5 talált cikk az euró , bevétel , pénztár , valuta , követelmény kifejezésre

Kérdés: Egy magyar kft., amely mikrogazdálkodói beszámolót készít, és bejelentette az MNB használatát az Áfa-tv. szerint, terméket értékesít egy EU-s tagállambeli adóalanynak. 1000 euró előleget kér a teljesítés előtt, amelyet a vevő átutalt. Ismereteink szerint a közösségi termékértékesítés során átvett vagy fizetett előleg nem keletkeztet adózási pontot, így sem az áfabevallásban, sem az összesítő nyilatkozatban nem szerepeltetendő. A kft. az előleg összegét a jóváírás napján érvényes MNB-euróárfolyamon tartja nyilván (350 forintos árfolyam), értelmezésünk alapján az Áfa-tv. 80. § (1) bekezdés a) pontja nem alkalmazandó, mivel nincs fizetendő áfa. A végszámla elkészítése során 3000 euró kerül kiszámlázásra, melyből 1000 euró előleg beszámításra kerül, így 2000 euró lesz a számla végösszege (360 forintos árfolyam). Az Áfa-tv. 80. § (1) bekezdés c) pontja alapján a forintosítást a Ptk. szerinti teljesítési dátum időpontjának megfelelő MNB-árfolyamon könyveljük. Az áfabevallás 02. sorában a teljes 3000 eurós adóalapot a teljesítés szerinti, 360 forintos árfolyamnak megfelelő forintösszegben mutatjuk ki. A 453-as előleg főkönyvi számon árfolyam-különbözetet számolunk el. Helyes-e az eljárásunk?

Kérdés: Cipőboltunk árukészletén euróban és forintban is feltüntetett eladási áron értékesít. Online pénztárgépünk euróban és forintban is képes rögzíteni a bevételeket. Ennek megfelelően euróval történő fizetés esetén eurót tartalmazó nyugtát állít ki a vevő részére. Helyes-e a nagyobb címletű euróval történő vásárlás esetén az euróban, eurócentben történő visszaadás? Elkülönítetten kezeljük a kasszában a forintot és az eurót. A pénztárgép-értékesítő felhívta a figyelmünket, hogy euróban történő vásárlás esetén is csak forintban adhatjuk a visszajárót. Valóban így van? Mi a helyes pénzkezelés és az ennek megfelelő bizonylatolás? Üzletünk nem rendelkezik pénzváltási engedéllyel. A valutapénztárba bevételezett eurót a bevételezés napján meglévő, választott hitelintézeti (MNB) euróárfolyamon átszámított forintban tartjuk nyilván.

Kérdés: Esetenként a vásárlók euróval fizetnek. Ennek kezelésére a pénztárgépünk nem alkalmas. Az adóhatóságnál az MNB-árfolyam alkalmazásának választását jelentették be. A jelenlegi gyakorlatban az üzlet telefonál a központba a napi árfolyam alkalmazása érdekében, és megkapja a számlavezető bank napi árfolyamát, amelyen átszámítja a bevételt forintra, és azt üti be a pénztárgépbe, de a vevő euróval fizet. Ez a gyakorlat – véleményem szerint – helytelen. Az alkalmazott árfolyam tekintetében szeretne alacsonyabb árfolyammal számolni. A helyes gyakorlatot mely jogszabályhely alkalmazásával tudnám alátámasztani? Az alacsonyabb átváltási árfolyam alkalmazásának lehetőségét mely jogszabályban találom meg?

Kérdés: A munkavállaló napidíjelőleget kap euróban a valutapénztárból, illetve – ha szükséges – külön ellátmányt a költségei fedezetére. Hazaérkezéskor a kiadott teljes előleget visszavételezzük, és a tényleges napidíjat számfejtjük, elszámoljuk a számlákat. Ezeket milyen árfolyamon kell elszámolni? Pénztárunkban a kiadásokat átlagárfolyamon könyveljük, a bevételeket az MNB-árfolyamon, illetve a kiküldetés napidíját az előző hónap 15-i árfolyamával.

Kérdés: Ajándékboltot üzemeltetünk. Az árakat forintban határozzuk meg, azonban az ellenértéket euróban is ki lehet fizetni, a visszajáró összeget forintban adjuk. Az érvényes átváltási árfolyamot naponta határozzuk meg. Helyesen járunk-e el, ha a pénztárba bevételezett eurót az aznapi árfolyamon könyveljük, és csak a bankszámlára történő befizetéskor számolunk el árfolyam-különbözetet?