20 talált cikk a számla , biztosítás , értékesítés , EKK , szerződés , kötelezettség kifejezésre

Kérdés: Társaságunk víziközmű-szolgáltató. A 2011. évi CCIX. törvény 72. §-ának (2) bekezdése szerint a víziközmű-fejlesztési hozzájárulást a víziközmű-szolgáltató szedi be az ellátásért felelős javára, és jogosult azt jogszabály vagy hatóság által előírt vagy az üzemeltetési szerződésből fakadó felújítási, pótlási és beruházási kötelezettség teljesítéséhez szükséges mértékig felhasználni, összhangban a hivatal által jóváhagyott gördülő fejlesztési tervvel. Állásfoglalásunkat olyan esetre szeretnénk kérni, hogy helyes eljárásnak tekinthető az, ha
–az ellátásért felelős önkormányzat tulajdonában áll a víziközművagyon, társaságunk az önkormányzattal kötött bérleti-üzemeltetési szerződés keretében üzemelteti azt, és gondoskodik a víziközmű-szolgáltatás biztosításáról;
–a nem lakossági felhasználók a közműfejlesztési hozzájárulást társaságunk részére fizetik meg, amelyről társaságunk a befizetést követően kiállítja a számlát;
–társaságunk a befizetett hozzájárulást elkülönítetten halasztott bevételként tartja nyilván;
–a rendelkezésre álló közműfejlesztési hozzájárulást az ellátásért felelős önkormányzat tulajdonában lévő víziközmű-rendszeren végzett felújítási, bővítési munkákra használja fel.
Amennyiben a fenti eljárás helyes, további kérdésünk, hogy
–az önkormányzati tulajdonon elvégzett beruházási, illetve felújítási munkák (létrejött új eszközök, illetve felújítások) milyen módon és milyen bizonylati alátámasztással/megállapodással, illetve milyen számviteli elszámolással (könyvelési tételek megjelölésével) kerülhetnek az önkormányzat részére átadásra;
–a befizetett közműfejlesztési hozzájárulás felhasználása (a halasztott bevétel feloldása) milyen számviteli elszámolással lehetséges.
Kérjük, hogy állásfoglalásukban szíveskedjenek a jogszabályi hivatkozásokat is feltüntetni a számviteli elszámolásokhoz kapcsolódóan. Amennyiben a fenti vázolt eljárásunk – véleményük szerint – nem megfelelő, kérjük, hogy a szabályos eljárási menetet az azt alátámasztó bizonylatolással és kapcsolódó könyvelési tételek megjelölésével szíveskedjenek megadni.

Kérdés: A Számviteli Levelek 412. számában a 8018. kérdésre adott válasz folytatása.

