Engedményezett követelés esetén az elismert kártérítés

Kérdés: Egy ügyvédi iroda a tulajdonában álló ingatlanját határozott időre, a 2022-2024. éveket érintően bérbe adta. A bérlő nem fizetett, ezért 2022-ben felmondta a szerződést, de megállapodtak, hogy a tartozásait a 2023. év végéig részletekben rendezi. Mivel ez csak részben valósult meg, a követelést engedményesi szerződés keretében 2024-ben eladta egy zrt.-nek. Az engedményesi szerződés szerinti követelés: számlázott bérleti díjból és közüzemi költségekből, nem számlázott - kártérítésnek minősített - összegből és a határozott idejű bérleti szerződés alapján követelhető bérletidíj-igényből áll (a bérbeadó-bérbevevő megállapodása szerint, ha rendezi a tartozását, akkor ettől a bérbeadó eltekintett volna). Kérdések:
- A nem számlázott, de bérbeadó-bérbevevő közötti megállapodásban szereplő, elismert "járó" kártérítésnek minősített összegek nem szerepelnek a könyvelésben az Szt. 29. § (8) bekezdése és a 77. § (2) bekezdésének b) pontja alapján (a kártérítés nem követelés, hanem bevétel a beérkezés időpontjában, így elhatárolása sem értelmezhető), helyes ez így?
- A határozott idejű bérleti szerződés alapján követelhető bérletidíj-igény nem számlázható összege tekinthető-e kártérítésnek, vagy számlázni kellett volna a nem megállapodás szerinti teljesítéskor?
- Az engedményezés keretében a bérbevevő felé számlázott összegeket vezetjük össze az engedményes által fizetett összeggel, vagy a nem könyvelt járó kártérítést és bérletidíj-igényt is könyvelni kell előtte egyéb bevételként?
Részlet a válaszából: […] A kérdés követelés engedményezéséről szól, de nem egyértelműen határozza meg a követelés összegét, sőt részének tekinti az elismert "járó" kártérítésnek minősített összegeket is, ehhez kapcsolja ez utóbbit is, mit és mikor kell számlázni, mit és hogyan kell...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2024. május 23.

Adott támogatások elszámolása alapítványnál

Kérdés: A kettős könyvvitelt vezető alapítvány a tárgyévi bevételei terhére dönt támogatások kifizetéséről, miközben a támogatások elszámolása a számviteli törvény szerint pénzforgalmi tétel. Ez az éves számviteli eredmény indokolatlan ingadozását okozhatja, gátolja a valós vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzet megítélését. A kuratórium gazdálkodási döntéseit a tárgyévben járó és legkésőbb a mérlegkészítésig pénzben is megkapott támogatások terhére hozza. Ezek terhére kerülnek az adott támogatások megítélésre. Lehetséges elszámolási mód lehetne az Szt. 4. §-a (4) bekezdésének alkalmazása a következők szerint: a kuratórium döntése alapján a teljes támogatási összeget felvesszük kötelezettségként: T 86 – K 479 (Egyéb ráfordítás – különféle egyéb kötelezettség); a pénzforgalommal elszámoljuk a támogatás ütemezése szerint a kötelezettség csökkenését: T 479 – K 384, 381; év végén a rövid lejáratú kötelezettségek közül az egy éven túl lejárókat átsoroljuk a hosszú lejáratú kötelezettségek közé. Ez az elszámolási rend könnyen követhető, analitikája egyszerűen szervezhető. Egyedül az egyéb ráfordítást, összhangban az összemérés elvével, nem pénzforgalommal könyveljük. Másik alternatíva: a kuratórium döntését könyvvitelen kívül vezetjük, majd pénzforgalommal elszámoljuk a támogatást ütemezés szerint: T 86 – K 384; a támogatási szerződésből még hátralévő biztos tartozásokat – a realizációs elvet felrúgva, az összemérés elvét nem teljesítve – nem könyveljük.
Magánszemélyek részére adott támogatások esetén: Ott az elszámolt összegeket személyi jellegű kifizetésként indokolt kimutatni, miközben a szerződött, fix összegű, adott időpontban esedékes nemteljesítéshez kötött jövőbeni kifizetésekre nem is tudnánk más módon fedezetet képezni, mint az Szt. 4. §-a (4) bekezdésének az alkalmazásával a következők szerint:
- -a kuratórium döntése alapján a teljes támogatási összeget felvesszük kötelezettségként: T 55 – K 479; pénzforgalommal elszámoljuk a támogatás ütemezése szerint a kötelezettség csökkenését: T 479 – K 384, 381;
- -év végén, az éven túli elszámolásokat átsoroljuk a hosszú lejáratú kötelezettségek közé;
- -a még ki nem fizetett, nem számfejtett összegekre, a bizonytalan, de várható adókra, járulékokra céltartalékot képezünk: T 86 – K 42.
A másik alternatíva szerint nem vennénk figyelembe az összemérés elvét, és a számfejtéssel elszámoljuk a támogatás ütemezése szerint az esedékes támogatást és járulékait: T 55 – K 479. Így a könyvelés a jövőbeli biztos tartozásokat nem tartalmazná.
Részlet a válaszából: […] ...összemérés számviteli alapelv egyértelműen fogalmaz: az adott időszak eredményének meghatározásakor a tevékenységek adott időszaki teljesítéseinek elismert bevételeit és a bevételeknek megfelelő költségeit (ráfordításait) kell számításba venni, függetlenül...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2015. január 15.

Év végi vevőszámla könyvelése

Kérdés: A vevőszámla kelte 2012. január, teljesítés időpontja 2011. december, fizetési határidő 2012. január. Helyes-e, ha vevőszámlaként 2012-ben könyveljük, és a bevételt aktív időbeli elhatárolásként számoljuk el 2011-re? Szíveskedjenek példán levezetni a vevőkövetelés, a szállítói tartozás könyvelését olyan esetekben, amelyek két évet érintenek, és olyan példát is, amikor folyamatos teljesítésről van szó.
Részlet a válaszából: […] ...kérdésre egyértelmű a válasz, nem helyes!Az Szt. 72. §-a alapján a szerződés szerinti teljesítésidőszakában kell árbevételként elszámolni az üzleti évben értékesítetttermékek, nyújtott szolgáltatások – áfát nem tartalmazó – ellenértékét....[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2012. augusztus 16.

Idegen váltóval kapcsolatos elszámolások

Kérdés: Számpéldával kérjük bemutatni az idegen váltóval kapcsolatos számviteli elszámolást!
Részlet a válaszából: […] ...díjat, vagy ugyanezenváltót február 28-ával a kft. egyik szállítója elfogadta 1400 E Ft, illetve 1100E Ft összegű követelése teljesítéseként, a különbözetet pénzügyileg nemrendezték, vagy az adós a váltókövetelés névértékét a lejáratkorkiegyenlítette....[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2006. szeptember 28.