702 cikk rendezése:
1. cikk / 702 Devizás előleg beszámításának árfolyama
Kérdés: A társaság szolgáltatásra vonatkozóan jelentős nagyságrendű devizás előleget fizetett az előző évben. A felek közötti megállapodás értelmében a szerződés szerinti teljesítés a tárgyévben történt meg, a végszámla kiállításra, az előleg beszámításra került. A szállítónak adott előleg az előző évben év végén az Szt. előírásainak megfelelően átértékelésre került a választott MNB-árfolyamra. A társaság élt az Szt. 60. §-a (5a) bekezdésének lehetőségével, azaz a devizás követelések, kötelezettségek forintértékének meghatározása során, az Áfa-tv. adóalap forintban történő megállapítására vonatkozó előírásait alkalmazza. Az Áfa-tv. rendelkezései alapján devizás előleg esetén az előleg átvételének, jóváírásának napján érvényes árfolyammal kell az előleg áfáját forintosítani. Ezért ezzel az árfolyammal történt az előleg számviteli nyilvántartásban történő könyvelése. A tényleges teljesítéskor a bruttó végösszegből le kell vonni az előleget, és a fennmaradó összeget a teljesítés napján érvényes árfolyammal forintosítani. Tehát csak az előleggel csökkentett összeg esetében alkalmazható a teljesítés napján érvényes árfolyam, az előlegnek megmarad az eredeti jóváírásnapi árfolyama. Az Szt. 60. §-a (5a) bekezdésének alkalmazására tekintettel értelmezésünk szerint a költség elszámolása, forintosítása során is több árfolyamot kell alkalmazni, az előlegnek megfelelő összegre az előlegnél alkalmazott árfolyamot és a végszámlából még fennmaradó összegre a végszámla-teljesítés napi árfolyamát. Kérdés, ha a devizaelőleg még az előző év(ek)ben került kifizetésre, és az előleg már az előző év végi árfolyamon van nyilvántartva, akkor a végszámla összegét milyen árfolyamon kell költségként forintban könyvelni? Az előzőekben vázoltak szerint az előlegnek megfelelő összeget az előleg jóváírásának, míg a még fizetendő összeget a teljesítésnapi árfolyamon, vagy a teljes összeget a végszámla teljesítésének napján érvényes árfolyam figyelembevételével kell forintosítani és költségként elszámolni? Függetlenül az általános forgalmi adó összegének forintosítása során alkalmazandó elszámolási szabálytól.
2. cikk / 702 Behajthatatlan követelés vagy értékvesztés visszaírása
Kérdés: Egyik partnerünkkel szemben (nem kapcsolt vállalkozás és nem magánszemély) van több számlából álló követelésünk (nem évültek el), amelyek után 100%-ban értékvesztést számoltunk el. Tehát a 311 (követelés) és a 315 (értékvesztés) számlán is ugyanazon összeg szerepel, legyen az 10 millió forint. A tulajdonos úgy döntött, hogy le szeretné írni a követelést, valamint az áfát is vissza szeretné kérni. A leírással kapcsolatban kérdezem, ezt hogyan kell kontírozni, behajthatatlannak minősíteni, és ha elengedem (csak egymásba kell vezetni a 311-et és a 315-öt, vagy először vissza kell írni az értékvesztést az egyéb bevétellel szemben, és utána kivezetni az egyéb ráfordítással szemben?), mi a kettő között a különbség és feltétel? A partner felszámolás alatt áll. A Tao-tv.-ben a visszaírás növelő lesz, de a behajthatatlan, illetve elengedett követelést – úgy tudom – nem kell szerepeltetni a bevallásban. Az áfát csak önellenőrzéssel lehet visszakérni, illetve itt mi a feltétele, kell-e valami írásos dokumentum, hogy nem tudjuk behajtani? Valamint a leírást csak év végén lehet megtenni?
