8 talált cikk az analitika , ellenérték , könyv , bevétel , költség kifejezésre

Kérdés: A 2000. évi C. törvény 45. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerint: A passzív időbeli elhatárolások között halasztott bevételként kell kimutatni az egyéb bevételként vagy a pénzügyi műveletek bevételeként elszámolt
- térítés nélkül (visszaadási kötelezettség nélkül) átvett eszközök, továbbá az ajándékként, a hagyatékként kapott, a többletként fellelt eszközök piaci - illetve jogszabály eltérő rendelkezése esetén a jogszabály szerinti - értékét.
Civil szervezetek esetén is irányadó a fent említett jogszabályi hivatkozás. Jelentős mennyiségű és értékű, részben több száz éves könyvek készletre vételével kapcsolatban a következő kérdések, problémák merültek fel:
- Nem ismert a piaci érték a készletre vétel időpontjában,
= elegendő-e a "0"-s számlaosztályban, analitikában mennyiségi nyilvántartásba venni az értékesítésig?
= van-e időbeli korlátja a piaci érték megállapításának, az értékesíthető könyvek piaci értéke csak az árverésen derül ki?
= elegendő-e az értékesítéssel egy időben készletre venni a passzív időbeli elhatárolással szemben, és egyúttal ki is vezetni?
- Vannak olyan könyvek, amelyek értékesítését jogszabály tiltja, a 22/2005. NKÖM rendelet 1. §-ának (2) bekezdése szerinti muzeális dokumentumok, végleges megőrzési kötelezettség áll fenn, ezeket eladni nem lehet, csak átadni a közgyűjteményeknek, közkönyvtáraknak, ezek érték nélkül maradhatnak-e a nullás számlák között? Ez utóbbi könyvek, amennyiben átadásra kerülnek az Országos Széchényi Könyvtár részére, az keletkeztet-e áfafizetési kötelezettséget, illetve társaságiadó-kötelezettséget?

Kérdés: A személygépkocsit értékesítő márkakereskedő garanciális javítási ellenértéke elszámolására vonatkozik a kérdés, amikor azokat a gépjármű importálója megtéríti. A gyakorlatban a vevő a márkakereskedőhöz fordul a hiba kijavítása érdekében. A vevő a javítási költségekről nem kap számlát, nem fizet érte. A gyártó, az importáló az igazolt és elfogadott garanciális javítás költségeit megtéríti a márkakereskedő részére, belső elszámolás alapján. Egy áfás értelmezés szerint a garanciális javításokról nem lehet áfás számlát kiállítani. Ha anyagra van szükség, az importáló küldi az anyagot számlával, a márkakereskedő levonja az áfát. A javítási, szerelési munkák ellenértékét számla nélkül téríti meg az importáló, emiatt azt egyéb bevételként kell elszámolni. Most azzal találkoztam, hogy az importáló által biztosított könyvelőprogram a garanciális költségek megtérítésével kapcsolatos igényt automatikus adatátadással árbevételként számolja el. Az áfabevallás analitikája ezt az árbevételt nem tartalmazza, ezért a kimutatott árbevétel nem egyeztethető a kibocsátott számlákkal és a felszámított adóalappal. Helyes-e az alkalmazott gyakorlat? Ha nem, milyen előírásokra lehet hivatkozni a megfelelő módosítás érdekében?

Kérdés: A mérlegfordulónapot követően kiállított, illetve érkezett számlákat hogyan kell nyilvántartani a könyvekben? A vevői és szállítói leltárak egyeztetésénél eltérés szokott mutatkozni az elszámolások különbözősége miatt. A tárgyévet érintő, de évet követően kiállított vevői és szállítói számlákat a vevői, illetve szállítói folyószámlákra kell nyilvántartásba venni. Az áfát az Áfa-tv.-nek megfelelően fizetendő adó esetén önellenőrzéssel, levonandó adó esetén követelésként kell előírni, majd a számla megérkezésekor visszaigénylésbe helyezni. Ebben az esetben a vevői-szállítói folyószámla-egyeztetéseken természetesen szerepelnek az adott tételek, és a mérlegben a vevői és a szállítói soron jelennek meg az összegek. Az utólag érkezett számlák nettó összegeit aktív és passzív elhatárolásként kell nyilvántartásba venni, a mérleg hasonló elnevezésű sorában szerepeltetni, ebben az esetben nem jelennek meg az egyenlegközlőn az adott tételek. Az utólag kiállított számláknál sokszor nem ismerik el az egyenlegközlőn az utólagos tételeket, mondván, a vevők ezt már a következő évben kapták, tehát a következő évben könyvelték. Mi a helyes megoldás az utólagos számlák nyilvántartásánál?

