14 cikk rendezése:
1. cikk / 14 Lakóingatlanok építésének elszámolásai
Kérdés: Társaságunk saját telekre ikerházas lakóingatlanokat épít, amelyeket magánszemélyek részére fog értékesíteni. A kivitelezés várhatóan 2 évig tart, amelyhez alvállalkozót is igénybe veszünk. Az építkezés során alkalmazott számviteli nyilvántartás az alábbi: A telket az áruk között tartjuk nyilván. A felhasznált anyagokat és alvállalkozókat a felmerüléskor költségként számoljuk el, a mérlegfordulónapon a saját termelésű készletek állományváltozása számlával szemben befejezetlen termelésként állományba vesszük (T 23 – K 581). Amikor a lakás elkészül, átvezetjük a késztermékek közé (T 25 – K 23). A lakások értékesítésekor a telekrész kivitelezését elábéra könyveljük (T 814 – K 26), a lakás önköltségének a kivezetését (T 581 – K 25) számoljuk el a saját termelésű készletek állományváltozásával szemben. Helyes-e a fentiek szerinti könyvelési elszámolás, illetve az első és a második évben mely tételekkel csökkentheti társaságunk az iparűzési adó alapját? Az anyagköltség és az alvállalkozói költség figyelembe vehető a felmerülés évében iparűzési adót csökkentő tételként?
2. cikk / 14 Készletek nyilvántartása
Kérdés: Éves beszámolót készítő gyártó középvállalkozás milyen árat használhat a készletek nyilvántartására? Az alapanyagot megvásárolja, ebből előállít készterméket, amit értékesít. Év végén marad alapanyagkészlet, befejezetlen és félkész termék. Ezek vonatkozásában milyen árat lehet alkalmazni?
3. cikk / 14 Értékpapírok átlagáras nyilvántartása
Kérdés: A különböző időpontokban beszerzett diszkontértékpapírok csoportos nyilvántartása megvalósítható-e?
4. cikk / 14 Anyagköltség tartalmáról részletesen
Kérdés: Azt, hogy mit kell anyagköltségként kimutatni, illetve mivel kell az anyagköltséget csökkenteni, tömören az Szt. 78. §-ának (2) bekezdése tartalmazza. Kérem, hogy az anyagköltségre vonatkozó ismereteket részletesebben mutassák be annak érdekében, hogy az eddig alkalmazottak helyességéről vagy helytelen voltáról meggyőződhessünk!
5. cikk / 14 Árukészlet mennyiségi nyilvántartással, elábé
Kérdés: A társaság az árukészletéről mennyiségi nyilvántartást vezet, a beszerzett áruk értékét a 814-re könyveli (T 814 – K 454, legyen ez 1000 egység). Év végén leltár alapján készletre veszi az árukészletet az utolsó beszerzési áron (T 261 – K 814, legyen ez 100 egység), majd értékvesztést számol el (T 86 – K 269, legyen ez 20 egység). Így az iparűzési adónál érvényesíthető eladott áruk beszerzési értéke 900 egység. Helyes ez így? Vagy már eleve az értékvesztéssel csökkentett áron (100-20 = 80 egység) kellett volna készletre venni, és akkor az elábé 920 egység? A következő évben hogyan kell eljárni? Az előző év végén meglévő árut eladjuk, annak értékét és értékvesztését is kivezetjük a 814-re (T 814 – K 261, 100 egység és T 269 – K 814, 20 egység), így az elábé értéke 80 egység lesz! Az előző év végén meglévő árut eladjuk, annak értékét kivezetjük (T 814 – K 261, 100 egység), az értékvesztést visszaírjuk (T 269 – K 96, 20 egység), így az elábé értéke 100 egység lesz? Melyik megoldás a jó?
6. cikk / 14 Régiségbolt áruinak nyilvántartása
Kérdés: Régiségbolt könyvelését vettem át. A bolt a különbözeti áfás adózást választotta. A törvény szerint az 50 E Ft alatti árut nem kell nyilvántartani. Úgy vettem át az anyagot, hogy készleten csak az 50 E Ft feletti áru volt, a többi "kis értékű" tárgyat minden évben azonnal elszámolták a 81. főkönyvi számlán. Ez helyes eljárás? Ha ellenőrzik a céget, elég, hogy a nagy értékű áruk vannak a 211-en, a boltban felvett leltárban viszont minden benne van, a még nem eladott 50 E Ft alatti áru is? A számviteli politikában is így rögzítették!
7. cikk / 14 Eladásiár-különbözet
Kérdés: Társaságunk rendszeresen árut szerez be külföldi, EU-illetőségű kapcsolt vállalkozásaitól. Az áruszállításokkal összhangban, az eladó vállalkozások év közben folyamatosan számlázzák az általuk teljesített ügyleteket, amelyeket vállalatunk az eladott áruk beszerzési értékeként könyvel. A társaság folyamatos mennyiségi és értékbeni nyilvántartással nem rendelkezik, az év végi készlet megállapítása leltározással történik. A kapcsolt vállalkozások az általuk leszállított árukat a saját beszerzési áraikon adják tovább. Megállapodás, illetve a transzferár-dokumentációban meghatározott nyereséghányad alapján év végén számlázzák az általuk év közben teljesített érték 16 százalékát, mint eladásiár-különbözetet. Hogyan kell ezt könyvelni? Áfa szempontjából termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás? Az áfában melyik időszakot érinti? Figyelembe vehető-e az iparűzési adónál? Figyelembe kell-e venni az év végi árukészlet értékének meghatározása során?
8. cikk / 14 Kereskedelmi áruk év végi értékelése
Kérdés: Kereskedelmi cégünk folyamatos mennyiségi és értékbeni nyilvántartást vezet készleteiről. Ettől függetlenül az elszámolás, az értékelés érdekében év végén leltárt vesz fel a készletekről. Az októberben felvett leltár szerinti készletre eső árrést meghatározza, majd a december 31-i könyv szerinti készletre kiszámítja a leltár szerinti árrést. A könyv szerinti árrés és a kiszámított árrés közötti eltérést az elábé és az árrés számla között könyveli. Kérem ezt véleményezni!
9. cikk / 14 Határidős részvényvásárlás és -eladás
Kérdés: Hogyan történik a tőzsdei határidős részvényvásárlás, -eladás könyvelése? A kötésekhez kapcsolódó jutalék elszámolható-e a beszerzési ár részeként? Összevonható-e az egyes kötéseken elért árfolyamnyereség, illetve árfolyamveszteség? Vagy kötésenként kell az elért eredményt elszámolni? Mindez hogyan jelentkezik egy kettős könyvvitelt vezető evás cég eredményében és az evaalapjában? Ha lehet, kontírozzák a tételeket!
10. cikk / 14 Kereskedelem és gyártás
Kérdés: Cégünk ez ideig csak kereskedelemmel foglalkozott, a beszerzést elábéként könyveltük év közben, év végén tételes leltár készült a meglévő készletről beszerzési áron, amelyet T 26 – K 8141 könyvelési tétellel könyveltünk. Az idei évben a gyártás is elkezdődött a kereskedelem mellett. Számlázóprogramunk, amely készletnyilvántartó is, a beszerzéseket mindig elábéként könyveli. A készletnyilvántartó programból lekérhető a gyártásba kiadott alapanyaglista beszerzési áron, amelyet a T 51 – K 8141 könyvelési tétellel könyvelnénk. Év végén tételes leltár készül, amely alapján árukat beszerzési áron (T 26 – K 8141), a késztermékeket önköltségi áron (T 25 – K 581) vennénk készletre. Helyes-e az elképzelésünk?