7 talált cikk a kiva , gazdasági társaság , szerző , külföldi kifejezésre

Kérdés: Belföldi gazdasági társaság ("A") birtokolja egy másik belföldi gazdasági társaság ("B") részesedéseinek egy részét, egy külföldi befektető ("C") mellett. "C" társaság folyamatosan növelni kívánja a "B"-ben lévő részesedését, ezért kötött egy üzletrész-adásvételi szerződést "A"-val, a "B"-ben lévő részesedésének egy részére. A vételár (mely X+Y) megállapítása és kifizetése az alábbiak szerint történt: X részösszeg két részletben (2022 és 2023) kerül megfizetésre, Y részösszeg több részletben (szintén két, későbbi üzleti év alatt), de a feltételek teljesülése esetén kerül megfizetésre. Megítélésünk szerint, mivel a kérdéses üzletrészek 2022-ben szállnak át a cégnyilvántartás szerint is "C"-re, az ügylet eredményét 2022-ben kell elszámolnia a társaságnak, függetlenül az egyik részlet következő évi megfizetésétől. Helyesen járunk el? A kérdés a feltételhez kötött Y vételárrészlet(ek) kifizetéseihez kapcsolódik: ha kivezetjük a könyvekből 2022-ben az eladott részesedést, az eredményt elszámoljuk, a későbbiekben befolyó vételárrészleteket (a feltételek egészének vagy részleteinek teljesülése esetén) miként kell elszámolni (esetleg egyéb bevétel)?

Kérdés: Egy külföldi társaság ("A") tulajdonában álló építőipari belföldi gazdasági társaság ("B") végelszámolást kíván indítani. "B" társaságnak korábbi – fordított adózás alá tartozó – építési-szerelési tevékenysége után még garanciális kötelezettsége áll fenn a megrendelője felé, amelyre céltartalékot is képzett. A végelszámolásra tekintettel ezért "B" társaság garanciális kötelezettségét az "A" társaság magyarországi fióktelepe ("C", az általános szabályok szerint adózó áfaalany) át kívánja vállalni, amelyhez az építési munkák korábbi megrendelője írásban előzetesen hozzájárul. A garanciális kötelezettségátvállalás ellenértéke pontosan a "B" társaságnál a garanciális kötelezettségekre képzett céltartalék összegével egyezik meg. Felmerült azonban kérdésként, hogy ha az esetlegesen felmerülő garanciális javítási kötelezettségeket a "C" fióktelep nem tényleges javítási, építési-szerelési tevékenységgel teljesíti, hanem valamilyen formában pénzben téríti meg a megrendelő felé, akkor azt milyen formában tudja megtenni? Megoldásként felmerült egyrészt az esetleges garanciális kötelezettségek átvállalása a "C" fióktelep által a Ptk. 6:208. § (1) bekezdése alapján, amely kötelezettségvállalás után "C" fióktelep végleges pénzeszközátadás formájában teljesítené az eredeti megrendelő felé a felmerülő garanciális kötelezettségeket. Másrészt felmerült a szerződés ellenértékes átruházása is "B" társaság és "C" fióktelep között ugyanezen Ptk.-paragrafus alapján. Miután a jogviszony folytonosságát a szerződésátruházás nem érinti, a szerződésből kilépő és a szerződésbe belépő fél között tehát a szeződésátruházás eredményeként is elszámolható lenne a garanciális javítások költségeinek megtérítése "C" fióktelep által az eredeti megrendelő felé. Szerintünk áfaalapot is érintő számlamódosításra nem kerülhet sor, hiszen az eredeti ügylet áfaelszámolása, illetve bizonylatolása az eredeti szerződő felek – "B" társaság és megrendelője – között történt meg. Továbbá, megítélésünk szerint "C" fióktelep akár kötelezettségátvállalás, akár szerződésátruházás keretében lesz kötelezettje a jövőben felmerülő garanciális kötelezettségeknek, mindenképpen áfaköteles ügyletet valósít meg "B" társaság felé, így "C" fióktelep az általános szabályok szerint 27%-os mértékkel bocsát ki számlát az ügyletről "B" társaság felé. Melyik ismertetett módozat fogadható el, illetve milyen megoldási alternatíva képzelhető el, azok adózási, számviteli, illetve bizonylatolási vonatkozásában?

