4 talált cikk az anyavállalat , kötelezettség , ingatlan , szerző , könyvelés kifejezésre

Kérdés: Társaságunk 50.000.000 Ft hitelt vett fel egy banktól forgóeszköz-finanszírozás céljából, a hitel lejárata 2019. 02. 26. A hitel biztosítékai: az anyavállalatunk egy másik leányvállalatának ingatlanaira bejegyzett jelzálogjogok és ezen leányvállalat készfizető kezessége. A hitelszerződés szerint a bank csak akkor folyósítja részünkre a hitelt, ha társaságunk átadja a bank részére az anyavállalatunk és az anyavállalat más leányvállalatai mint kezesek váltókezességével ellátott saját váltót. Társaságunk ki is állította a váltót 50.320.000 Ft-ról, a váltó esedékessége: megtekintéskor. A váltóra ráírva: "A váltót legkésőbb 2019. 04. 27-ig fizetés végett kell bemutatni." A bank szerint a váltóra kiegészítő biztosítékként van szükségük. Társaságunk a hitelt a szerződés szerinti ütemezésben és kamatokkal fizeti vissza, a váltó beváltására nem kerül sor. Van-e társaságunknak bármiféle könyvelési feladata a váltóval kapcsolatban a kiállításkor, illetve a lejáratkor?

Kérdés: Egy orosz társaság Magyarországon alapított kft.-t. A magyar kft. az orosz cég beruházásainak lebonyolítója lesz. Az orosz cég által felvett kölcsönt a német bank a magyar kft.-nek utalja. A magyar kft. az orosz beruházással kapcsolatos megrendeléseket intézi, és utalja a felvett kölcsönből a számlák ellenértékét. Ezen "lebonyolítói" tevékenységéért az orosz anyavállalat jutalékot fizet. Helyes-e, ha a magyar cég a felvett kölcsönt és az ebből kifizetett összegeket egy elszámolási számlán könyveli? Az orosz cég részére számlázott jutalék áfaköteles?

Kérdés: Az egészségügyi szolgáltató nonprofit gazdasági "Társaság" tulajdonosa belföldi gazdasági társaság, "Anyavállalat". Az "Anyavállalat" 20 évre vagyonkezelésbe kapta az önkormányzattól az egészségügyi intézmény teljes ingatlan és ingó vagyonát azzal, hogy rendszeres – az elszámolt értékcsökkenésnek megfelelő – visszapótlási kötelezettsége van. Az "Anyavállalat" az átvett vagyont, mint vagyonkezelő tárgyieszköz-növekedésként és hosszú lejáratú kötelezettség növekedéseként mutatta ki a vagyonkezelési szerződésben foglaltaknak megfelelően. Az üzemeltető vagy szolgáltató a "Társaság". A "Társaság" TIOP pályázaton indult, amelynek az volt a feltétele, hogy a "Társaság", az "Anyavállalat" és az önkormányzat között konzorciumi szerződés jöjjön létre azzal, hogy a megvalósuló beruházás többségében az önkormányzat tulajdonába kerül. A pályázathoz az önerőt az "Anyavállalat"-nak kell biztosítania, részben a "Társaság", részben az önkormányzat helyett is. Az önerő biztosítása ebben az esetben minek minősülhet? Véglegesen átadott pénzeszköznek? De akkor az "Anyavállalat" veszteséges lesz. Felfogható-e az önkormányzatnak biztosított önerő a hosszú lejáratú kötelezettség csökkenéseként? Ez esetben a vagyonkezelésbe vett eszközérték nem egyezik meg a hosszú lejáratú kötelezettség összegével. Létezik-e más megoldás?

Kérdés: A Számviteli Levelek 96. számában az 1959. kérdésre adott válaszban olvastam, hogy az Szt. 2005. évi változásai között vannak olyan változások is, amelyek az esetenként vitatott kérésekre adnak pontosító, kiegészítő rendelkezést. Melyek ezek?