Kérdés: 1. "X" kft. igénybe veszi egy budapesti munkásszállás szálláshely-szolgáltatását, minek keretében havonta 50 fő részére bérel egymás mellett lévő szobacsoportot. Minden szobában legalább három ágy található.
2. "X" kft. bérel 2 db budapesti lakást azon munkavállalói részére, akiket a munkásszálláson nem tud elhelyezni. A lakások bérleti díja 150.000 Ft (2 szoba)+rezsi és 190.000 Ft (3 szoba).
3. "X" kft. bérel 1 db 12 fő befogadására alkalmas munkásszállás jellegű szobacsoportot Érden (540.000 Ft/hó) azon munkavállalói részére, akiket az első és második pontban említett szállásokon nem tud elhelyezni.
"X" kft. azon (határozatlan munkaszerződéssel rendelkező) munkavállalói tartózkodnak a fenti szállásokon, akik Budapesten végzik munkájukat, és nem rendelkeznek Budapesten lakóhellyel.
Az elszállásolt munkavállalók a munkáltatónál eltöltött idejük alapján 4 csoportra oszthatók:
– a foglalkoztatás első 24 hónapjában,
– a foglalkoztatás második 24 hónapjában,
– a foglalkoztatás 49-60. hónapjában,
– a foglalkoztatás 60. hónapján túl vannak.
Az elszállásolt munkavállalók közül vannak olyanok, akik Budapesttől 60 km-nél messzebb laknak, de olyanok is akadnak, akik csak 40 km-re, de a több műszakos munkarend miatt inkább a munkásszállást választják, mint az ingázást. Az Szja-tv. 1. számú mellékletének 2.11. pontja szerinti mobilitási célú lakhatási támogatás vagy a 8.6. pont f) pontja szerinti munkásszálláson elhelyezés valósul meg? Az Szja-tv. 1. számú mellékletének 9.7. pontja értelmében mobilitási célú lakhatási támogatás "a munkáltató által bérelt lakás bizonylattal igazolt havi díjából a munkavállaló által meg nem térített rész".
Tájékoztassanak arról is, hogy
– a fent taglalt szálláshelyek bérleti számláiban áthárított áfa levonható-e a munkáltató "X" kft. részéről;
– ha a szálláshely-szolgáltatás (bérleti díj) tartalmazza a közüzemi díjakat is, akkor a számla áfatartalma levonható-e, a közüzemidíj-rész, mely nincs forintosítva, adómentes juttatásnak minősül-e;
– ha a bérbeadó külön számlát állít ki a közüzemi díjakról, akkor annak áfatartalma levonható-e, a közüzemi díj adómentes juttatásnak minősül-e;
– milyen adó- és járulékvonzata lenne annak, ha a munkáltató a helyben lakóhellyel rendelkező munkavállalóinak családi problémái miatt elhelyezést biztosítana a fenti szállásokon;
– amennyiben a 2. pontban taglalt albérletben (190.000 Ft/hó bérleti díj) egyelőre csak ketten laknak, akkor mobilitási célú lakhatási támogatásként a bérleti díj fele, 95.000 Ft jut egy főre, és a munkáltatónál eltöltött munkaviszonyuk alapján a minimálbér 60%, 40%, 20%-áig adómentes a juttatás, és e fölött adóköteles természetbeni juttatásnak minősül;
– a mobilitási célú lakhatási támogatás adómentes összegénél, a bérleti díjban és a külön számlán felszámított rezsi része a támogatásnak?
– 9.7.6. pont szerint: "A munkáltató az adóévet követő év január 31-ig munkavállalónként adatot szolgáltat az adómentes támogatásban részesített magánszemélyek nevéről, adóazonosító jeléről, a munkavállaló által bérelt lakás címéről." Hol, milyen formában kell ezt megtennie? A munkáltató által bérelt lakásról, munkásszállásról nem kell adatot szolgáltatni?

Kérdés: A gyógyszertárakban foglalkoztatott gyógyszerészek, gyógyszertári asszisztensek és szakasszisztensek az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 3. §-ának d) pontja, valamint ugyanezen törvény 139. §-a alapján közfeladatot ellátó személynek minősülnek-e, és ez alapján vonatkozik-e rájuk a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztéséről szóló 2011. évi CLV. törvény 2. §-a (5) bekezdésének b) pontjában megfogalmazott szakképzési hozzájárulás fizetése alóli mentesség?

Kérdés: Társaságunk operatív lízing keretében személygépkocsit bérelt. A lízingszerződés lejárta után a személygépkocsit visszaadtuk a lízingbe adónak. A lízingbe adó a személygépkocsit értékesítette, és elkészítette az elszámolást: operatívlízingdíj-korrekció címén egy nagyobb összeget. A szerződésben szerepel, hogy amennyiben a tényleges érték a futamidő végén kisebb, mint a kalkulált érték, akkor a különbözet a lízingbe vevőt terhelő fizetési kötelezettség. Hogyan kell ezt az értéket elszámolni?

Kérdés: A 2011. évi CLV. törvény szerint nem köteles szakképzési hozzájárulás fizetésére az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 3. §-ának f) pontjában meghatározott egészségügyi szolgáltató, feltéve hogy az egészségbiztosítási szervvel szerződést kötött, és nem költségvetési szervként működik, az egészségügyi közszolgáltatás ellátásával összefüggésben őt terhelő szociálishozzájárulásiadó-alap után. A patika többek között gyógyszereket, gyógyászati segédeszközöket, dermokozmetikai termékeket is értékesít. A gyógyszerészek, gyógyszertári szakasszisztensek után kell-e szakképzési hozzájárulást fizetni? Például ha valaki vesz az OEP által támogatott gyógyszert és egy kozmetikai terméket. Közfeladatot ellátó személy az egyik percben, a másik percben pedig nem az? Minősíthető-e mind a két esetben közfeladatot ellátónak? Vagy meg kell bontani, de hogyan?

Kérdés:

Hogyan kell könyvelni a cégvásárlást?

