Eltérés a számviteli törvény előírásaitól

Kérdés: Az általunk könyvvizsgált társaság európai uniós forrásból finanszírozott támogatási szerződést írt alá. A támogatási szerződés alapján előleget utaltak ki. A támogatási szerződés melléklete részletesen tartalmazza, hogy milyen költségeket lehet a pályázat terhére elszámolni. A támogatás terhére elszámolható, a tárgyévben (2009-ben) felmerült költségek jelentősek. A társaság eredményét jelentősen torzítják, amennyiben a támogatás nem kerül elszámolásra. A társaság a felmerült költségeit analitikával alátámasztja, hozzá tudja rendelni a támogatási szerződés mellékletét képező kimutatás megfelelő soraihoz. A társaság azonban a mérlegkészítés időpontjáig nem adta le az elszámolását, így nem áll rendelkezésre az elszámolás elfogadásának a visszaigazolása. Így nem tudja az Szt. 77. §-a (3) bekezdésének b) pontja szerint a támogatást egyéb bevételként elszámolni, a ténylegesen felmerült költségeket ellentételezni. Az Szt. 4. §-a lehetőséget ad a törvény előírásaitól való eltérésre. Az előbbiekben ismertetett körülmények mérlegelése alapján könyvvizsgálói nyilatkozattal lehetséges-e, illetve indokolt-e a számviteli törvény tételes előírásaitól való eltérés?
Részlet a válaszából: […] ...alkalmazása mellett azadózás előtti eredményt csökkenteni kell az egyéb bevételként elszámolttámogatás összegével, annak a társasági adóját 2010-ben kell megfizetni.A különadótörvény viszont nem tartalmaz atársaságiadó-törvény hivatkozott...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2010. március 18.

Mikro- és kisvállalkozás kedvezménye, adóelőleg

Kérdés: Igénybe vehet-e a mikro- és kisvállalkozás a beruházás után kedvezményt, ha a beruházást 2000-ben kezdte, és 2001-ben helyezi üzembe?
Részlet a válaszából: […] ...csökkentheti.A 2000-ben megvalósított beruházás tehát kedvezményként nem érvényesíthető, a 2000. évi előírások alapján számított társasági adót meg kell fizetni. Ugyanakkor a 2000. évi fizetendő adó alapján a 2001. május 31-éig esedékes...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2001. március 8.