Kérdés: Egy Szlovákiában bejegyzett gazdasági társaság – mely egy szintén szlovákiai cég leányvállalata – a harmadik (EU-n kívüli) országból beszerzendő termékét ideiglenesen Magyarországon tároltatná, és innen értékesítené EU-s és harmadik országokba. A termékimport tehát Magyarországon valósul meg, magyar adószámmal a cég rendelkezik, áfára vonatkozó kötelezettségeinek a törvény előírásai szerint fog eleget tenni. A szlovák cég nem kíván raktárt bérelni, csupán tárolási, árukezelési szolgáltatást szeretne igénybe venni. A beérkezett ömlesztett árut kisebb kiszerelésben értékesíti tovább, a csomagolás elvégzéséhez szintén Magyarországon venne igénybe szolgáltatást. A szlovák társaság elsődleges célja az áru külföldön történő értékesítése, de előfordulhat az is, hogy a szállítmányból megmaradó kisebb mennyiségeket, melyeket a szállítási költség miatt külföldre már nem érné meg eladni, Magyarországon értékesítené. Mivel az áru beszerzése és értékesítése az EKÁER hatálya alá tartozik, és – amennyiben elkerülhető – nem kíván Magyarországon alkalmazottat foglalkoztatni, ezen kötelezettségét is külső szolgáltató igénybevételével teljesítené. Kérdésünk arra vonatkozik, hogy a fenti tevékenység keletkeztet-e telephelyet a társasági­adó-törvény értelmében? Vagy alkalmazható rá a Tao-tv. 4. §-a 33. pontjának g) pontja szerinti kivétel (1. külföldi személy árujának tárolása, 2. külföldi személy árujának más személy általi feldolgozása), és így elegendő az áfaregisztráció? Amennyiben telephelyet keletkeztet a fenti tevékenység, kötelező-e fióktelepet létrehozni, vagy fióktelep létrehozása nélkül is működhet?

Kérdés: Ügyfelem egy külföldi gazdasági társaságban kíván tulajdonjogot szerezni tőkeemeléssel. A tőkeemelést késztermék apportálásával biztosítják. A megállapodásuk szerint az apportként kezelt késztermékeket egy éven belül kell kiszállítani, külön ütemezés szerint. Az apportálás alapelszámolása: T 17 – K 981 és T 881 – K 26. Itt előbb lesz a bejegyzés, mint az apport rendelkezésre bocsátása. A cégbejegyzéssel egyidejűleg hogyan kell könyvelni? Mikor lehet a 881. számlán elszámolni, ha nem történik meg egy tételben az átadás? Mikor keletkezik az áfafizetési kötelezettség?

Kérdés: Egy német magánszemély tulajdonjogot kíván szerezni két magyar társaságban. Az egyikben (A) 100%-ban lenne tulajdonos, a másikban (B) 80%-ban, mellette 20%-ot egy magyar magánszemély tulajdonolna. A második társaságban a szavazati arányok azonban 50-50%-ban kerülnének meghatározásra. A német magánszemély Németországban egyszemélyes tulajdonosa egy kft.-nek. Kérdések: a) Kapcsolt vállalkozás lesz-e a két belföldi társaság egymással a Tao-tv. szerint ? b) A német céggel melyik magyar cég lesz kapcsolt vállalkozás? c) Miként alakul a Kkv-tv. szerinti besorolás (jelenleg mindkét magyar cég kkv)? d) Ha a német magánszemély helyett a német cég szerzi meg a jelzett tulajdoni hányadokat, miként változnak a kapcsolatok?

Kérdés: A cég könyveiben jelentős külföldi állampolgárságú magánszemély tagtól származó tagikölcsön-állomány található. A hatályos Gt. 13. §-ának (2) bekezdése szerint nem pénzbeli hozzájárulás lehet bármilyen vagyoni értékkel rendelkező dolog, szellemi alkotáshoz fűződő vagy egyéb vagyoni értékű jog, ideértve az adós által elismert vagy jogerős bírósági határozaton alapuló követelést is. A tulajdonos által adott tagi kölcsönt – mint tulajdonosi követelést – a cég mint adós elismerte, így az apportálható. A törzstőke felemelhető nem pénzbeli hozzájárulás szolgáltatásával is. A tagi követelést mint nem pénzbeli hozzájárulást a tőkeemelésnek a cégjegyzékbe történő bejegyzését megelőzően a tulajdonosnak át kell adnia, a társaságnak pedig át kell vennie, és a tagi követelés átvételét könyvelnie kell. A tőkeemelésnek a cégjegyzékbe történt bejegyzése időpontjával kell a tőkeemelés összegét a jegyzett, de még be nem fizetett tőke számlával szemben elszámolni. Ezt követően az átvett (az önmagával szembeni) követelést átvezetni a tagi kölcsön miatti kötelezettség (önmagával szembeni kötelezettség) számlára. Kérdések: A leírt gazdasági események járnak-e és ha igen, milyen adófizetési kötelezettséggel a cég, illetve a magánszemély tag esetében? Ha a tagi kölcsön terhére történt tőkeemelést követően a cég úgy dönt, hogy a kötelező tőkeminimumig tőkekivonással vagy az eredménytartalék javára tőkeleszállítást hajt végre, hogyan alakul az adófizetési kötelezettség a cégnél és a magánszemélynél?

Kérdés: A Számviteli Levelek 96. számában az 1959. kérdésre adott válaszban olvastam, hogy az Szt. 2005. évi változásai között vannak olyan változások is, amelyek az esetenként vitatott kérésekre adnak pontosító, kiegészítő rendelkezést. Melyek ezek?