12 talált cikk az üzemeltető , tulajdonos , könyv , számla kifejezésre

Kérdés: A belföldi kft. tulajdonát képezi egy gázolajjal működő kisteherautó, amelyet a könyveinkben tárgyi eszközként tartunk nyilván, értékcsökkentjük, a fenntartási és üzemanyagköltségeket elszámoljuk. Az autónak egy másik kft. lesz az üzemben tartója, amely a forgalmi engedélybe is bevezetésre kerül, tulajdonos marad az eredeti cég. Melyik cégnél tudjuk ezentúl a költségeket elszámolni? A könyvekben nyilván az első cégnél marad az autó. Mi lesz a tárgyi eszköz értékcsökkenésével? Kinek a nevére kérjük a költségszámlákat?

Kérdés: Társaságunk az irodaház egyik tulajdonosa. Az irodaház mint épület karbantartásával, felújításnak nem minősülő nagyjavításával kapcsolatosan felmerülő költségeket az egyes tulajdonosok között hogyan indokolt megosztani? Az üzemeltető miként köteles elszámolni? A közös üzemeltetés költségeit számlázni kell, vagy egyéb módon is átterhelhető? A közös üzemeltetés költségeit csökkentő tételként számításba vehető-e pl. a közös helyiség bérbeadásából származó bevétel, illetve beszámítható-e?

Kérdés: Társaságunk több céges gépjárművel rendelkezik, amelyek mindegyike után cégautóadót fizet. Az egyik céges autót használjuk minden olyan ügyintézésre, amely a mindennapos működésünket szolgálja. Egy hónapban így több parkoló automatából vásárolt nyugta kerül a könyvelési csoportra. A parkolási nyugtát el lehet-e költségként számolni, számla kiállítása nélkül? A nyugtán szerepel a kibocsátó neve, címe, adószáma, pontos dátum, rendszám és sorszám. Ha nem, akkor kérnünk kell a parkolási társaságtól minden hónapban számlát?

Kérdés: Magánszemély tulajdonosok, több jogi személy tulajdonos által létrehozott társasház üzemeltetője a többségi tulajdonos kft. A társasház víz-, villany-, gázórája az üzemeltető nevén van, a közüzemi és általában minden, működéssel kapcsolatos számla az üzemeltető nevére szól, azok kiegyenlítése az üzemeltető bankszámlájáról történik. Az üzemeltető és a társasház együttműködési megállapodást kötött az üzemeltetésre. Az elszámolás, az üzemeltetés, a közműdíjak továbbterhelése a következők szerint történik: a kistulajdonosok apartmanjainak víz-, villanyfogyasztását a részlegesen kiépített saját víz-, villanyóra-leolvasás és a tényleges fogyasztás alapján az üzemeltető továbbterheli (számlázza) áfával a társasház felé (a saját tulajdonában lévő apartmanonként nem). A társasház a kistulajdonosok részére számlaadás nélkül elküldi a fizetendő összeget, akik a kiterhelt összeget a társasház bankszámlájára utalják. Számlázás nélkül az áfát a kistulajdonosok nem tudják visszaigényelni. A közös költségek összegét (az éves közgyűlésen elfogadott összeggel) szintén havonta fix összegben – a tulajdoni hányad arányában – a kistulajdonosok befizetik a társasház bankszámlájára, számla nélkül. A társasház a kistulajdonosok által befizetett közös költséget utalja az üzemeltető számlájára. Szerintem a közös költséget az előzetesen felszámított áfa nélkül kellene meghatározni, úgy, hogy a társasház a közüzemi költségeket továbbszámlázza. A kistulajdonosok a társasház bankszámlájára fizetnek úgynevezett hűtés-fűtés költségátalányt, amely áfás összegének kiterhelése számla nélkül történik, amit a társasház szintén átutal az üzemeltető bankszámlájára. Mi a helyes megoldás? A társasház nem áfaalany, továbbszámlázhatja-e a fentiekben körülírt költségeket? Az üzemeltető számlázhatja-e ezeket a költségeket közvetlenül a vállalkozási tevékenységet végző áfaalany kistulajdonosok felé, a többit pedig a társasház felé? Az üzemeltető és a társasház között bruttó módon történő elszámolásnak kellene lennie? Ez utóbbi azonban többletköltséget okozna.

