69 cikk rendezése:
11. cikk / 69 Óvoda üzemeltetése
Kérdés: Nonprofit kft. (közhasznú) óvodát tart fenn. Az óvoda önálló adószámmal rendelkezik, de intézményként nem cégjegyzékben regisztrált szervezet. A kft. bevétele csak az állami támogatásból áll, az óvoda viszont a szülőknek költségtérítést számláz. Az óvoda fenntartási költségeit a kft. viseli, a számlák az ő nevére érkeznek. Mivel a támogatást rögtön átadja az óvodának, ezeket a költségeket úgy finanszírozzák, hogy az óvoda bevételeiből átutal a kft.-nek. Ezeket az óvoda számlájáról a kft.-nek átutalt összegeket hogyan könyveljük helyesen az óvodánál, illetve hogyan a nonprofit kft.-nél? (Úgy gondoljuk, hogy a fenntartó nonprofit kft. nem számlázhatja le a fenntartási költségeket az óvodának.)
12. cikk / 69 Ügyvédi letétszámla könyvelése
Kérdés: Hogyan kell az ügyvédi letétszámlát könyvelni?
13. cikk / 69 Közös költség bizonylata
Kérdés: Egy társasház tagjai (tulajdonosai) kizárólag vállalkozások. A közös költségekről (áramdíj, vízdíj, őrzési díj, képviseleti díj stb.) a társasház nevére érkeznek a számlák. Milyen bizonylatot állíthat ki a társasház a tulajdoni hányad arányában a közgyűlés által megállapított közös költségekről? Tekintettel arra, hogy a társasház a szolgáltatásokat nem saját nevében nyújtja, nem kötelezett számla kiállítására. Ennek ellenére állíthat ki számlát? Lehet-e a közös költség elszámolásának szabályszerű bizonylata a tulajdonos vállalkozások könyvelésében a díjbekérő (pro forma számla)? A számviteli törvény 166. §-ában előírt adattartalmú számviteli bizonylat lehet-e a tulajdonos vállalkozások könyvelési nyilvántartásában a közös költség elszámolásának szabályszerű bizonylata, a bizonylatot szigorú számadás alá kell-e vonni?
14. cikk / 69 Műszaki vizsgáztatás igazgatási szolgáltatási díjának továbbhárítása
Kérdés: Egy kft. személygépkocsik műszaki vizsgáztatását végzi engedéllyel, szerződése van erre a hatósággal, ugyanakkor, akik odaviszik a gépkocsit, megrendelőt írnak alá. A hatóság számviteli bizonylatot állít ki a vizsgáztatást végző kft. felé, majd a kft. a megbízója felé továbbszámlázza a hatósági díjat a saját díjával együtt. A hatósági díj elszámolólap alapján minden hónapban mint egyéb ráfordítás könyvelésre kerül, mert ezt átutaljuk a hatósághoz. Ezen összeget levontuk az iparűzési adó alapjából, mivel ez a bevételben is szerepel. Elfogadható-e ez az elszámolás, mivel az iparűzési adó alapja a nettó árbevétel, csökkentve a ráfordításként könyvelt összeggel, ugyanis az már benne van a bevételben?
15. cikk / 69 Mobiltelefon-készülék és szolgáltatás áfája
Kérdés: A kft. részére érkező mobiltelefon-szolgáltatáshoz kapcsolódó számlákon az alábbiakat tudjuk mobilszámonkénti részletezéssel elkülöníteni és könyvelni:
- a parkolási költséget bruttó értéken, áfa levonása nélkül könyveljük az igénybe vett szolgáltatások között;
- az internet díját az áfa nélküli nettó értéken rögzítjük az igénybe vett szolgáltatások között, az áfáját előzetesen felszámított áfaként könyveljük és levonásba helyezzük;
- a parkolási és internetdíjakat nem tartalmazó telefon-előfizetés és -használat díja bruttó összegének 20%-a költségtérítésként kerül a munkavállalók munkabéréből levonásra (így nem minősül egyes meghatározott juttatásnak). Ezen bruttó összeg áfájának 30%-át nem helyezzük levonásba. Helyesen járunk el?
Mi a következménye, ha a kft. nem vonja le a mobiltelefonok áfáját? Egy kolléga véleménye szerint: ami az Áfa-tv.-ben nincs tiltás alatt, azt vissza kell igényelni. Ha nem igényeljük vissza az áfáját, az nem a vállalkozás érdekében felmerült költség, és a társasági adó alapját is növeli. Önök osztják ezt a véleményt?
