14 talált cikk a selejt , nyilvántartás , piaci érték , telek kifejezésre

Kérdés: Van egy budapesti ingatlanunk, amin fejlesztést hajtunk végre. A belvárosi telken lévő épületegyüttes tulajdonképpen két épület: az egyiket teljesen lebontjuk, a helyén és a telek további beépítetlen részén felépítünk két vadonatúj épületet, amiben lakások lesznek, amiket eladunk. A másik régi épületet pedig teljesen felújítjuk. Az egyik generálkivitelező végzi a bontást és a mélyépítést, a másik pedig felépíti a két házat, és felújítja a megmaradó épületet. Az engedélyek rendben vannak, az áfakérdést már tisztáztuk az adószakértőkkel. Számviteli jellegű kérdéseinkre szeretnénk válaszokat kapni:
1. Jó megoldás-e, ha az első fővállalkozó munkáját kettébontjuk? Ami bontás, az azért van, hogy a két épület megépülhessen. Így a bontás ellenértéke beruházás, de nem a telekre, hanem az új épületre, ám csak az egyikre, mert az oda épül, a másik új, az teljesen érintetlen területre. Vagy mehet egybe? Kell ezt bontani vagy sem?
2. Mélyépítés a két teremgarázshoz és a tárolókhoz szükséges. A két teremgarázsnak és valamennyi tárolónak külön helyrajzi száma lesz, külön adtuk el azokat. A mélyépítés tulajdonképpen ezeknek kell. Ha a teljes mélyépítést (vagy valamilyen bontás alapján azt, ami rájuk esik) a két teremgarázsra és a tárolókra számoljuk el, akkor ezek végül igen veszteségesek lesznek, de ez nem egy számviteli szempont.
3. A lebontott épületnek volt egy könyv szerinti értéke. Ezzel mi a teendőnk? Rendkívüli vagy terven felüli értékcsökkenés? Vagy selejtezés és leírás? Szembe lehet-e ezt állítani észszerűen valamivel, valamilyen teljesítménnyel, mivel a bontás valamilyen teljesítmény elérése érdekében szükséges? A két új épület ugyanúgy épül, de az egyiknél először bontani kell, plusz ez a könyv szerinti érték is itt van. Tehát, ha mindent külön veszünk, akkor az egyik új ház aránytalanul drágább lesz, pedig az egész egy projekt. Külön számoljunk, vagy terítsük mindkettőre?
4. Mi legyen a telek értékével? Azt megtanultuk, hogy ingatlan nincs telek nélkül, és azt külön kell nyilvántartani. Jelenleg a két új épület a telek kb. felét foglalja el, és ezekben az épületekben a mi tulajdonunk kb. 15 százalék lesz, minden mást eladunk. Kérdés, hogy ha eladjuk bármelyik lakást, amit mi építtetünk, akkor telket is eladunk vele? Ha igen, akkor mennyit? Milyen arányban számoljunk? Akkor ki kell vezetni a telek könyv szerinti értékéből annyit, és minden eladott lakás esetében ugyanígy. Végül is, ha eladunk minden lakást, kivezetjük, akkor nem igaz az, hogy a telek 100 százalékban a mi tulajdonunk marad. Vagy igaz?
Végül szeretnék általában véve egy szakértői iránymutatást kapni arra, hogy a lakások, a felújított másik épületben lévő irodák, teremgarázsok, tárolók, közös helyiségek stb. esetében a két fővállalkozó számláit, magát a beruházási teljesítményt hogyan próbáljuk szétszedni? Mennyire kell a mérhetetlenül aprólékos műszaki leírásokat figyelembe venni, mennyire lehetünk "nagyoltak"? A maradó ingatlant aktiválni kell, az eladandót kivezetni, de mindenképpen önköltséget kell számolnunk lakásra, irodára, garázsra, tárolóra, közös helyiségekre, mindezt a fentiekben leírtak (bontás, mélyépítés, két új épület) figyelembevételével. Jó lenne ebben egy gyakorlattal rendelkező szakember tanácsa, iránymutatása.