Kérdés: A több szállodából álló cégcsoport üzemeltetésre átadta szállodáit egy társaságnak. Az átadás szobánkénti leltárfelvétellel történt. A szállodákat tulajdonló cégek könyveiben a berendezési tárgyakat tárgyi eszközként tartják nyilván. Az üzemeltetési szerződés szerint a szállodákban lévő berendezési tárgyak selejtezését, pótlását, cseréjét az üzemeltető társaság végzi. A berendezési tárgyak egyedi értéke nagyrészt 100 E Ft alatti. A kis értékű berendezési tárgyak nem az üzemeltető cég tulajdonában vannak, az elszámolt költségeket havonta, a többi költséggel együtt átszámlázzák a megbízó társaságnak. Mikor járunk el helyesen az üzemeltető társaság elszámolásának elkészítése során? Ha az üzemeltető társaság a kis értékű szállodai berendezési tárgyakat készletként kezeli, beszerzéskor anyagköltségként számolja el, év végén a meglévő, fel nem használt felszerelési eszközöket készletre veszi. Ha a társaság nem üzemelteti tovább a szállodákat, a készleten lévő eszközöket átszámlázza a megbízó cégnek. Ha az üzemeltető társaság a kis értékű eszközökről tárgyieszköz-nyilvántartást vezet, az 1. számlaosztályban nullásan, mert az üzemeltető cég egy összegben elszámolja, a tárgyieszköz-nyilvántartó programban megjelenik a darabszám és 0 érték. Ha a társaság nem üzemelteti tovább a szállodákat, a tárgyieszköz-programjában és az 1. számlaosztályban lévő kis értékű eszközök érték nélkül szerepelnek, átszámlázni nem lehet, mert a megbízó társaság azt már egyszer megfizette, a tulajdonában van. Mikor selejtezze le, hogy ne szerepeljenek az üzemeltető cég könyveiben és a tárgyieszköz-kimutatásában?

Kérdés: A Számviteli Levelek 350. számában a 7055. kérdésre adott válaszban a közös költség megtérítése kapcsán azt írták, hogy az nem közvetített szolgáltatás, viszont azt sugallják, hogy az árbevétel, amikor azt írták, "annak a fedezetét a tulajdonosnak a bérleti díjban kell megkapnia". A válaszban elfelejtettek kitérni arra, hogy az is törvényes megoldás, ha a közös költséget csupán pénzügyileg közvetítik, és azt nem számlázzák, így az nem árbevétel, és nem is képezi az iparűzési adó alapját. Arról is kellett volna írni a válaszban, hogy a közös költség nagy része energiaköltség, így azt – a társasház éves adatai alapján – anyagköltségként számolta el, és csökkenti az iparűzési adó alapját.

Kérdés: Közhasznú alapítvány idegen tulajdonú épületen (kórház, iskola) felújítási munkát végeztet külső vállalkozóval. A vállalkozó számlái a közhasznú alapítvány nevére szólnak, az alapítvány fizet. A felújítás befejezését követően a közhasznú alapítványnak a felújítást tárgyi eszközként nyilvántartásba kell vennie, majd tárgyi eszközként értékesíteni az épület tulajdonosa részére, vagy támogatásként számolhatja el? Hogyan kell elszámolni, ha a támogatáshoz pályázaton elnyert pénzt használ fel az alapítvány?

