5 talált cikk az elszámolóár , költség , követelmény kifejezésre

Kérdés: Egy Balaton-parti kempingben található vendéglátóhelyet üzemeltető társaságnál állandó problémát jelent, hogy a vendégek a kiadott üvegpoharakat nem hozzák vissza (leviszik a strandra, elviszik emlékbe, összetörik stb.). A veszteség ellentételezésére az alábbi gyakorlatot szeretnénk megvalósítani. A kimért italokat újrahasznosítható (nem egyszer használatos) műanyag poharakban (re-pohár) adnánk el. Első ízben történő fogyasztáskor 500 forint ellenében adnánk át a poharakat a vendégnek. Később a vendég újra ebben a pohárban tud üdítőitalt vásárolni éttermünkben, hiszen a kempingben a több napig történő tartózkodás a jellemző. Mielőtt a vendég elutazik, vagy nem szeretne több italt fogyasztani nálunk, akkor a poharat visszahozza, és az 500 forintot visszakapja. Illetve, ha a poharat a vendég megtartja, akkor az 500 forintot nem fizetjük vissza. Mi a helyes bizonylatolási rend ebben az esetben?

Kérdés: A társaság saját termelésű készleteit elszámolóáron tartja nyilván. Az évek során felhalmozott készletekre értékvesztést is elszámolt. Például a 251. Késztermék elszámolóáron: 2000 egység, ebből tárgyévi 400 egység, a 258. KÉK Tartozik 200 egység és a 259. Értékvesztés Követel 1000 egység. A társaság eddig a KÉK értékét a teljes készletre osztotta fel, és így minden egyes készleten lévő késztermék elszámolóára módosult. Ha a tárgyévi KÉK csak a tárgyévi termelésből készleten maradt késztermékek elszámolóárát korrigálja, akkor ugyanannak a termékfajtának évente eltérő elszámolóára lenne. Lehetséges ilyen megoldás? (A nyilvántartás technikailag kivitelezhető lenne, de a készletről történő értékesítés elszámolása hogyan biztosítható?) A jelentős, 50%-os értékvesztést össze lehet-e vezetni az elszámolóárral? És így értékvesztéssel csökkentett elszámolóár lenne? (Vállalkozás szintjén a készlet mérlegértéke nem változik.)

Kérdés: A környezetvédelmi előírásokkal összhangban megvalósított trágyaberuházás után keletkezett hígtrágya és alomtrágya számviteli elszámolásával kapcsolatosan kérdezném: Kell-e, kötelező-e a hígtrágyát, alomtrágyát melléktermékként hozamolni? Ha igen, milyen értéken és milyen mennyiségben, vagy hogyan lehet meghatározni a mennyiséget, illetve értéket? A hígtrágyát a kijuttatórendszeren keresztül kiöntözik a földekre. Az alomregenerált trágya egy része almolásra, más része a földre kerül, természetesen a megfelelő hatósági engedélyekkel. Kell-e készleten lenni akár hígtrágyának, akár alomregenerált trágyának? A valóságban van, de papíron is kell lennie? Lehet-e az, hogy csak annyit hozamolunk, amennyit kijuttatunk, illetve néha értékesítünk? Értékesítés csakis alomregenerált trágya esetében van. A hígtrágya-készletezés értelmetlennek tűnik, hiszen az ülepszik, párolog, mennyisége változik. A fentiek szerint szeretnék egy komplett választ kapni, ha lehetne az egész számviteli elszámolására vonatkoztatva, még azt is figyelembe véve, hogy meddig az állattenyésztés költsége, és mikortól lesz a növénytermesztés költsége. A kiöntözés miatti talajvizsgálat az állattenyésztés költsége még, vagy a növénytermesztésé?

Kérdés: Társaságunk több gyártótól vásárol árut. Üzletpolitikai célból a szállítók különféle engedményt adnak. Előfordul, hogy a szállító az árut nulla forint értékben adja, azért, hogy alacsonyabb értéken értékesítsük. Áruban adott engedmény: 1000 db beszerzés: 800 db piaci értéken, 200 db nulla áron. A szállító minden eladásról számlát állít ki, így a nulla forint értékű átadásról is, csak ebben a számlában ugyanannyi az engedmény összege, mint az áru ellenértéke. A másik esetben az áru értéke nem nulla, hanem egy forint. A szállító ez esetben is számlát állít ki, engedmény nélkül, 1 Ft-os áron. Hogyan kell ezen beszerzéseket könyvelni? Milyen értéken kell a mérlegben kimutatni a december 29-én raktárba beérkezett 0, illetve 1 Ft értékkel számlázott árukat, amelyeket csak jövőre értékesítenek? A társaság FIFO-módszerrel számolja el a készleteit.

Kérdés: A társaság mennyiségben és értékben tartja nyilván vásárolt készleteit. A készletek értékeléséhez elszámolóárakat alkalmaz. Az elszámoló­árakat a vásárolt készletek számlacsoportjaival összhangban alakította ki. Havonta a beérkezés során képződött elszámolóár-különbözeteket az elszámolóáras készletekre vetítve arányosan felosztja a közvetlen, a közvetett anyagfelhasználásra és értékesítésre, majd elszámolja az 5-6-7-8. számlaosztályban. Elfogadható-e a társaság által alkalmazott gyakorlat az Szt. által nevesített átlagos (súlyozott) beszerzési ár alkalmazásának az év végi értékeléskor?