10 talált cikk a beszerzési érték , könyvelés , tevékenység , számvitel , szerző , tárgyi eszköz kifejezésre

Kérdés: Társaságunk saját telekre ikerházas lakóingatlanokat épít, amelyeket magánszemélyek részére fog értékesíteni. A kivitelezés várhatóan 2 évig tart, amelyhez alvállalkozót is igénybe veszünk. Az építkezés során alkalmazott számviteli nyilvántartás az alábbi: A telket az áruk között tartjuk nyilván. A felhasznált anyagokat és alvállalkozókat a felmerüléskor költségként számoljuk el, a mérlegfordulónapon a saját termelésű készletek állományváltozása számlával szemben befejezetlen termelésként állományba vesszük (T 23 – K 581). Amikor a lakás elkészül, átvezetjük a késztermékek közé (T 25 – K 23). A lakások értékesítésekor a telekrész kivitelezését elábéra könyveljük (T 814 – K 26), a lakás önköltségének a kivezetését (T 581 – K 25) számoljuk el a saját termelésű készletek állományváltozásával szemben. Helyes-e a fentiek szerinti könyvelési elszámolás, illetve az első és a második évben mely tételekkel csökkentheti társaságunk az iparűzési adó alapját? Az anyagköltség és az alvállalkozói költség figyelembe vehető a felmerülés évében iparűzési adót csökkentő tételként?

Kérdés: A Számviteli Levelek 434. számának átnézése kapcsán a 8360. kérdésre adott válaszban megdöbbenéssel olvastam, hogy a választ adó szerint: "Fentiek alapján nem egyértelmű, hogy 2014-ben milyen okból kerülhetett sor a számla megbontására, hiszen az ingatlan és a hozzá tartozó földrészlet (telek) együtt kezelendő." Ez a szövegrész ellentmond a számviteli követelményeknek, amelyből az következik, hogy a telek (földrészlet) és a felépítmény (épület) együttes vásárlásakor a számlán külön kell feltüntetni a telek értékét, és külön a felépítmény értékét, sőt, ha csak egy értéket tüntet fel az eladó, akkor azt a vevőnél (a beszerzőnél) a könyvelés során meg kell bontani a telek és a felépítmény értékére. Ezek előrebocsátása után kérdezem, melyik álláspont a helyes?

Kérdés: A társaságnak két tulajdonosa van, 70-30%-ban. Mind a kettő önálló aláírási joggal rendelkező ügyvezető. A 30%-os tulajdonos a másik tulajdonossal való egyeztetés és taggyűlési határozat megléte nélkül a kft. nevében új társaságot alapított 3 M Ft készpénzbefizetéssel, majd néhány nap múlva megemelte a jegyzett tőkét 500 M Ft apport bejegyzésével. Apportként a társaság hitellel terhelt ingatlanát és műszaki eszközeit jelölte meg. A fenti jogi eljárást még 4 társaságon keresztülvezette. Csalás és hűtlen kezelés vádjával rendőrségi feljelentés történt, azonban mind a cégbíróság, mind a Földhivatal bejegyzett minden változást. A cégbíróság által bejegyzett, de az anyavállalat által el nem ismert tulajdoni részesedést ki kell-e mutatni a mérlegben, illetve az apportként bejegyzett, de a valóságban át nem adott műszaki berendezéseket ki kell-e vezetni a könyvelésből?

Kérdés: Az 1990. évi C. törvény 39. § (4) bekezdése 2013. január 1-től szigorító intézkedésként az eladott áruk beszerzési értékét (elábé) és a közvetített szolgáltatások értékét csak sávosan engedi meg levonni. Az arányosítás főként a nagykereskedelemmel foglalkozó cégeket érintő, az adóalap védelmét szolgáló előírás. Ugyanakkor a nettó árbevétel és az eladott áruk beszerzési értéke bizonyos esetekben csak technikai jellegű elszámolásokat tartalmaz, növelve az iparűzési adó összegét, így nem szolgálja az arányos és igazságos közteherviselést. Nagykereskedelemben gyakori finanszírozási forma, hogy a finanszírozó pénzintézetek a kereskedő raktári készletének finanszírozására zárt végű pénzügyilízing-szerződést kötnek. Számviteli elszámolása és áfatörvénybeli kezelése a termékértékesítés szabályai szerint történik. Ebben az esetben a nagykereskedő beszerzési áron eladja a raktáron lévő készletét a lízingcégnek, amely a lízingszerződés alapján szintén nagykereskedelmi áron visszaszámlázza azt. A lízingelt eszközt újra készletre veszik, és a kereskedő később értékesíti tényleges vevői felé, amikor is a lízingszerződést felbontották. A lízingszerződés megkötésekor végrehajtott számlázással a nagykereskedő árbevétele megnövekszik a beszerzési áron kiszámlázott összeggel, egyidejűleg az eladott áruk beszerzési értéke is nő a beszerzési áron eladott készlet értékével. Mivel eredményt nem realizál e műveleten, úgy lenne indokolt, hogy adóznia se kelljen, azonban az 1990. évi C. törvény 39. § (4) bekezdése szerinti arányosítás miatt mégis keletkezik adóalap, a bevétel 15-25-30%-os mértékében. Be kell-e vonni az arányosításba a lízingcéggel a finanszírozás miatt könyvelendő technikai elábét, hiszen a könyvelésre nem tényleges kereskedelmi forgalom miatt kerül sor? Csak azért történik az elszámolás, hogy a könyvekben a lízingszerződés alapján kapott finanszírozási forrás – a lízingtartozás – megjelenjen.

