9 cikk rendezése:
1. cikk / 9 Előfizetési díj továbbszámlázása
Kérdés: Vállalkozásunk jelpontosság előfizetés-szolgáltatást vásárol, melyet továbbértékesít vevői részére. Minden előfizetéshez tartozik egy SIM-kártya is. A szállító számlája két tételből áll: 1 db SIM-kártya (termék) és 1 db előfizetési díj, mindkettő külön értékkel. Előfordul, hogy külön számlán történik a számlázás, de minden előfizetésidíj-számlához van kártya értékesítéséről szóló számla is. Vevőink felé mi is szintén külön tételben számlázzuk a SIM-kártyát és az előfizetési díjat. A SIM-kártya gyakorlatilag része egy szolgáltatásnak, önmagában nem funkcionál. A SIM-kártya-beszerzés elszámolható-e igénybe vett szolgáltatásként? Amennyiben nem, akkor anyagköltség vagy elábé? Kizárólag abban az esetben áll-e fenn a közvetített szolgáltatásként történő elszámolás, amennyiben, minden egyes előfizetés esetében van egyedi szerződés a szállítóval és a vevővel is? Azaz, nem elegendő a szállítóval kötött megállapodás, melyben rendelkezik az eladó a közvetíthetőség tényéről, és a vevőkkel van csak egyedi szerződés? Amennyiben a közvetített szolgáltatásként történő elszámolás feltételei fennállnak, abban az esetben a SIM-kártya beszerzése is közvetített szolgáltatás lesz?
2. cikk / 9 Energiamegtakarítást eredményező tetőszigetelés számlázása
Kérdés: Véleményüket kérem egy számunkra új ügylet helyes számlázási gyakorlatának kialakítására. Az adott cég a lakosság részére tetőszigetelést végez vásárolt anyag és alvállalkozó bevonásával azzal a céllal, hogy az elvégzett munka energiamegtakarítást eredményezzen a megrendelőnél. Az energiamegtakarítás mértéke, mint vagyonértékű jog vagy ügyfelem, vagy a vele szerződésben álló energiakereskedő tulajdonába kerül, aminek nyilvántartása az energiaügyi minisztériumban van, és ahová ezt be kell jelenteni. Az energiamegtakarítás értékesíthető, így az ügylet úgy történne, hogy a megrendelő annyiért adja el a házán keletkezett energiamegtakarítást, mint vagyoni értékű jogot, amennyit a kereskedő egy katalógusár alapján (nyilvánosan meghirdetett) ezért fizet érte. Kérem, hogy az alábbi számpélda alapján erősítsék meg, helyes lenne-e így a kialakításra kerülő gyakorlat! A megrendelőnek leszámlázzuk az anyagköltség+munkadíj+szállítás+auditálás összegét nm+áfa összegben. Ennyi bruttó összegben vesszük meg az energiamegtakarítást a vevőtől, amit nettó+áfa összegben leszámlázunk az energiakereskedőnek, aki bejegyezteti az energiahivatalnál a nyilvántartásba. A vevőnek kibocsátott számla így az adásvételi kompenzációval 0 Ft összegű. Helyes ez az eljárásmód?
3. cikk / 9 Felszámolásból megvásárolt ingatlan továbbértékesítése
Kérdés:
Cégünk felszámolásból megvásárolt ingatlan továbbértékesítésével foglalkozik. Az ingatlant a könyveiben az áruk között mutatja ki. Az ingatlanhoz kapcsolódó reklám, ingatlanügynök díja, gázszámla, kertgondozás, lomtalanítás stb. költsége része a bekerülési értéknek (ezt is a 26-ba könyvelem), vagy külön költségnemekre, és értékesítéskor rendezem. Kérem a kontírozást bemutatni!
4. cikk / 9 Saját benzinkútnál történő tankolás
Kérdés: Társaságunk üzemanyag-kiskereskedelemmel foglalkozik. A saját személygépkocsikat is a saját benzinkutunkon tankoljuk, ugyanott, ahol a "nagyközönség" is. Nincs elkülönített tartály (kút) a saját tankolásokra. A saját tankolásról ugyanúgy számlát állít ki az automata, mint mindenki másnak, csak nálunk a számlán az eladó és a vevő neve is ugyanaz, a társaság neve. Hogyan kell könyvelni és milyen bizonylatok alapján a saját tankolásokat és az áfát? Folyamatos készletnyilvántartást nem vezetünk, minden üzemanyag-beszerzést az eladott áruk beszerzési értéke ráfordításszámlára könyvelünk, majd a hó végi készletet vezetjük vissza az előbb említett ráfordításszámláról. Egy hónapon belül többször is vásárolunk üzemanyagot eladási céllal, más-más áron. Nem tudjuk megmondani, hogy a cég autóiba történő tankolás éppen melyik beszerzésből történt. Gondot jelent, hogy az üzemanyag-beszerzés áfáját levonjuk, de a saját tankolás áfáját nem lehet levonni. Kérjük, számpélda bemutatásával, kontírozásával segítsék a probléma megoldását!