3. cikk / 702 Kiváláshoz kapcsolódó áfa-, illeték-, kivakérdések
Kérdés: Adott a Kereskedő Kft., amelynek tulajdonosai 2 fő magyar magánszemély 99,6%-os és 0,4%-os arányban. A társaság 2021. 01. 01. óta kivaadózás alatt működik, előtte a társasági adó hatálya alá tartozott. A társaság rendelkezik egy nagy értékű ingatlannal, amelyben tevékenységét folytatja. Az ingatlant a társaság 1997-ben építtette, az építés után az áfát visszaigényelte. A társaság a saját tulajdonú ingatlanját mind bérbeadás, mind eladás tekintetében áfamentesen végzi. Gazdasági megfontolások mérlegelése után felmerült az a gondolat a tulajdonosokban, hogy az ingatlant el szeretnék választani a tevékenységtől. Ennek módja az átalakulás, azon belül is a kiválás. Az eredmény a következő lenne: 1. új társaság Kereskedő Kft.: ebben maradna a tevékenység, az alkalmazottak, az alaptevékenység, 2. új társaság Ingatlan Kft.: ebbe kerülne át az ingatlan (telek és ingatlan). A kiválást követően az Ingatlan Kft. bérbe adná az ingatlanját a tevékenység végzéséhez a Kereskedő Kft.-nek. Mindkét cégben a mostani cég tulajdonosai maradnának a jelenlegi tulajdoni aránnyal. A társaság tulajdonosai nem terveznek pénzeszközt szerezni az átalakulás kapcsán. A kérdéseim a következők:
1. Keletkezik-e áfafizetési kötelezettség a szétválás/kiválás kapcsán?
2. Keletkezik-e illetékfizetési kötelezettség a kiváláshoz kapcsolódóan?
3. Keletkezik-e kiva/tao fizetési kötelezettség az átalakulás miatt?
4. A magánszemély tulajdonosoknál keletkezik-e bármiféle adó-, illeték-, egyéb közteherfizetési kötelezettség?
1. Keletkezik-e áfafizetési kötelezettség a szétválás/kiválás kapcsán?
2. Keletkezik-e illetékfizetési kötelezettség a kiváláshoz kapcsolódóan?
3. Keletkezik-e kiva/tao fizetési kötelezettség az átalakulás miatt?
4. A magánszemély tulajdonosoknál keletkezik-e bármiféle adó-, illeték-, egyéb közteherfizetési kötelezettség?
4. cikk / 702 Autókereskedéssel foglalkozó cég által beszerzett gépkocsik nyilvántartása
Kérdés: Autókereskedéssel foglalkozó cég által beszerzett gépkocsik számviteli nyilvántartásával, készletről tárgyi eszközzé, illetve tárgyi eszközről készletre történő átsorolásával kapcsolatban kérdezem:
A társaság továbbértékesítési céllal szerez be gépjárműveket, de ezen autók egy részét átmenetileg használja saját célra, bemutatóautóként, szervizcsere-autóként, továbbá bérbeadással is hasznosítja. Beszerzéskor a járművek árukészletre kerülnek, később előfordul, hogy átsoroljuk a tárgyi eszközök közé. Például vannak olyan esetek, amikor készletről átminősítésre kerül egy autó tárgyi eszközzé, majd néhány hónap múlva, a körülmények változása miatt, mégis eladásra kerül. Mi a helyes gyakorlat ebben az esetben? Hibás-e az az eljárás, ha év közben a használat elkezdésekor átsoroljuk a készletekről a tárgyi eszközök közé, és újabb funkcióváltás miatt visszasoroljuk a készletek közé?
Más esetekben a gépjárművet tárgyi eszközként hasznosítja (bérbe adja éven túli időtartamra), majd a bérleti időszak letelte után nem szolgálja tovább a vállalkozás érdekeit, és az eladásról dönt. Ekkor vissza lehet-e sorolni a készletek közé, vagy mindenképpen tárgyieszköz-értékesítésnek minősül? Hogyan kellene besorolni az eszközt, ha értékesítési célból szerzi be, de előtte tartósan, a szolgáltatás nyújtása céljából használják? A bérbeadás időszaka alatt tárgyi eszköz, az értékesítést tárgyi eszközként vagy a bérleti időszak végén át kell sorolni a készletbe? Megváltozik-e a gépjármű rendeltetése a bérleti időszak végén, ha már a beszerzéskor is az volt az üzleti cél, hogy a bérleti időszak végén értékesíteni fogják? Mit tekintsünk a használat, a rendeltetés megváltozásának, és milyen időponttal kell az eszközt átsorolni? Az értékesítésről szóló döntés például releváns?
A társaság továbbértékesítési céllal szerez be gépjárműveket, de ezen autók egy részét átmenetileg használja saját célra, bemutatóautóként, szervizcsere-autóként, továbbá bérbeadással is hasznosítja. Beszerzéskor a járművek árukészletre kerülnek, később előfordul, hogy átsoroljuk a tárgyi eszközök közé. Például vannak olyan esetek, amikor készletről átminősítésre kerül egy autó tárgyi eszközzé, majd néhány hónap múlva, a körülmények változása miatt, mégis eladásra kerül. Mi a helyes gyakorlat ebben az esetben? Hibás-e az az eljárás, ha év közben a használat elkezdésekor átsoroljuk a készletekről a tárgyi eszközök közé, és újabb funkcióváltás miatt visszasoroljuk a készletek közé?
