180 cikk rendezése:
1. cikk / 180 Számla sztornója, új számla kiállítása
Kérdés: Megbízómat egy szabályosan kiállított számla sztornózására és új számla kiállítására kérte egyik ügyfele. Az indok az volt, hogy a számla befogadója (költségvetési szerv) nem teljesíthet olyan számla alapján kifizetést, amelyben a fizetési határidő már lejárt. A számla kiállítója (megbízóm) a fizetési határidő előtt, szerződés szerint kiállított számlát küldött a végzett teljesítéséről, azt a költségvetési szerv meg is kapta, és a számla csak a befogadó intézmény iktatási rendszerében történő késedelmes ügyintézés miatt került a kiegyenlítés határideje utáni időpontban az utalásra jogosultsággal rendelkező munkatárshoz. Véleményünk szerint ilyen esetben nem helyes a számla sztornója és új számla kiállítása, amelyben új fizetési határidő szerepel. Megítélésünk szerint a bizonylatkorrekció módja a számlával egy tekintet alá eső okirat kibocsátása, mivel tartalmában és formájában is szerződés szerinti dokumentum került eredetileg kiállításra a teljesítésről, és a helyesbítés csak azért történt, mivel a számla befogadója a számviteli, pénzügyi rendszerének kötöttségére hivatkozva utólag kérte a bizonylat módosítását.
2. cikk / 180 Bérelt ingatlanon végzett felújítás
Kérdés: Az „A” kft. egy magánszemély tulajdonában álló ingatlant bérel a tevékenysége végzése céljából. A magánszemély nem kér bérleti díjat, feltéve, hogy az épületet az „A” kft. folyamatosan fejleszti. Az „A” kft. nagyobb felújítást hajtott végre az épületen, amelyet még nem helyezett üzembe. Időközben az épület tulajdonjogát „B” kft. megvásárolná, mert a különböző engedélyek miatt új céget kell alapítania a tevékenység folytatása érdekében. Így tehát a beruházás az „A” kft.-ben maradt, de „B” kft. szeretné folytatni a tevékenységet, ami miatt a beruházás elkezdődött. Az „A” kft. továbbra is működni fog az épületben, ezért a továbbiakban „B” kft.-től bérli majd a számára szükséges területet, de a felújítás egy részét már nem fogja tudni aktiválni. A tulajdoni viszonyok alapján kapcsolt vállalkozásokról van szó. Helyes-e az a megoldás, hogy az „A” kft. a felújításra fordított összeget felújítás címén továbbszámlázza a „B” kft. felé? Illetve az, hogy az „A” kft. által felújított részt nem számlázza tovább a „B” kft. részére, cserébe továbbra sem fizet bérleti díjat? Milyen lehetőségei vannak az „A” és „B” kft.-nek, ha a jövőben közösen használnák az épületet, és a felújítás eddigi bekerülési értékének megtérítésére az „A” kft. nem tart igényt?
3. cikk / 180 Energiamegtakarítást eredményező tetőszigetelés számlázása
Kérdés: Véleményüket kérem egy számunkra új ügylet helyes számlázási gyakorlatának kialakítására. Az adott cég a lakosság részére tetőszigetelést végez vásárolt anyag és alvállalkozó bevonásával azzal a céllal, hogy az elvégzett munka energiamegtakarítást eredményezzen a megrendelőnél. Az energiamegtakarítás mértéke, mint vagyonértékű jog vagy ügyfelem, vagy a vele szerződésben álló energiakereskedő tulajdonába kerül, aminek nyilvántartása az energiaügyi minisztériumban van, és ahová ezt be kell jelenteni. Az energiamegtakarítás értékesíthető, így az ügylet úgy történne, hogy a megrendelő annyiért adja el a házán keletkezett energiamegtakarítást, mint vagyoni értékű jogot, amennyit a kereskedő egy katalógusár alapján (nyilvánosan meghirdetett) ezért fizet érte. Kérem, hogy az alábbi számpélda alapján erősítsék meg, helyes lenne-e így a kialakításra kerülő gyakorlat! A megrendelőnek leszámlázzuk az anyagköltség+munkadíj+szállítás+auditálás összegét nm+áfa összegben. Ennyi bruttó összegben vesszük meg az energiamegtakarítást a vevőtől, amit nettó+áfa összegben leszámlázunk az energiakereskedőnek, aki bejegyezteti az energiahivatalnál a nyilvántartásba. A vevőnek kibocsátott számla így az adásvételi kompenzációval 0 Ft összegű. Helyes ez az eljárásmód?