Kérdés: Integrátori tevékenységet végző szövetkezet termeltetői szerződést kötött egy konzervgyárral, amely vetőmagot biztosít a szövetkezet részére. A vetőmag-biztosítás szabályozása a termeltetői szerződésben: "A vetőmag értéke, a vetőmaghoz kapcsolódó logisztikai költségek és a teljes pénzbeli előleg az első szállítmányok értékéből kerül levonásra." A konzervgyár a vetőmag átadásakor számlát bocsát ki. Kérdés, hogy köteles-e a termelő a konzervgyár részére előlegszámlát kiállítani? A szövetkezet ugyanilyen szerződést köt a tagjaival is. A tagok is kötelesek előlegszámlát kibocsátani? Más konzervgyár esetén: "Szerződő felek megállapodnak abban, hogy amennyiben a vevő saját költségén az eladónak vetőmagot biztosít, a vetőmag ellenértékét az első beszállítások (számlák) értékéből vonja le." E szerződés alapján a termelő köteles-e a konzervgyár részére előlegszámlát kiállítani a vetőmag átvételével egyidejűleg? Egy termeltetői szerződés esetén, ahol különböző inputanyagokkal, illetve szolgáltatásokkal látják el a termelőt, amely kötelezettséget vállal arra, hogy a betakarítást követően a terményt a termeltető részére adja el, és ekkor történik meg az inputanyagok ellenértékének beszámítással történő rendezése, mindenképpen az Áfa-tv. 59. §-a alá tartozó ügylet-e, tehát "cserének, barternek" kell-e minősíteni, és az in­putanyagok, illetve szolgáltatások igénybevételének időpontjában a termelő köteles-e előlegszámlát kiállítani? Abban az esetben, ha a szerződésben az inputanyagok ellenértékének kifizetési módjára vonatkozóan nincs a beszámításról – kompenzálásról – megállapodás, kizárólag az inputanyagok átadásáról, illetve végzett szolgáltatásokról készült számlák fizetési határidejét állapítják meg a termeltetési ciklus végéhez igazodva – értelmezésünk szerint –, nem beszélhetünk az Áfa-tv. 59. §-ában részletezett beszámítható vagyoni előnyről. Jól gondoljuk?

Kérdés: Az önkormányzat saját tulajdonú kft.-jének engedményezési szerződés keretein belül 33 millió forint összegű követelésállományt adott át ingyenesen (tőke, ügyleti kamat, késedelmi kamat, költség és egyéb járulék tételek). A követelés behajthatóságáért a kft. nem felel. A követelés összege abból halmozódott fel, hogy egy másik kft. írásban vállalta, hogy árkedvezményt biztosít, ha az önkormányzat a szolgáltatás ellenértékét egy összegben rendezi. Az önkormányzat teljesített, a másik kft. nem. A kft.-nek az engedményezett követeléssel közel azonos nagyságú kötelezettsége áll fenn a másik kft.-vel szemben, amelyet a kft. szeretne kompenzálni. Kell-e és hogyan szerepeltetni a kft. könyveiben az engedményezett összeget? Kell-e a kompenzáláshoz megegyezés a két fél részéről?

Kérdés: Az egészségügyi szolgáltató nonprofit gazdasági "Társaság" tulajdonosa belföldi gazdasági társaság, "Anyavállalat". Az "Anyavállalat" 20 évre vagyonkezelésbe kapta az önkormányzattól az egészségügyi intézmény teljes ingatlan és ingó vagyonát azzal, hogy rendszeres – az elszámolt értékcsökkenésnek megfelelő – visszapótlási kötelezettsége van. Az "Anyavállalat" az átvett vagyont, mint vagyonkezelő tárgyieszköz-növekedésként és hosszú lejáratú kötelezettség növekedéseként mutatta ki a vagyonkezelési szerződésben foglaltaknak megfelelően. Az üzemeltető vagy szolgáltató a "Társaság". A "Társaság" TIOP pályázaton indult, amelynek az volt a feltétele, hogy a "Társaság", az "Anyavállalat" és az önkormányzat között konzorciumi szerződés jöjjön létre azzal, hogy a megvalósuló beruházás többségében az önkormányzat tulajdonába kerül. A pályázathoz az önerőt az "Anyavállalat"-nak kell biztosítania, részben a "Társaság", részben az önkormányzat helyett is. Az önerő biztosítása ebben az esetben minek minősülhet? Véglegesen átadott pénzeszköznek? De akkor az "Anyavállalat" veszteséges lesz. Felfogható-e az önkormányzatnak biztosított önerő a hosszú lejáratú kötelezettség csökkenéseként? Ez esetben a vagyonkezelésbe vett eszközérték nem egyezik meg a hosszú lejáratú kötelezettség összegével. Létezik-e más megoldás?