Más esetekben a gépjárművet tárgyi eszközként hasznosítja (bérbe adja éven túli időtartamra), majd a bérleti időszak letelte után nem szolgálja tovább a vállalkozás érdekeit, és az eladásról dönt. Ekkor vissza lehet-e sorolni a készletek közé, vagy mindenképpen tárgyieszköz-értékesítésnek minősül? Hogyan kellene besorolni az eszközt, ha értékesítési célból szerzi be, de előtte tartósan, a szolgáltatás nyújtása céljából használják? A bérbeadás időszaka alatt tárgyi eszköz, az értékesítést tárgyi eszközként vagy a bérleti időszak végén át kell sorolni a készletbe? Megváltozik-e a gépjármű rendeltetése a bérleti időszak végén, ha már a beszerzéskor is az volt az üzleti cél, hogy a bérleti időszak végén értékesíteni fogják? Mit tekintsünk a használat, a rendeltetés megváltozásának, és milyen időponttal kell az eszközt átsorolni? Az értékesítésről szóló döntés például releváns?
5. cikk / 702 Ügyvédi iroda megszűnéséhez kapcsolódó időpontok
Kérdés: Egyszemélyes ügyvédi iroda tagja elhalálozott 2024. 08. 13. napján. A Budapesti Ügyvédi Kamara 2024. 09. 03. napjával irodagondnokot jelölt ki, és arról tájékoztatott, hogy az iroda 2024. 08. 14. nappal felszámolásra kerül. Az ügyvédi iroda 2013. 12. 31-ig eva adózási formában, majd 2014. 01. 01. napjától a kiva szerint adózik. Benyújtottam a NAV részére a soron kívüli bevallásokat (2408, 2465 és kiva), de hibaüzenetet kaptam, nem könyvelték a folyószámlán, nem jó a megszűnés kezdő dátuma. Elkészítettem a záró és nyitó mérleget. A jegyzett tőke 1.600.000 Ft összegben nem pénzbeli hozzájárulás, már „0” Ft összegben szerepel az eszközök között. A vagyonleltár soraiban milyen értéken kell szerepelnie, piaci értéken? Vannak örökösök, a hagyatéki eljárásnál fontos lehet. Elbizonytalanodtam ezek után. Felszámolás nem lehet, nincs tartozás. Sok jogszabályt olvastam el, egyre több a kérdésem. Végelszámolással szűnik meg, de milyen dátummal kell akkor a beadott bevallásokat javítanom? Vagy egyszerűen a kamara törli a soraiból, ha minden hivatal arról tájékoztatja, hogy nincs tartozása?
6. cikk / 702 A jóváhagyott prémiumot a vezető nem vette fel
Kérdés: A kft. jóváhagyó testülete a mérlegkészítés előtt a tárgyévre vonatkozóan a kiírás feltételeinek teljesülése végett prémiumot hagyott jóvá. Így a tárgyévre előírásra került a fizetendő prémium. A prémium kifizetése azonban nem történt meg a mérlegkészítésig, és a következő évben a prémium kifizetésére sem kerülhetett sor, mivel a társaság likviditása nem tette ezt lehetővé. A prémiumra jogosult ügyvezető, hogy segítse a társaság tevékenységét, lemond a következő évben a neki járó, előző évben elhatárolt prémium összegéről. Miként kell kezelni ezen ügyletet a két év tekintetében? A taggyűlés utólag visszavonhatja a jóváhagyott prémium kifizetését? Mivel jelentős tételről van szó, önellenőrzés keretében háromoszlopos mérleget kell készítenie a társaságnak, vagy nem érinti az előző évet az akkor még jogosan előírt prémium, és a tárgyévben az ügyvezető és a társaság között megszületett megállapodás alapján elengedett kötelezettségként kell kivezetni a járó, de ki nem fizetett prémiumot? Mi a helyes eljárás? És milyen adóvonzata lesz a társaságra vonatkozóan a két év tekintetében?
7. cikk / 702 Csoportos élet- és baleset-biztosításnál kedvezményezett a cég
Kérdés: Cégünk csoportos élet- és baleset-biztosítást kötött a dolgozóira. Biztosítottak a dolgozók, kedvezményezett a cég (a dolgozók lemondtak a kedvezményezetti pozícióról). A lenti könyvelési tételek helyességét meg tudják erősíteni vagy cáfolni? Éves biztosítási díj elszámolása: T 368 (követelés biztosítóval szemben) – K 454 (szállítók) Baleset miatt kifizetés elszámolása: T 384 (bank) – K 368 (követelés biztosítóval szemben). A 368 egyenlegét minden év 12. 31-ével kell elszámolni pénzügyi ráfordításként vagy pénzügyi bevételként? Fenti esetben a biztosítás után nem kell adót fizetni?