5. cikk / 9 Nyomdaipari termékek helyi adója
Kérdés: Cégünk különféle, a társaság gyártói és adminisztratívfeladat-ellátásához szükséges nyomdaipari termékeket (csomagolóanyag, elszámolási nyomtatványok, boríték, számlalevél, reklámanyag stb.) vásárol, melyhez az alapanyagot a nyomda biztosítja. A termékek egyediesítettek, melyeket a nyomda cégünk igényeinek megfelelően, a cégünk által kért méretben, kivitelben készít el, például a csomagolóanyagon, nyomtatványon feltünteti cégünk logóját és egyéb termék- vagy céginformációkat. Ennek megfelelően a termékeket nem továbbértékesítési céllal szerezzük be, hanem azért, mert a saját tevékenységhez ezek a nyomtatványok szükségesek (ezek más számára értékkel nem bírnak). Tekinthetjük-e a nyomda teljesítményét anyagköltségnek a helyi iparűzési adó számítása során?
6. cikk / 9 Vásárolt személygépkocsi készleten
Kérdés: Társaságunk új személygépjárműveket szerez be különböző gépjármű-értékesítőktől, amelyekkel a beszerzéskor visszavásárlási szerződést köt, melyben a szállító vállalja, hogy a gépjárműveket bizonyos feltételek teljesülése esetén, egy előre meghatározott havi díj levonása mellett 3-6 hónapon belül visszavásárolja. Társaságunk azon idő alatt, amíg a gépjárművek a tulajdonában vannak, bérbe adja azokat. A gépjármű-értékesítővel kötött szerződés alapján gyakorolt visszaértékesítési jog alkalmazásával a társaságnál a beszerzési és visszaértékesítési ár különbözete jelentkezik költségként, ami alacsonyabb, mint a gépjármű tényleges piaci értékcsökkenése. Ez a veszteség a gépjárművek 3-6 hónapra történő bérbeadásával nyereségessé válik. A gépjárművek a fenti konstrukció alapján minden esetben egy évnél rövidebb időre kerülnek eszközeink közé, ezért nem minősülnek tárgyi eszköznek. A hasznosításuk módja (a bérbeadás) inkább a tárgyi eszközökre jellemző. Véleményünk szerint a gépjárműveket a számviteli törvény 28. §-a (3) bekezdésének d) pontja alapján a készletek között kell állományba venni. Kérjük ebben az állásfoglalásukat!
7. cikk / 9 Használt személygépkocsi értékesítésének áfája
Kérdés: Ügyfelem használt autók kereskedésével foglalkozik. Magánszemélyektől is vásárol gépkocsit, adásvételi szerződéssel. A viszonteladókra vonatkozó különbözeti adózást használjuk. Hogyan és mi módon kell alkalmazni ezt az eljárást? Hogyan kell könyvelni a számlákat? A felmerülő egyéb költségeket hogyan kell elszámolni? Hogyan kell könyvelni az adásvételi szerződéssel beszerzett gépkocsikat?
8. cikk / 9 Borítólap, védőfólia az áru része?
Kérdés: Árunak minősül-e a borítólap és a védőfólia nélkül érkezett CD és DVD? A továbbértékesítés feltétele a borítólap és a védőfólia, amelyeket a kereskedő szerez be. Általában mi az a határ, tevékenység, amely a beszerzett árura a továbbértékesítőnél rárakódhat úgy, hogy az nem veszti el áru jellegét?
9. cikk / 9 Különbözet szerinti adózás hangszereknél
Kérdés: Hangszerüzlet továbbértékesítés céljából használt és új hangszereket és tartozékokat vásárol. A használt árura vonatkozóan a különbözeti adózást választotta. Egyes hangszereken értékesítés előtt kisebb-nagyobb javításokat, esetenként felújításokat szükséges elvégezni. Ez hogyan befolyásolja a különbözet szerinti adózást? Hogyan kell minősíteni a javításokat a számviteli elszámolásokban és az áfa szempontjából? A pénztárgépben hogyan kell a különbözeti áfás értékesítéseket szerepeltetni? A hangszereket egyedileg nyilvántartja, de a húrokat és a tartozékokat a beszerzéskor eladott áruk beszerzési értékeként számolja el, s év végén a leltár alapján a tényleges készletértéket veszi készletre. Helyes ez?