4. cikk / 180 Bankkártyával fizetett taxiszolgáltatás elszámolása
Kérdés: A cég rendszeresen taxiszolgáltatást vesz igénybe a taxitársasággal alvállalkozói szerződésben álló egyéni vállalkozó taxistól. A taxiszolgáltatás kifizetése azonnal bankkártyával történik, a pénzt a taxitársaság kapja meg, nem az egyéni vállalkozó. Erről a társaság havonta küld egyrészt egy összesítőt a teljes havi pénzforgalmi elszámolásról és az ezekhez tartozó egyes utazásokról (honnan hová – mikor mennyi Ft-ért). A havi kb. 30-50 db taxiszolgáltatásról szóló számlákat egyesével külön-külön az utakról a különböző egyéni vállalkozó küldi meg. Mivel a taxiszolgáltatás áfája nem helyezhető levonásba (ezért az áfabevallás M lapján meg sem jelennek ezek a számlák, tehát nem szükséges a taxis adószáma sem), és mivel mindegyik számla könyvelése ugyanarra a főkönyvi számlaszámra történik, lehetséges-e, hogy a taxitársaságtól kapott összesítő szerint egy összegben kerül könyvelésre a havi taxiköltség, nem pedig egyesével az egyéni vállalkozó különböző számlája?
5. cikk / 180 Internetszolgáltatáshoz optikai kábel létesítése
Kérdés: A társaságnál gyár létesítése van folyamatban, amely során szükséges az internet-hozzáférés kiépítése, amelyet a szolgáltató végez el. A kiépítés annak érdekében történik, hogy az internetszolgáltatás a későbbiekben biztosítható legyen, a gyakorlatban ez optikai kábel létesítését jelenti. A kiépítési költség egy részét a szolgáltató egy egyszeri díj formájában áthárítja a társaságra. Helyes az az eljárásunk – mivel az internetcsatlakozás kiépítése hosszú távon szolgálja a vállalkozási tevékenység érdekeit –, ha annak a költségét a gyárépület bekerülési értékében vesszük figyelembe?
6. cikk / 180 Saját termelésű termény értékvesztése
Kérdés: A 2023. évben hozamolt és a 2023. év végén készleten maradó saját termelésű termény értékvesztésének elszámolásával kapcsolatban kérdezem. Ha a mérlegkészítés időpontjáig nem áll rendelkezésre a terményre vonatkozó adásvételi szerződés, szükséges vizsgálni az értékvesztés elszámolását? A mérlegkészítéskor ismert piaci árra (KSH stb.) lehet alapozni? Utóbbi ár az eladás napjára változhat, a tartós követelmény teljesülése kétséges.
7. cikk / 180 Vásárolt megmunkálóközpont lízingbe vétele
Kérdés: Társaságunk 2024. 03. 26-án vásárolt egy megmunkálóközpontot [160.000 euró]. Eredetileg úgy volt, hogy saját finanszírozású beruházás lesz, emiatt a 161. Befejezetlen beruházásra lett könyvelve. Később sikerült egy lízingcéggel megállapodni, és utófinanszírozásban lízingszerződést kötni. 2024. 05. 16-án szállították le cégünkhöz a megmunkálóközpontot, és ezen a napon ki is kellett számláznunk a megmunkálóközpontot a lízingcégnek változatlan áron. A gép a lízingcég tulajdonába került, mi havonta lízingdíjat (bérleti díjat) fogunk fizetni a lízingcégnek. Hogyan könyveljem az értékesítést? Mert ez nem egy aktivált tárgyi eszköz, hanem befejezetlen beruházás volt. Azon a napon, amikor megérkezett a gép cégünkhöz, ki is kellett állítani a számlát az értékesítésről.