8. cikk / 702 Élőállat-kereskedelem költségei
Kérdés: Adott egy éves beszámolót készítő kft., amely élőállat-kereskedelemmel foglalkozik. Év közben a beszerzést ELÁBÉ-ra könyvelik. Van úgy, hogy az állatokat már a beszerzést követő 1-2 napon belül értékesítik, de van úgy, hogy több hétig is a társaság telephelyén vannak. Ez idő alatt természetesen etetik és gondozzák őket, jellemzően gyarapszik a súlyuk. A jelenlegi gyakorlat szerint az év végén készleten lévő állományt az év végén érvényes piaci áron értékelik, ez kerül a mérlegbe. Véleményem szerint ez nincs összhangban a számviteli törvény rendelkezéseivel. Jobb megoldásnak tekinteném a FIFO-módszerrel történő értékelést. Az év végén leltárban szereplő állatok azonban nem azonosíthatók be, nem lehet tudni, hogy melyik beszerzésből származnak. Felvásárláskor a bejövő számlán súlykategóriánként szerepel a mennyiség, az élősúly és a súlykategóriához tartozó egységár. Helyes megoldás az, ha év végén az állatokat mérés alapján súlykategóriába sorolja a társaság, és súlykategóriánként keresi vissza a bejövő számlákból a FIFO-elven az egységárakat? A tartási költségek tárgyévi költségek?
9. cikk / 702 Árat forintban tüntetik fel, de euróban is fizethető és fordítottan
Kérdés: Kiskereskedelemmel és javítással foglalkozó (kerékpárüzlet és -szerviz) vállalkozó a jövőben euró fizetési eszközt is szeretne elfogadni a vásárlóitól. Hogyan kezelendő az euró fizetőeszköz, ha az üzletben az árakat csak forintban tüntetik fel? Hogyan kezelendő az euró, ha az üzletben forintban és euróban is feltüntetik az árakat? Amennyiben a pénztárgép alkalmas euróösszeg bevételezésére, mindenképpen azt kell használni? Állíthat ki a pénztárgép használata helyett eurószámlát? Mely esetben kell a pénztárgépbe euróban beütni a vásárlás összegét, és mely esetben kell az euróban fizetett – forintra átszámított – összeget? Amennyiben nem a pénztárgépbe ütik be a vásárlás összegét, hanem eurószámlát állítanak ki, az euróösszeget a pénztárgépbe betehetik? Ha nem, elég egy pénzkazettában gyűjteni? (A könyvelésben egyértelműen külön vezetendő a forint- és az európénztár.) Az euróösszegből mely esetben kötelező forintban visszaadni, és mikor adhat vissza euróban? Mely esetben kell szerepelnie a pénztárgépnyugtán euróban és mikor forintban a fizetendő végösszegnek? A társaság számviteli politikája alapján MNB-árfolyamot alkalmaz. Az üzletben való fizetéskor eltérhet ettől az árfolyamtól, alkalmazhat magasabb/alacsonyabb árfolyamot? Amennyiben eltérhet az MNB-árfolyamtól, a könyvelésben az MNB árfolyammal számított összegeket szerepeltetjük? Amennyiben a pénztárgépbe forintban ütik be az összeget, melyet euróban fizetnek ki, egy esetleges ellenőrzésnél nem probléma, hogy nem forintban van a kasszában a pénz?
10. cikk / 702 Pénzügyi lízing euróalapú finanszírozással
Kérdés:
Cégünk nyílt végű pénzügyi lízinggel finanszíroz egy személygépjárművet. A kereskedővel HUF árban állapodtunk meg, az adásvételi szerződésben is HUF ár szerepel, ugyanakkor a lízingbe adóval euróalapú finanszírozásra szerződtünk, fix kamatozással. A lízingbe adó egy meghatározott árfolyamon átváltotta a vételárat, valamint a kereskedőnek megfizetett foglalót+önerőt (első lízingdíj) és a hátralévő tőketörlesztő részleteket. Az alábbi tételeket a számviteli politikánk szerint MNB-középárfolyamon kell a könyveinkben szerepeltetnünk, vagy a lízingbe adó által meghatározott árfolyamon:
– megfizetett önerő (első lízingdíj) és további lízingdíjak;
– bekerülési érték (szgk. nettó értéke);
– törlesztőrészletek átsorolása az RLK-ba a HLK-ból.
