlázni kell, vagy egyéb módon is átterhelhető? A közös üzemeltetés költségeit csökkentő tételként számításba vehető-e pl. a közös helyiség bérbeadásából származó bevétel, illetve beszámítható-e?
5. cikk / 6 Árukészlet átadása nyilvántartás hiányában
Kérdés: Sportáruházi nagykereskedelemmel foglalkozó kft., amely nem vezet év közben folyamatos mennyiségi és értékbeni készletnyilvántartást, októberben egy közhasznú szervezetnek adományoz 5 millió forint értékű árukészletet, amit már több mint 5 éve szerzett be, és nem tudott – előreláthatólag nem is tudna – értékesíteni. A közhasznú szervezet kiállította az igazolást az adományról. Jól tudjuk-e, hogy ez esetben nincs áfafizetési kötelezettség a kft.-nél, és a társasági adó alapja csökkenthető az igazoláson szereplő adomány 20%-ának megfelelő összeggel? Szükséges-e könyvelni az adományozást? Ha igen, mi a megfelelő kontírozása?
6. cikk / 6 Mobiltelefon 100 százalék kedvezménnyel
Kérdés: Cégünk mobiltelefont vásárol kedvezményesen. A számla első sorában feltüntetik a készülék típusát, mennyiségét, egységárát, áfát stb., a második sorban a készülékre adott kedvezmény mértékét. A kedvezmény összege megegyezik a készülék árával, így a számla végösszege 0 Ft. Hogyan kell ezt a számlát könyvelnem, a telefont nyilván kell-e tartani a tárgyi eszközök között, ha igen, milyen összegen történik az aktiválás?