6 talált cikk az adó alapja , számla , üzleti év , váltó , ráfordítások kifejezésre

Kérdés: Szövetkezeti hitelintézet (a 2006. évi LIX. tv. 4/A. §-a alapján számított) különadója: 9814 E Ft, amit a 8624. számlára könyvelt a 4615. számlával szemben. A hitelintézetnek 4960 E Ft vesztesége keletkezett, aminek 30%-át, 1488 E Ft-ot mint adó-visszatérítést könyvelt. Így az adózás előtti eredmény: 17 179 E Ft, a 8624. számlán pedig 8326 E Ft. A 4/B. § szerinti hitelintézeti különadó: 17 179+8326 = 25 505x0,3 = 7652 E Ft. Vizsgálni kellett, hogy ez az összeg több vagy kevesebb, mint a pénzügyi szervezetek különadója. Kevesebb, ezért a könyvelése: T 896 – K 4611. A 4/A. § (7) bekezdése alapján a hitelintézeti különadót csökkenti a pénzügyi szervezetek különadója (8326-7652) = 674 E Ft, amit ténylegesen meg kell fizetni. Ezt a csökkentést kell-e könyvelni, mert ha igen, megváltoztatja az adózás előtti eredményt? A hitelintézeti különadót a társasági adóval együtt kell kimutatni, az nem csökkenti az adózás előtti eredményt. A társasági adó számításánál az adózás előtti eredményt csökkenti a hitelintézeti külön­adó üzleti évre fizetendő összege. A visszakönyvelés utáni adózás előtti eredmény: 24 831 E Ft, ebből levonva 7652 E Ft-ot, az 17 179 E Ft, amelynek a 10%-a 1718 E Ft. A hitelintézeti különadó és a társasági adó együttes összege, mint fizetendő adó: 1718+7652 = 9370 E Ft, az adózott eredmény: 24 831-9370 = 15 461 E Ft.
Helyesen számítottuk ki a fentiek szerinti három adót, és helyesen könyveltük?

Kérdés: A társaság építőanyag-kereskedelemmel foglalkozik. A beszerzés kereskedőházon keresztül történik, amely cég áll kapcsolatban a termelőkkel, és több viszonteladónak értékesít. A kereskedőház naptári évi elszámolással forgalomarányos bónusz-visszatérítésben részesül a termelőtársaságoktól, amelyet vevői között – a forgalom arányában – szétoszt. A bónusz mértéke a forgalmazott értékek függvényében sávosan emelkedik. Így a bónusz végleges összege – bonyolult számítások eredményeként – a kereskedőház számára sok esetben csak júliusban áll rendelkezésére, és csak ezt követően történhet meg a vevői közötti szétosztás (a mérlegek zárását követően). A számviteli törvény 2010. 01. 01-től hatályos elő­írása alapján az üzleti évhez kapcsolódó, forgalommal arányosan utólag adott/kapott engedményt – a pénzügyi rendezéstől függetlenül – egyéb bevételként, illetve egyéb ráfordításként ki kell mutatni az egyéb követelésekkel, illetve az egyéb kötelezettségekkel szemben, a két fél közötti elszámolás alapján. Miután a bónusz összege jelentős, értéke befolyásolja a társaság mérleg szerinti eredményét, a társasági adó alapját, a társaság számára nem közömbös az, hogy a bónusz melyik év eredményében kerül kimutatásra. Ezen változással a 2010. évi beszámolóban a 2009. évről áthúzódó bónuszok mellett a 2010. évre járó bónuszok is kimutatásra kerülnek, tehát 2 év bónusz összegével nő az eredmény, amely az évek közötti összehasonlítást is torzítja. Helyesen értelmezzük a számviteli törvény hivatkozott előírásait, vagy elégséges azon bónuszösszegek szerepeltetése, amelyek befolytak, vagy a kereskedőház megküldte részünkre a bónuszelszámolást a mérlegkészítés időpontjáig (nálunk január 31-ig)? Mit tegyünk azokkal a bónuszösszegekkel, amelyek a mérlegkészítés időpontjáig nem folynak be, és az összegről még bónuszértesítő sem érkezett, az összeg nagysága számítással sem támasztható alá?

Kérdés: A 2010. 07. 14-én megjelent APEH adózási információk között "Késedelmi kamatot meghaladó mértékű engedmény megítélése a társasági adóban 2010-től" állásfoglalás szerint mind a skontónál, mind az utólag kapott engedménynél hasonló módon kell eljárni, ha a kapott kedvezmény meghaladja a késedelmi kamat mértékét. Társaságunknál mindkét típusú engedmény előfordul, és mindkét esetben előfordul az is, hogy a késedelmi kamatnál nagyobb engedményt kapunk. Társaságunk ad is ilyen engedményeket. Az APEH-közleményben leírtak nem teljesen érthetők számomra. Hogyan is kell 2010. január 1-jétől kezelni a számvitelben és különösen a társasági adónál az engedményeket?

Kérdés: Ingatlanberuházással foglalkozó társaság telket vásárol, amire családi házakat épít. A kivitelezést alvállalkozók végzik, akikkel vállalkozási szerződést köt. Az elkészült ingatlanokat használatbavételi engedéllyel értékesíti a vevőknek, akikkel adásvételi szerződést köt. Az alvállalkozók teljesítése jelen esetben közvetített szolgáltatásnak minősül-e, s így levonható-e az iparűzésiadó-alapból? Ha nem, akkor hogyan kezelendő? Kérem, hogy közöljék a törvényi hivatkozást is!

Kérdés: Cégünk divatáru forgalmazásával foglalkozik. Sok termékünk egy idő után eladhatatlanná válik. Hogyan történik a selejtezés könyvelése, ha a cég az árubeszerzést közvetlenül az ELÁBÉ-ra számolja el, folyamatosan nem vezet készletnyilvántartást, a leltárkészletet év végén vezetjük át a 2. számlaosztályba? A készletselejtezésnek van-e társaságiadó-alapot módosító hatása? Keletkezik-e áfafizetési kötelezettség?

Kérdés: A Számviteli Levelek 96. számában az 1959. kérdésre adott válaszban olvastam, hogy az Szt. 2005. évi változásai között vannak olyan változások is, amelyek az esetenként vitatott kérésekre adnak pontosító, kiegészítő rendelkezést. Melyek ezek?