Kérdés: Az üzemi ingatlan leégett. A biztosító megtéríti a helyreállítás költségeit. Minden helyreállítási költség egyéb ráfordítás lesz? Előfordulhat felújítás is, mivel a helyreállítási költség meghaladja az ingatlan bekerülési értékének 50 százalékát? A biztosító egy mai helyreállítást térít, nem a nyilvántartási értéket. Lehet-e időbeli elhatárolás a felújításra eső résszel? Érinti-e az elszámolás a valós értéken történő nyilvántartást?

Kérdés: A szoftverfejlesztéssel foglalkozó társaság 2013-ban létrehozott egy szoftvert, amelyet a filmgyártásnál lehet használni. A szoftver használatát díjfizetés ellenében megosztotta a szoftvert használni szándékozókkal. A megosztást egyfajta bérletként értelmezhetjük, a bérbevevő a használat jogán túlmenően más jogot nem kap. A szoftver nem hozta azt az árbevételt, amelyet elvártak tőle. 2016-ban elkezdtek vevőt keresni. A vevőjelölt a vételi szándékát erős szoftverfejlesztési feltételekhez kötötte. A szoftverfejlesztés valamennyi felmerült költségét a vevőjelölt óradíjalapon megtérítette. A társaság a szoftverfejlesztés ideje alatt is bérbe adta a szoftvert. A társaság a szoftverfejlesztés során olyan módosításokat, kiegészítő fejlesztéseket végzett, amelynek elsődleges célja a vevő igényeihez történő alakítása volt. A szoftvert 2017-ben a vevőjelölt felé értékesítik. A szoftver eszközének értékesítését a befektetett eszköz értékesítéseként, vagy mint készletként történő értékesítést kell elszámolni? Hogyan kell a társaság befektetett eszközeként nyilvántartásba vett szoftverén a vevő igényeinek megfelelő fejlesztést számvitelileg kezelni? Milyen tényezőket, ismérveket kell figyelembe venni a társaság eszközének értékesítése és annak befektetett eszköz és forgóeszköz közötti átsorolása meghatározásával kapcsolatban? (Az Szt.-ben nincs részletes felsorolás.) A tárgyieszköz-értékesítés nem jelent automatikus átsorolást? Milyen ismérvekkel lehet a társaság esetében eldönteni az Szt. 23. §-a (4)–(5) bekezdésében rögzítettek elvégzésének szükségességét vagy szükségtelenségét?

Kérdés: Az általunk vizsgált társaság használt személygépkocsikat szerez be bontási célzattal. A beszerzést rögtön elábéra könyvelik, majd a bontott alkatrészek értékesítését árbevételként mutatják ki. Nem találkoztunk viszont a hulladékok, illetve a selejtezett alkatrészek elszámolásával. Hogyan kell könyvelni a bontási tevékenységet, illetve a bontott alkatrészek nyilvántartását?

Kérdés: A bt. 100 ezer forint alatti tárgyi eszközeit egyösszegű értékcsökkenési leírást alkalmazva csak az 5. számlaosztályban könyveli, az 1. számlaosztályban a tárgyi eszközök között nem szerepelnek. Ezek mennyiségét az éves leltárban tartják nyilván. Végelszámoláskor helyes-e, ha ezeket selejtezik (azzal a megjegyzéssel, hogy a hulladékcentrumba csak a törlési határozat után adják le, mivel ezeket a végelszámoló még használja [számítógép, nyomtató, asztal, szék stb.]), hiszen piaci értékük nincs?