8. cikk / 180 Devizás tételek elhatárolása
Kérdés: Egy 2020-ban teljesült ügylet után a külföldi ügynök csak 2023-ban állítja ki a számláját. Hogyan kell helyesen eljárni az egyes években? Ha tudjuk pl., hogy a szerződés szerint maga az ügylet 2020. 07. 15-én teljesült. Akkor mi lett volna a helyes eljárás 2020-ban? Milyen árfolyamon kellett volna elszámolni az elhatárolást? Elméletileg a teljesítéskori választott árfolyam az irányadó. Ha így van, akkor 2020. 12. 31-én át kell értékelni a passzív időbeli elhatárolást? Vagyis a 2020-as passzív időbeli elhatárolásnak van igénybe vett szolgáltatás része és árfolyam-differencia része? Mi történik 2021-ben és 2022-ben? Mindig át kell értékelni év végén, vagy meg kell szüntetni és újra képezni? Ha igen, akkor a megszüntetést mivel szemben kell könyvelni? Ha az előző évben volt jutalék-költség és átértékeléstartalma is? Hogyan kell 2023-ban eljárni? Ezekre a kérdésekre nem ad egyértelmű választ a magyar számviteli szabályozás. Ha jelentős devizatételről van szó, akkor hatalmas árfolyam-differencia jelentkezhet az évek során. Nagyon nem mindegy, hogyan kezeljük. A sok kapcsolódó könyvelésben árfolyamnyereséget is ki fogunk mutatni vagy nem?
9. cikk / 180 Engedményezett követelés esetén az elismert kártérítés
Kérdés:
Egy ügyvédi iroda a tulajdonában álló ingatlanját határozott időre, a 2022–2024. éveket érintően bérbe adta. A bérlő nem fizetett, ezért 2022-ben felmondta a szerződést, de megállapodtak, hogy a tartozásait a 2023. év végéig részletekben rendezi. Mivel ez csak részben valósult meg, a követelést engedményesi szerződés keretében 2024-ben eladta egy zrt.-nek. Az engedményesi szerződés szerinti követelés: számlázott bérleti díjból és közüzemi költségekből, nem számlázott – kártérítésnek minősített – összegből és a határozott idejű bérleti szerződés alapján követelhető bérletidíj-igényből áll (a bérbeadó-bérbevevő megállapodása szerint, ha rendezi a tartozását, akkor ettől a bérbeadó eltekintett volna). Kérdések:
– A nem számlázott, de bérbeadó–bérbevevő közötti megállapodásban szereplő, elismert "járó" kártérítésnek minősített összegek nem szerepelnek a könyvelésben az Szt. 29. § (8) bekezdése és a 77. § (2) bekezdésének b) pontja alapján (a kártérítés nem követelés, hanem bevétel a beérkezés időpontjában, így elhatárolása sem értelmezhető), helyes ez így?
– A határozott idejű bérleti szerződés alapján követelhető bérletidíj-igény nem számlázható összege tekinthető-e kártérítésnek, vagy számlázni kellett volna a nem megállapodás szerinti teljesítéskor?
– Az engedményezés keretében a bérbevevő felé számlázott összegeket vezetjük össze az engedményes által fizetett összeggel, vagy a nem könyvelt járó kártérítést és bérletidíj-igényt is könyvelni kell előtte egyéb bevételként?
10. cikk / 180 Magáncélú vásárláshoz a cég bankkártyájának használata
Kérdés: A kft. tulajdonosa (aki egyben munkavállalói státuszban van) alkalmanként a cég bankkártyáját használja magáncélú vásárlásaihoz. Ezekről a vásárlásokról nem kér a cég nevére szóló számlát. Az így felmerült kiadásokat – értesítésünk alapján – a költést követő hónapban készpénzben megtéríti a társaságnak. Ezeket a költségeket az egyéb követelések között tartjuk nyilván, de a rendelkezésünkre álló lehetőségek és azok lehetséges adóvonzata nem világos.