Kérdés: 200 000 USD vételárat fizettünk egy kínai cégnek egy termelőgépért. A beszerzést 20 000 USD fuvarköltség és 2 000 000 Ft vámköltség terheli. A gépre visszlízingszerződést kötöttünk. A lízingcég 160 000 eurót finanszíroz a beszerzésből. Ennek megfelelően ki kell számlázni a gépet 160 000 euró+áfa értékesítési áron a lízingcégnek, amelytől azután ugyanezen az értéken a gépet visszalízingeljük. Hogyan kell számvitelileg elszámolni a teljes folyamatot, különös tekintettel a két beszerzés könyvelésére? Melyik beszerzés alapján kell nyilvántartásba venni az eszközt a tárgyi eszközök között és milyen értéken?

Kérdés: Zárt végű pénzügyi lízing könyvelése a lízingbe vevőnél és a lízinghez kapcsolódó könyvelési tételek!

Kérdés: Áfaalany egyéni vállalkozó (feleség) alkalmazottként foglalkoztatta a férjét. A házasság megromlott, válásra került sor, a férj munkaviszonya megszűnt. A férj 2014-ben alapított egy fuvarozási tevékenységet folytató egyszemélyes kft.-t. A volt feleség az egyéni vállalkozásában lévő tárgyi eszközei közül 2014-ben egy nyerges vontatót térítés nélkül átadott a kft.-nek. Számla szerint 2 870 000 Ft + 774 900 Ft áfa, pénzügyi teljesítést nem igényel. Az adásvételi szerződésben is ez szerepel. Az áfát az egyéni vállalkozó feleség bevallotta, megfizette, a kft. pedig visszaigényelte. A kft. a nyerges vontatót a számviteli előírások szerint vette nyilvántartásba. A válás utáni vagyon­megosztásban a volt férjjel szemben, mint beszámított összeg, a bruttó összeg, 3 644 900 Ft szerepel, és erről az egyéni vállalkozó nyilatkozatot adott. Az áfát hogyan kell elszámolni a kft.-nél, mert a vagyonmegosztás szerint a volt feleség egyéni vállalkozásának nem kell megfizetnie? Rendkívüli bevétel-e, és ezt a beszerzés évében kell elszámolni? Ha a kft. 2015-ben úgy dönt, hogy eladja a nyerges vontatót, milyen könyvelési tételekkel tudja kivezetni?

Kérdés: A szolgáltató társaság a megbízó (ügyvédi iroda) teljes körű adminisztratív, titkársági, gazdasági, szervezési munkáinak ellátására létrejött vállalkozás. A szolgáltató mint egy "háttérszolgáltató" látja el, koordinálja a megbízó tevékenységét biztosító, a működése során felmerült operatív feladatokat, esetenként harmadik cég bevonásával. Keletkeznek olyan költségek, amelyek a megbízó alkalmazásában lévő személyekkel kapcsolatosan merülnek fel, melyeket a szolgáltató számol el a saját nevére kiállított számla alapján. A megbízó és a szolgáltató éves elszámolásban állapodtak meg, a szolgáltató komplett szolgáltatáscsomagként hárítja át a megbízóra a felmerült költségeket. (Év közben előleget fizet a megbízó.) A fellelhető dokumentumok alapján megállapítható, hogy milyen költségek merültek fel a megbízással kapcsolatosan, de azokat a könyvelésen belül nem különítik el. Elszámolhatóak-e a szolgáltató munkavállalói közé nem tartozó, a megbízó munkavállalóival kapcsolatosan felmerült költségek a szolgáltatónál? Adóznia kell-e a szolgáltatónak a megbízó munkavállalóival kapcsolatosan felmerült költségei után? Ki minősül kifizetőnek, kit terhel a megbízó alkalmazottai részére nyújtott természetbeni juttatások után adófizetési kötelezettség?

Kérdés: Cégünk – konzorciumi tagként – a műegyetemmel közösen kutatás-fejlesztéssel foglalkozik. A kutatás költségeit saját erőből és költségvetési támogatásból fedezzük. A támogatást előleg formájában kapjuk. Ezt az előleget a számlák alapján a költségvetésből a tényleges támogatási összegre kiegészítik. A támogatást anyagbeszerzésre, bérre, szolgáltatásra, valamint tárgyi eszköz beszerzésére bontják meg. A kutatás-fejlesztés során adóköteles árbevétel nem keletkezik, a kutatás-fejlesztés költségeit a felmerüléskor elszámoljuk költségként? A fentiekből az áfaarányosításnál mit kell figyelembe venni? A támogatásként kapott előleget hogyan kell figyelembe venni?

Kérdés: A Számviteli Levelek 75. számában az 1555. kérdésre adott válaszban írtak a támogatott gépbeszerzés le nem vonható áfájáról. Ha lehet, kérem, hogy egy kicsit részletesebben is írjanak erről.