Kérdés: Cégünk baromfit neveltet, felvásárol, majd ezen állomány egy részét bérvágatja, szortírozza, csomagolja, és ezt követően a késztermék egy részét belföldön értékesíti, jelentős részét exportálja. A készterméket hűtőházban tárolja előhűtött, illetve fagyasztott termékként. A cégnél a termékekre vonatkozóan év közben mennyiségi nyilvántartás nincs, csak értékbeli. A közvetlen költségeket az 5. számlaosztályban gyűjtjük, elkülönített számlákon.
1.
Véleményük szerint ebben a vertikumban besorolhatók-e a közvetlen költségek közé az alábbi tételek:
– -hűtőháznak fizetett bérleti díj, illetve árumozgatási díj,
– -a baromfit a bérvágóhelyre, hűtőházba juttató szállítási költség,
– -a csomagolási költség,
– -az exportálással kapcsolatos költségek, exportjutalék költsége (az értékesítőknek fizetett).
Az önköltség-számítási szabályzatot szeretnénk elkészíteni, és a közvetlen költségek besorolásánál merült fel a kérdés.
2.
Év végére az előhűtött baromfit sikerült értékesíteni, de a fagyasztott baromfiból jelentős eladatlan készlet keletkezett, melyek szavatossági határideje arra késztet, hogy az eladási árak csökkentésével értékesítsük a zárókészletet, melyet elkülönítve tárolunk. A várható eladási árak csökkenése miatt mikor és milyen jogcímen értékelhetem le a közvetlen önköltségen értékelt zárókészletemet? Mire figyeljek, és milyen dokumentumok szükségesek az értékeléshez? Le kell ezt értékelni, vagy az eladási áron keresztül az árrés csökken, az önköltségen értékelt készletet nem is kell változtatni? Értékvesztés vagy selejtezés történik a leírt esetben?

Kérdés: Az Szt. és a 224/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet hatálya alá tartozó, egyéb szervezetnek minősülő egyetem könyvtáránál helyesen járunk-e el, ha a könyvtári könyveket és folyóiratokat a készletek között mutatjuk ki? Az egyetem könyvtári állománya analitikus nyilvántartással alátámasztott. A könyveket és folyóiratokat a meghatározott időszakonkénti selejtezés alkalmával számoljuk el ráfordításként. A könyvek és folyóiratok nagy része adományból származik. A passzív időbeli elhatárolást értékvesztéskor vagy selejtezéskor oldjuk fel. Felmerült, hogy a könyvtári könyveket és folyóiratokat a tárgyi eszközök között kellene nyilvántartani, ám ebben az esetben mint kis értékű eszközt azonnal le kellene írni. A főkönyvi könyvelés – ez esetben – megfelelhetne az analitikus nyilvántartásnak? Mi a helyes eljárás?

Kérdés: Betéti társaság (alakult 1993-ban, 2004-től evás) végelszámolást kezdene. A leltár szerint: bankszámla: 6600 Ft, követelése (IPA) 1100 Ft, jegyzett tőke 1 000 000 Ft, kötelezettsége (kamarai regisztrációs díj) 5000 Ft. (A tárgyi eszközeit már leselejtezte.) Ezekből az adatokból hogyan készíthető el a tevékenységet záró mérleg?

Kérdés: Cégünknél tárgyi eszközt állítanának elő (tárolószekrényt), amelyhez olyan alkatrészeket használnának fel, amelyeket leselejtezett eszközökből szereltek le (ajtók, lábak, fémkeret). Munkatársunk készítené ezt a szekrényt, amelyhez felhasználna még most és korábban vásárolt eszközöket. A korábban vásárolt eszközöket az előző években költségként számolták el. Ez esetben mi a tárgyi eszköz bekerülési értéke? Hogyan lehet meghatározni a leselejtezett eszköz alkatrészeinek az értékét? A költségként könyvelt tételeket számításba lehet-e venni?

Kérdés: Az üzemi ingatlan tűzkárt szenvedett, 35%-os kár érte. A biztosító megtéríti a helyreállítás költségeit. Minden helyreállítási költség egyéb ráfordítás lesz, vagy előfordulhat felújítási rész is, mivel a helyreállítás költsége meghaladja az ingatlan bekerülési értékének 35%-át? A biztosító egy mai helyreállítást térít, és nem a több évvel ezelőtti nyilvántartási értéket. Időbeli elhatárolás szóba jöhet-e a felújításra eső értékcsökkenéssel szemben, a biztosító kártérítésének elhatárolásával? Érinti-e az elszámolás a valós értéken történő nyilvántartást (értékelési tartalék van az ingatlanra)?