Kérdés: Kérdésem az egyes ágazatokat terhelő külön­adóhoz kapcsolódik. Két boltunk van, ahol viszont­el­adókat és végső fogyasztókat is kiszolgálunk. Van egy raktár-termelő egységünk, ahol a tonerek, patronok újratöltése, gyártása folyik a raktározás mellett. Innen történik a legnagyobb forgalom lebonyolítása, innen szolgáljuk ki a viszonteladókat. Vannak vevőink, akiknek kiszállítjuk az árut, vannak, akik személyesen érte jönnek, és vannak, akiknek utánvétes csomagban küldjük el az árut. Ez utóbbi csomagküldő kereskedelemnek számít? Pályázati pénzzel indítottuk internetes áruházunkat is, ahol vásárolnak viszonteladók is, magánszemélyek is, és csomagküldéssel is kiszállítunk. Az értékesítésben van saját gyártású, újratöltött, felújított toner és tintapatron, de igény szerint eredetit is beszerzünk egyéb irodaszerrel. Éves árbevételünk összesen 600 millió forint körül van, sokféle összetevővel. Az árbevételt eddig telephelyenként különítettük el. Valószínűleg nem vagyunk alanyai a bolti kiskereskedelmi adónak, de ezt nekem kell bizonyítanom. Úgy érzem, lehetetlenség ennyi mindent elkülönítve könyvelni (havi 800 számla, 10-30 tételes, nagy részében saját és beszerzett termék értékesítéssel). Számlánként kellene elkülöníteni, hogy - melyik kiskereskedelem és melyik nagykereskedelem? - melyik csomagküldő és melyik internetes? - hogyan tudom bizonyítani, hogy az árbevétel a kiskereskedelmi tevékenységből nem éri el az 500 millió forintot?

Kérdés: Van-e szabály arra, hogy minden szállítólevél mellé kell számla? Olyan szállítólevélről van szó, amelyet garanciális javítás vagy garanciális csere miatt állítunk ki. A javított, cserélt áruk átadásánál olyan szállítólevelet állítunk ki, amely nulla értékű. Kell-e róla nulla értékű számlának készülnie? Amikor garanciális javításra visszahoznak egy árut, kell-e róla nekünk "bevételezési" szállítólevelet kiállítani? Vagy elég az a szállítólevél, amit a vevő hoz magával? Ingyenesen átadott termékminták esetén elég-e egy szállítólevél, vagy erről is kell nullás számlát kiállítani?

Kérdés: Társaságunk jelentős mennyiségű árut vásárol Európából és a tengerentúlról. A belföldre eső fuvar és az importfuvar költségeit az 52. számlacsoportban elkülönítetten mutatjuk ki. Az eladási ár kalkulációjában (tehát az eladási ár része) szerepel a fuvarköltség, a vámköltség, a vámkezelési díj is. Az eladott áruk beszerzési értékében viszont csak a beszerzési ár és a vámköltség szerepel, a belföldre és külföldre eső fuvarköltség nem. A fuvarköltséget – a készletre jutó kivételével – elszámolhatjuk elábéként? Ugyanis sérelmes részünkre, hogy az árbevételben benne van, a készletben nincs, így nagyobb az iparűzési adó alapja.

Kérdés: Szíveskedjenek ismertetni a vevőktől kapott előlegek elszámolását, kitérve annak minden lépésére (a pénz átutalása, az előlegszámla kiállítása, a termék értékesítéséről a számla kiállítása, az előleg beszámítása)! Kérem, hogy a fentieket forintban is és devizában is ismertessék, különösen az egyes eseményeknél használt árfolyamokra, árfolyam-különbözetekre, az esetleges év végi értékelésekre!

Kérdés: Devizában történő könyvvezetés esetén hogyan kell az egyes adóbevallásokhoz szükséges átváltást megoldani? Minden egyes számlát az analitikában forintra kell az adott adójogszabály alapján átszámítani? Vagy elégséges az időszak utolsó napján érvényes árfolyammal forintosítani főkönyvi számlaszámonként?