Kérdés: Adott egy "A" és egy "B" társaság. "B" társaságban 100%-os tulajdoni részesedéssel bíró magánszemély 12%-ban tulajdonosa az "A" társaságnak. Továbbá szintén 12%-os mértékben tulajdonosa az "A" társaságnak "B" társaság tulajdonosának a felesége is. "A" társaság üzemeltetési szerződéssel időlegesen átad 2 db sertéstelepet, és haszonbérleti szerződéssel az ezekben levő állatállományt a "B" társaság számára. A telepek és az átadott állatok az "A" társaság könyveiben szerepelnek. "A" társaság a telepekért ellenértéket nem kér, de előírja kötelezően az állagmegóvást és fenntartást. Az állatok "használatáért" "X" millió Ft + áfa/hó haszonbért számít fel "B" társaságnak. Továbbá a haszonbérleti szerződés kötelezi "B" társaságot arra, hogy az átadott állomány mértéke ne változzon, azt ő a bérleti időszak végén így adja vissza. A szaporulat a "B" társaságot illeti meg. A haszonbérleti szerződés értelmében "B" társaság, mint üzemeltető, jogosult az átvett állato­kat saját nevében harmadik személy részére értékesíteni, illetve köteles az állomány pótlásáról, valamint a takarmányozásról és az üzemeltetéssel kapcsolatos egyéb költségek fedezetéről gondoskodni.
Kérdéseim (adó- és számviteli előírások szempontjából) a fentiekkel kapcsolatban:
1. Helyesen jár-e el "A" társaság, ha a telep üzemeltetésért nem számít fel díjat?
2. Értékesíthet-e "B" társaság a haszonbérlet útján használatába került állatállományból, a szaporulaton túl úgy, hogy az átvett állomány időlegesen az átadáskori mérték alá csökken anélkül, hogy azt neki az "A" társaság kiszámlázta volna?
3. A haszonbérlet ideje alatt keletkezett szaporulat (mivel az jogilag is őt illeti) kimutatása a "B" társaság könyveiben történik?

Kérdés: Az egészségügyi szolgáltató nonprofit gazdasági "Társaság" tulajdonosa belföldi gazdasági társaság, "Anyavállalat". Az "Anyavállalat" 20 évre vagyonkezelésbe kapta az önkormányzattól az egészségügyi intézmény teljes ingatlan és ingó vagyonát azzal, hogy rendszeres – az elszámolt értékcsökkenésnek megfelelő – visszapótlási kötelezettsége van. Az "Anyavállalat" az átvett vagyont, mint vagyonkezelő tárgyieszköz-növekedésként és hosszú lejáratú kötelezettség növekedéseként mutatta ki a vagyonkezelési szerződésben foglaltaknak megfelelően. Az üzemeltető vagy szolgáltató a "Társaság". A "Társaság" TIOP pályázaton indult, amelynek az volt a feltétele, hogy a "Társaság", az "Anyavállalat" és az önkormányzat között konzorciumi szerződés jöjjön létre azzal, hogy a megvalósuló beruházás többségében az önkormányzat tulajdonába kerül. A pályázathoz az önerőt az "Anyavállalat"-nak kell biztosítania, részben a "Társaság", részben az önkormányzat helyett is. Az önerő biztosítása ebben az esetben minek minősülhet? Véglegesen átadott pénzeszköznek? De akkor az "Anyavállalat" veszteséges lesz. Felfogható-e az önkormányzatnak biztosított önerő a hosszú lejáratú kötelezettség csökkenéseként? Ez esetben a vagyonkezelésbe vett eszközérték nem egyezik meg a hosszú lejáratú kötelezettség összegével. Létezik-e más megoldás?

Kérdés: Motorboltot üzemeltető ügyfelem kitalálta, hogy az eddig bizományosi formában értékesített használt motorokat ezentúl nem futtatja át a könyvelésen. Ezeken az ügyleteken az volt a haszon, hogy a vevő banki hitelt vett fel, amiért a boltvezető közvetítői jutalékot kapott. A banki jutalék ezután is számlázásra kerül. A bank továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy a hitelokmányokat a cég mint szállító aláírja, sőt a vevő által felvett hitelt is a cégnek utalja, amit azután a cég a pénztárából fizet ki a használt motor eladójának. Számvitelileg és adózási szempontból védhető ez a megoldás?