5 cikk rendezése:
1. cikk / 5 Munkaviszonyban nem álló külföldi kiküldetése
Kérdés:
Egy magyarországi leányvállalat egy jelentős fejlesztés előkészítése érdekében néhány saját munkavállalóját és a projektben részt vevő két, vele munkaviszonyban nem álló partnerét (más munkáltató alkalmazottját) is külföldi kiküldetésre kívánja küldeni. Nem saját munkavállalók részére az utazási és szállásköltségek milyen módon számolhatók el adómentesen? Az elszámoláshoz szükséges, hogy a nem saját személyekkel valamilyen foglalkoztatási jogviszony jöjjön létre?
2. cikk / 5 Könyvelés a külföldi vállalkozás fióktelepénél
Kérdés: A fióktelep Magyarországon egy javítóműhelyt bérel, amelyben speciális járművek javításával foglalkozik. Rendelkezik néhány alkalmazottal, helyben ők végzik ezt a tevékenységet. Az egyes munkákban azonban gyakran közreműködnek a központ (anyavállalat) alkalmazottai is. Amennyiben anyag, alkatrész szükséges, akkor ezt a központ biztosítja. Biztosít továbbá eszközöket is a munkához (pl. személygépkocsikat a magyar munkavállalóknak). Jelenleg az anyavállalat és a magyar fióktelep között semmilyen elszámolás nincs. A számlákat a vevők felé a külföldi anyavállalat állítja ki. A megrendelők kivétel nélkül külföldi vállalkozások. A központ a fióktelep eredményét cost plus eljárással kívánja megállapítani, azaz a fióktelepnél elszámolt költségekből kíván kiindulni a fióktelepnél kimutatott árbevétel meghatározásakor. Azaz – értelmezésük szerint – a központ megrendelte ezeket a javításokat a magyar fiókteleptől, és értékesítette a megrendelő felé. Szabályos ez az eljárás? Amennyiben igen, hogyan kell eljárni, bizonylatolni? Vagy kötelezően a fióktelepnek kellene kiállítania a számlákat a megrendelők felé, és a központtal is el kell számolni költségoldalon? Melyik eljárás helyes? Esetleg mindkét eljárás alkalmazható? A két esetben hogyan kell kezelni (bizonylat- és áfaszempontból) a központ és a fióktelep közötti anyagmozgásokat és szolgáltatásokat?
3. cikk / 5 Devizaalapon meghatározott munkabér
Kérdés: Az Szja-tv. 5. §-ának (1)–(2) bekezdése rendelkezik arról, hogy a jövedelem megállapítása során a bevételt és a költséget forintban kell meghatározni. A külföldi pénznemben keletkező bevételt az MNB hivatalos, a megszerzés napját megelőző hónap 15. napján érvényes devizaárfolyama alapulvételével kell forintra átszámítani. A társaság a munkavállalójával olyan munkaszerződést köt, amelyben a bruttó bért a deviza árfolyam-ingadozásaihoz kötik. A devizában meghatározott bruttó bért forintban számfejtik és rendezik. Alkalmazni kell-e a fentebb hivatkozott rendelkezést a bér számfejtése során, vagy a társaság az átszámítást elvégezheti-e a valuta eladási árfolyamával? Ha ez utóbbi alkalmazható, akkor az MNB vagy a választott hitelintézet eladási árfolyamával? A cég tagja tagi jövedelmét (személyes közreműködésére tekintettel) devizában kívánja felvenni. A tagi jövedelem, a munkabér felvehető devizában?
4. cikk / 5 Jelképes értéken számlázott juttatások
Kérdés: Olvastam egy cikket, amelyben azt írták, hogy a vállalati rendezvényeken, konferenciákon fogyasztott ételek, italok, kávé esetében, ha a résztvevők minimális összegű (akár 1 forint) térítést fizetnek érte és bizonylatot kapnak, már nem minősül reprezentációnak. Valós ez az információ?
5. cikk / 5 Utólagos árengedmény áfája
Kérdés: Kell-e a forgalommal arányosan utólag adott engedménynél általános forgalmi adót elszámolni?