3 cikk rendezése:
1. cikk / 3 Szigorú számadású nyomtatványok
Kérdés: A vállalkozások által leggyakrabban használt nyomtatványok a számla, a készpénzfizetési számla, a nyugta, a bevételi és kiadási pénztárbizonylat, a pénztárjelentés, a szállítólevél, a kiküldetési rendelvény és a menetlevél. Ezek közül melyekről kell nyilvántartást vezetni? Az Szt. nem ad tételes felsorolást. Hallottam olyan véleményt is, hogy a bankkártya és az üzemanyagkártya is szigorú számadású bizonylat. Szerintem ez nem így van.
2. cikk / 3 Áfatörvény szerinti árfolyam használata
Kérdés: Ha a vállalkozás él az Szt. biztosította lehetőséggel, és külföldi pénzértékben meghatározott követelései és kötelezettségei forintértékét az Áfa-tv. szerinti árfolyam használatával határozza meg – a vállalat egyébként az MNB-árfolyamot használja –, akkor melyik napi árfolyamokon történik az alábbi tételek forintosítása: Közösségen belüli, Közösségen kívüli termékértékesítés különböző paritások mellett, és ezen értékesítések helyesbítő számláinak forintosítása, továbbá Közösségen belüli, Közösségen kívüli szolgáltatásnyújtás, és az erről készült helyesbítő számla forintosítása?
3. cikk / 3 Devizaalapú előleg levonása
Kérdés: A vevő 142 000 euróért rendelt meg egy gépet. A megállapodás alapján a 71 000 euró megérkezése napján 254,15 Ft/euró árfolyamon a szállító előlegszámlát állított ki. A gép átadásakor a szállító számlázta a 142 000 eurót napi árfolyamon (252,24 Ft/euró). Számlázóprogramjának hiányossága miatt "előlegszámla rendezése" megjegyzéssel tudta az előleget mínuszelőjellel a teljesítéskori árfolyamon levonni. Így lehetett megoldani, hogy az előlegfizetésből ne keletkezzen árfolyam-különbözet. A vevő visszaküldte a számlát azzal, hogy a gép átadásakor csak 71 000 eurót lehet számlázni a teljesítéskori árfolyamon, a kiállított számlát, az előleg levonását visszaküldte. A szállító, vagy a vevő álláspontja a helyes?