5 talált cikk az engedményezés , szerződés , ellenérték , könyvelés , költség kifejezésre

Kérdés: A tulajdonosnak két kft.-je van. Az egyiket eladja, de az abban lévő vevőköveteléseket és szállítói tartozásokat ügyvéd előtt megkötött engedményezési szerződésben átengedi a megmaradó másik kft.-nek. Hogyan történik ennek a könyvelése az átvevőnél? Szerintem: T 311 – K 96, illetve T 86 – K 454. Helyes ez így? Adózás szempontjából az engedményezés, illetve a tartozásátvállalás hogyan befolyásolja a társaság eredményét?

Kérdés: Az "A" kft. 50%-a magánszemély, 50%-a "B" kft. tulajdonában van. Az "A" kft. saját tőkéje kevesebb, mint a jegyzett tőkéje. A társaság az "A" kft. végelszámolása mellett döntött. Az "A" kft.-nél jelentős összegű le nem járt garanciális visszatartás (követelés) van. Végelszámolásnál a garanciális visszatartással kiegyenlíthető-e a "B" kft. befektetési összeg követelése? Kell-e hozzá a kötelezett jóváhagyása? A leírtak alkalmazhatók-e magánszemélynél is? Ha hozzájut a követeléshez, utána eleget tenne adófizetési kötelezettségének? A végelszámolást szeretnénk mielőbb befejezni.

Kérdés: 2012-ben magánszemélyek tulajdonában lévő gazdasági társaság üzletrészének 100%-át megvásárolta egy gazdasági társaság. A szerződéskötés során üzleti adatokhoz kötötték a vétel­árat, amelynek 80%-át 2012-ben kifizették, 20%-át visszatartották egyéves időtartamra, amikor is a vételárat korrigálják az időközben felmondott ügyfelek által kieső árbevétel függvényében. A szerződés szerint az eladókat illeti az átadáskor fennálló, a tevékenységük alatt teljesített, de a vevők által még meg nem fizetett szolgáltatás ellenértéke. 2013. január 1-jétől a vásárolt társaság beolvadt az üzletrész 100%-át birtokló társaságba. A végső vételárrész megfizetése most esedékes. A vételárcsökkenésként kimutatható árbevétel elszámolása nem kérdéses. A ki nem fizetett, időközben jogi eljárás alá vont vevőköveteléseket pedig a társaság engedményezi az eladókra. A vevő és az eladók között ellentmondás alakult ki. A vevő szerint, mint elengedett követelés, rendkívüli ráfordítás, adóalap-növeléssel jár, a cégérték bekerülési értéke nem módosítható, az Szt. 47. §-ának (9)-(10) bekezdésére hivatkoznak. Így a követelés engedményezése rendkívüli bevételnek számít. Az eladók szerint az engedményezés visszterhesnek minősül, az eredeti szerződés szerint is az eladókat illeti a követelés összege, mivel az üzletrész-értékesítés feltételeként az ellenérték része volt. Így a fizetett vételár a pénzben fizetett ellenérték és az átadott követelések összege lesz, módosul a cégérték bekerülési értéke is. Kinek van igaza? A követeléseket egyéb ráfordításként vagy a cégérték beolvadást követő felosztásának megfelelő forrás csökkenéseként kell elszámolni?

Kérdés: A tulajdonosnak két kft.-je van. Az egyiket eladja, de az abban lévő vevőköveteléseket és szállítói tartozásokat ügyvéd előtt megkötött engedményezési szerződésben átengedi a megmaradó másik kft.-nek. (Az átengedett vevői követelés: 1 000 000 Ft, az átengedett szállítói tartozás: 800 000 Ft.) Hogyan történik az átvevő társaságnál az engedményezés könyvelése? Véleményem szerint: T 311 – K 98, illetve T 88 – K 454. Helyes ez így? Adózás szempontjából az engedményezés hogyan befolyásolja a társaság eredményét?

Kérdés: A betéti társaság a likviditási gondok megoldása érdekében egy pénzügyi szolgáltató társasággal "viszontgaranciával vállalt faktorálási keretszerződést" kötött. A keretszerződésben a faktorcég a következőkre vállalkozik: számlakövetelések megvásárlása, a kintlevőségekkel kapcsolatos számlavezetés és a számlakövetelések beszedése, a számlakövetelés megelőlegezése. A vételár a számlakövetelés megfizetett bruttó összegével egyezik meg, átruházása halasztott fizetéssel történik. A faktorcég előleget nyújt, amelyre kamatot számít fel. A számlakövetelés akkor kerül kiegyenlítésre, amikor a vevő a faktorcégnek fizet, de a faktorcég a vételár összegéből levonja az előleget, az ügyeleti kamatot, a saját költségei ellenértékeként felszámított faktordíjat. A faktorcég jogosult a megtörtént átruházástól elállni, ha a vevő nem fizet. A faktorcég szerint a könyvelés a betéti társaságnál: a kimenő számla: T 311 – K 911, 467, a követelés átvezetése a faktorcéggel szembeni követelésre: T 312 – K 311, a faktorcég által átutalt előleg: T 384 – K 447, a 100%-ban befolyt vevői követelés: T 447 – K 312, a társaságra terhelt költségek, kamatok: T 5, 8 – K 447. Kérdéseink: helyesek-e a faktorcég által javasolt könyvelési tételek, tárgyi adómentes szolgáltatásnak minősül-e, mellőzhető-e a számlaadási kötelezettség, az áfa levonható-e maradéktalanul, vagy az arányosítás szabályait kell alkalmazni?