- a parkolási költséget bruttó értéken, áfa levonása nélkül könyveljük az igénybe vett szolgáltatások között;
- az internet díját az áfa nélküli nettó értéken rögzítjük az igénybe vett szolgáltatások között, az áfáját előzetesen felszámított áfaként könyveljük és levonásba helyezzük;
- a parkolási és internetdíjakat nem tartalmazó telefon-előfizetés és -használat díja bruttó összegének 20%-a költségtérítésként kerül a munkavállalók munkabéréből levonásra (így nem minősül egyes meghatározott juttatásnak). Ezen bruttó összeg áfájának 30%-át nem helyezzük levonásba. Helyesen járunk el?
Mi a következménye, ha a kft. nem vonja le a mobiltelefonok áfáját? Egy kolléga véleménye szerint: ami az Áfa-tv.-ben nincs tiltás alatt, azt vissza kell igényelni. Ha nem igényeljük vissza az áfáját, az nem a vállalkozás érdekében felmerült költség, és a társasági adó alapját is növeli. Önök osztják ezt a véleményt?
16. cikk / 69 Társasház "üzemeltetője"
Kérdés: Magánszemély tulajdonosok, több jogi személy tulajdonos által létrehozott társasház üzemeltetője a többségi tulajdonos kft. A társasház víz-, villany-, gázórája az üzemeltető nevén van, a közüzemi és általában minden, működéssel kapcsolatos számla az üzemeltető nevére szól, azok kiegyenlítése az üzemeltető bankszámlájáról történik. Az üzemeltető és a társasház együttműködési megállapodást kötött az üzemeltetésre. Az elszámolás, az üzemeltetés, a közműdíjak továbbterhelése a következők szerint történik: a kistulajdonosok apartmanjainak víz-, villanyfogyasztását a részlegesen kiépített saját víz-, villanyóra-leolvasás és a tényleges fogyasztás alapján az üzemeltető továbbterheli (számlázza) áfával a társasház felé (a saját tulajdonában lévő apartmanonként nem). A társasház a kistulajdonosok részére számlaadás nélkül elküldi a fizetendő összeget, akik a kiterhelt összeget a társasház bankszámlájára utalják. Számlázás nélkül az áfát a kistulajdonosok nem tudják visszaigényelni. A közös költségek összegét (az éves közgyűlésen elfogadott összeggel) szintén havonta fix összegben – a tulajdoni hányad arányában – a kistulajdonosok befizetik a társasház bankszámlájára, számla nélkül. A társasház a kistulajdonosok által befizetett közös költséget utalja az üzemeltető számlájára. Szerintem a közös költséget az előzetesen felszámított áfa nélkül kellene meghatározni, úgy, hogy a társasház a közüzemi költségeket továbbszámlázza. A kistulajdonosok a társasház bankszámlájára fizetnek úgynevezett hűtés-fűtés költségátalányt, amely áfás összegének kiterhelése számla nélkül történik, amit a társasház szintén átutal az üzemeltető bankszámlájára. Mi a helyes megoldás? A társasház nem áfaalany, továbbszámlázhatja-e a fentiekben körülírt költségeket? Az üzemeltető számlázhatja-e ezeket a költségeket közvetlenül a vállalkozási tevékenységet végző áfaalany kistulajdonosok felé, a többit pedig a társasház felé? Az üzemeltető és a társasház között bruttó módon történő elszámolásnak kellene lennie? Ez utóbbi azonban többletköltséget okozna.
17. cikk / 69 Önkormányzati bérlemények kezelése
Kérdés: Az önkormányzati tulajdonban álló kft. szerződést kötött az önkormányzattal az önkormányzati tulajdonú helyiségek, bérlemények kezelésére. A kft. saját költségként számolja el a bérlemények üzemeltetési költségeit. A kft. ingatlan-bérbeadásból származó bevételeit és kiadásait kezeli. A kft. állítja ki a bevételről a számlákat, a költségszámlák is a nevére érkeznek. A kezelésért 10 százalék jutalékot kap a kft. Helyes-e a könyvelés, ha a kft. a bevételeket a 91. számlára, a költségeket a 815. számlára könyveli? Esetleg a fenti gazdasági eseményeket csak a 4. számlaosztályban kellene nyilvántartani?
