4 cikk rendezése:
1. cikk / 4 Külföldi személy telephelye
Kérdés: Egy Szlovákiában bejegyzett gazdasági társaság – mely egy szintén szlovákiai cég leányvállalata – a harmadik (EU-n kívüli) országból beszerzendő termékét ideiglenesen Magyarországon tároltatná, és innen értékesítené EU-s és harmadik országokba. A termékimport tehát Magyarországon valósul meg, magyar adószámmal a cég rendelkezik, áfára vonatkozó kötelezettségeinek a törvény előírásai szerint fog eleget tenni. A szlovák cég nem kíván raktárt bérelni, csupán tárolási, árukezelési szolgáltatást szeretne igénybe venni. A beérkezett ömlesztett árut kisebb kiszerelésben értékesíti tovább, a csomagolás elvégzéséhez szintén Magyarországon venne igénybe szolgáltatást. A szlovák társaság elsődleges célja az áru külföldön történő értékesítése, de előfordulhat az is, hogy a szállítmányból megmaradó kisebb mennyiségeket, melyeket a szállítási költség miatt külföldre már nem érné meg eladni, Magyarországon értékesítené. Mivel az áru beszerzése és értékesítése az EKÁER hatálya alá tartozik, és – amennyiben elkerülhető – nem kíván Magyarországon alkalmazottat foglalkoztatni, ezen kötelezettségét is külső szolgáltató igénybevételével teljesítené. Kérdésünk arra vonatkozik, hogy a fenti tevékenység keletkeztet-e telephelyet a társaságiadó-törvény értelmében? Vagy alkalmazható rá a Tao-tv. 4. §-a 33. pontjának g) pontja szerinti kivétel (1. külföldi személy árujának tárolása, 2. külföldi személy árujának más személy általi feldolgozása), és így elegendő az áfaregisztráció? Amennyiben telephelyet keletkeztet a fenti tevékenység, kötelező-e fióktelepet létrehozni, vagy fióktelep létrehozása nélkül is működhet?
2. cikk / 4 Devizában meghatározott ellenérték forintban való számlázása
Kérdés: Az Szt. előírása alapján: a mérlegfordulónapon meglévő, külföldi pénzértékre szóló minden követelést, befektetett pénzügyi eszközt, értékpapírt, illetve kötelezettséget, valamint a valutakészletet, a devizaszámlán lévő devizát az üzleti év mérlegfordulónapjára vonatkozó választott devizaárfolyamon átszámított forintértéken kell kimutatni. A mérleg-fordulónapi értékelés hatással lesz az eredményre. Kérdésem az, hogy ha egy devizában történt megállapodást követően a teljesítésről a szállító forintban állítja ki a számlát (a teljesítéskori napi árfolyam alapján), akkor az külföldi pénzértékre szóló kötelezettségnek számít? Át kell értékelni? (A kérdező példát is hoz erre.)
3. cikk / 4 Forintszámlák kiegyenlítése devizával, valutával
Kérdés: Cégünk esetenként devizáját nem váltja át forintra, hanem közvetlenül a devizaszámláról euróban utalja át a forintban kiállított szállítói számlákat, illetve felveszi azt készpénzben, és euróban egyenlíti ki a forintban kiállított számlát. A devizát a beérkezéskori választott devizaárfolyamon tartjuk nyilván. A beérkezés sorrendjében használjuk fel. Hó végén a felhasználásra jutó árfolyam-különbözetet elszámoljuk. A szállítók kérésére alkalmazzuk a leírt elszámolást. Helyes ez így?
4. cikk / 4 Szt. 2005. évi változásai II.
Kérdés: A Számviteli Levelek 96. számában az 1959. kérdésre adott válaszban olvastam, hogy az Szt. 2005. évi változásai között vannak olyan változások is, amelyek az esetenként vitatott kérésekre adnak pontosító, kiegészítő rendelkezést. Melyek ezek?