18. cikk / 69 Garanciális javítás ellenértékének megtérítése
Kérdés: A személygépkocsit értékesítő márkakereskedő garanciális javítási ellenértéke elszámolására vonatkozik a kérdés, amikor azokat a gépjármű importálója megtéríti. A gyakorlatban a vevő a márkakereskedőhöz fordul a hiba kijavítása érdekében. A vevő a javítási költségekről nem kap számlát, nem fizet érte. A gyártó, az importáló az igazolt és elfogadott garanciális javítás költségeit megtéríti a márkakereskedő részére, belső elszámolás alapján. Egy áfás értelmezés szerint a garanciális javításokról nem lehet áfás számlát kiállítani. Ha anyagra van szükség, az importáló küldi az anyagot számlával, a márkakereskedő levonja az áfát. A javítási, szerelési munkák ellenértékét számla nélkül téríti meg az importáló, emiatt azt egyéb bevételként kell elszámolni. Most azzal találkoztam, hogy az importáló által biztosított könyvelőprogram a garanciális költségek megtérítésével kapcsolatos igényt automatikus adatátadással árbevételként számolja el. Az áfabevallás analitikája ezt az árbevételt nem tartalmazza, ezért a kimutatott árbevétel nem egyeztethető a kibocsátott számlákkal és a felszámított adóalappal. Helyes-e az alkalmazott gyakorlat? Ha nem, milyen előírásokra lehet hivatkozni a megfelelő módosítás érdekében?
19. cikk / 69 Visszlízingelt készletek az iparűzési adónál
Kérdés: Az 1990. évi C. törvény 39. § (4) bekezdése 2013. január 1-től szigorító intézkedésként az eladott áruk beszerzési értékét (elábé) és a közvetített szolgáltatások értékét csak sávosan engedi meg levonni. Az arányosítás főként a nagykereskedelemmel foglalkozó cégeket érintő, az adóalap védelmét szolgáló előírás. Ugyanakkor a nettó árbevétel és az eladott áruk beszerzési értéke bizonyos esetekben csak technikai jellegű elszámolásokat tartalmaz, növelve az iparűzési adó összegét, így nem szolgálja az arányos és igazságos közteherviselést. Nagykereskedelemben gyakori finanszírozási forma, hogy a finanszírozó pénzintézetek a kereskedő raktári készletének finanszírozására zárt végű pénzügyilízing-szerződést kötnek. Számviteli elszámolása és áfatörvénybeli kezelése a termékértékesítés szabályai szerint történik. Ebben az esetben a nagykereskedő beszerzési áron eladja a raktáron lévő készletét a lízingcégnek, amely a lízingszerződés alapján szintén nagykereskedelmi áron visszaszámlázza azt. A lízingelt eszközt újra készletre veszik, és a kereskedő később értékesíti tényleges vevői felé, amikor is a lízingszerződést felbontották. A lízingszerződés megkötésekor végrehajtott számlázással a nagykereskedő árbevétele megnövekszik a beszerzési áron kiszámlázott összeggel, egyidejűleg az eladott áruk beszerzési értéke is nő a beszerzési áron eladott készlet értékével. Mivel eredményt nem realizál e műveleten, úgy lenne indokolt, hogy adóznia se kelljen, azonban az 1990. évi C. törvény 39. § (4) bekezdése szerinti arányosítás miatt mégis keletkezik adóalap, a bevétel 15-25-30%-os mértékében. Be kell-e vonni az arányosításba a lízingcéggel a finanszírozás miatt könyvelendő technikai elábét, hiszen a könyvelésre nem tényleges kereskedelmi forgalom miatt kerül sor? Csak azért történik az elszámolás, hogy a könyvekben a lízingszerződés alapján kapott finanszírozási forrás – a lízingtartozás – megjelenjen.
20. cikk / 69 Nyomdaipari termékek helyi adója
Kérdés: Cégünk különféle, a társaság gyártói és adminisztratívfeladat-ellátásához szükséges nyomdaipari termékeket (csomagolóanyag, elszámolási nyomtatványok, boríték, számlalevél, reklámanyag stb.) vásárol, melyhez az alapanyagot a nyomda biztosítja. A termékek egyediesítettek, melyeket a nyomda cégünk igényeinek megfelelően, a cégünk által kért méretben, kivitelben készít el, például a csomagolóanyagon, nyomtatványon feltünteti cégünk logóját és egyéb termék- vagy céginformációkat. Ennek megfelelően a termékeket nem továbbértékesítési céllal szerezzük be, hanem azért, mert a saját tevékenységhez ezek a nyomtatványok szükségesek (ezek más számára értékkel nem bírnak). Tekinthetjük-e a nyomda teljesítményét anyagköltségnek a helyi iparűzési adó számítása során?