12 talált cikk az export , számlázás , értékesítés , termékértékesítés kifejezésre

Kérdés: Egy belföldi vállalkozás Olaszországból szerez be árut, és továbbértékesíti egy ausztráliai magánszemély részére. Az áru közvetlenül mozog Olaszországból Ausztráliába. Hogyan számláznak az egyes szereplők, ha az olaszországi cég bonyolítja le a fuvaroztatást?

Kérdés: Magyarország gépet vásárol Németországból, amelyet Törökországból fognak szállítani Magyarországra. Hogyan alakul a számlázás, milyen számlát fogadhatok be Németországból, ha Törökország rendezi a fuvarozást, vagy ha Magyarország rendezi a fuvarozást? "A": Törökország. "B": Németország. "C": Magyarország. "A"-ból jön "C"-be a vásárolt gép.

Kérdés: 1. A 2021. 01. 01-től érvénybe lépő – a NAV Online adatszolgáltatás felületéül szolgáló – 3.0-s verzió milyen lényegi, új elemeket fog tartalmazni a most beküldendő számlaadatokhoz képest? Szeretném, ha kitérnének a környezetvédelmi termékdíjra vonatkozó változásokra.
2. 2021. 01. 01-től az uniós és exportkiszállítások számlái is az Online adatszolgáltatás alá fognak tartozni. Ezzel kapcsolatban az lenne a kérdésem, hogy amennyiben a számláinkon a vevőadatokon kívül – külön "cellában" – a szállításicím-adatok is szerepelnek, a CMR-rel összhangban, akkor erre a szállítási címre vonatkozóan milyen ellenőrzés fog történni? A szállítási cím és a vevő kapcsolata többféle lehet:
– a szállítási cím a vevőm saját raktára – a vevő székhelyével azonos országban;
– a szállítási cím a vevőm által bérelt raktár – szintén azonos országban;
– a szállítási cím egy logisztikai cég raktára – akár eltérő országban;
– a szállítási cím a vevőm vevője – egy harmadik EU-s országban (háromszögügylet).
A szállítási címeknél milyen adószámot kell feltüntetnem a különféle esetekben? A háromszögügyletnél biztosan a vevőm vevőjének az adószámára van szükség. A logisztikai cégnél n0em minden esetben áll rendelkezésemre az adószám. Ekkor lehet adószám nélkül a szállítási cím? Vagy lehet a vevő adószáma? A vevő saját raktáránál – és bérelt raktár esetében – a vevő adószáma kell, hogy szerepeljen a szállítási címnél is? Vagy lehet ez adószám nélkül is?

Kérdés: Az 1990. évi C. törvény 39. § (4) bekezdése 2013. január 1-től szigorító intézkedésként az eladott áruk beszerzési értékét (elábé) és a közvetített szolgáltatások értékét csak sávosan engedi meg levonni. Az arányosítás főként a nagykereskedelemmel foglalkozó cégeket érintő, az adóalap védelmét szolgáló előírás. Ugyanakkor a nettó árbevétel és az eladott áruk beszerzési értéke bizonyos esetekben csak technikai jellegű elszámolásokat tartalmaz, növelve az iparűzési adó összegét, így nem szolgálja az arányos és igazságos közteherviselést. Nagykereskedelemben gyakori finanszírozási forma, hogy a finanszírozó pénzintézetek a kereskedő raktári készletének finanszírozására zárt végű pénzügyilízing-szerződést kötnek. Számviteli elszámolása és áfatörvénybeli kezelése a termékértékesítés szabályai szerint történik. Ebben az esetben a nagykereskedő beszerzési áron eladja a raktáron lévő készletét a lízingcégnek, amely a lízingszerződés alapján szintén nagykereskedelmi áron visszaszámlázza azt. A lízingelt eszközt újra készletre veszik, és a kereskedő később értékesíti tényleges vevői felé, amikor is a lízingszerződést felbontották. A lízingszerződés megkötésekor végrehajtott számlázással a nagykereskedő árbevétele megnövekszik a beszerzési áron kiszámlázott összeggel, egyidejűleg az eladott áruk beszerzési értéke is nő a beszerzési áron eladott készlet értékével. Mivel eredményt nem realizál e műveleten, úgy lenne indokolt, hogy adóznia se kelljen, azonban az 1990. évi C. törvény 39. § (4) bekezdése szerinti arányosítás miatt mégis keletkezik adóalap, a bevétel 15-25-30%-os mértékében. Be kell-e vonni az arányosításba a lízingcéggel a finanszírozás miatt könyvelendő technikai elábét, hiszen a könyvelésre nem tényleges kereskedelmi forgalom miatt kerül sor? Csak azért történik az elszámolás, hogy a könyvekben a lízingszerződés alapján kapott finanszírozási forrás – a lízingtartozás – megjelenjen.

Kérdés: Cégünk termékgyártással foglalkozik, s a gyártott termékeket exportálja. A vevőkkel kötött szerződés alapján a kockázatviselés az eladó, gyártó (cégünk) telephelyén száll át a vevőre, ennélfogva az áru fuvarozásával kapcsolatos költségek és kockázatok is a vevőt terhelik. A termékek elfuvarozását ugyan társaságunk rendeli meg, azonban azt változatlan formában és áron átterheli a vevőkre. Egyes vevőkkel kötött szerződések tartalmaznak arra vonatkozó utalást, hogy a fuvarozást a gyártó közvetített szolgáltatásként nyújtja. A társaság a fuvarköltséget külön tételként számlázza, azzal a megjegyzéssel, hogy az közvetített szolgáltatás. Csökkenthető-e a közvetített fuvarozói szolgáltatással a nettó árbevétel a helyi iparűzési adó alapjánál, figyelemmel arra, hogy a fuvarozási költség az Áfa-tv. 70. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint beépül a termékértékesítés ellenértékébe?

Kérdés: Külföldi anyavállalatunkkal kötött szerződés értelmében az anyavállalat minden általunk belföldön gyártott terméket önköltség + 5% markuppal vásárolt meg tőlünk. A számlákat az anyavállalat különböző országokban lévő áfaregisztrációjára állítjuk ki az év során. Év végén a zárás keretében kerül sor az évi tényleges önköltség meghatározására, a már kiszámlázott összeghez viszonyítva a markuppal növelt összegre jóváíró, vagy még további terhelő számla kiállításával. Ezen utolsó számlát is szét kell bontani áfaregisztrációnként? Év közben a számlázásokat termékértékesítésként jelentettük az áfabevallásban. Könyvvizsgálónk szerint a költségátterhelés az Áfa-tv. hatályán kívüli tétel, így a végső számlát nem kell közösségi értékesítésként vagy szolgáltatásnyújtásként jelentenünk. Igaza van?

Kérdés: A kft. külföldi cégekkel kötött szerződéssel (EU-s és EU-n kívüli is) vállalja a cégek által megvásárolt termékek elszállíttatását orosz és ukrán címekre. Az árut a megbízott vámraktárba elszállíttatja, vagy az ott betárolt árut átrakatja vagonba, és a megadott külföldi címre vasúton elviteti. A teljesítéshez alvállalkozókat vesz igénybe. Felmerülnek külföldi és magyar szállítási, rakodási, vagonvizsgálati, vámkezelési számlák, amelyeken szerepel AKK, AM és 20 százalék áfás tétel is. Mi a helyes számlázás a kimenő számlákban (vagontétel, vagy a felmerült szolgáltatások külön felsorolása)? Áfa szempontjából ezt exporthoz kapcsolódó vagy áfakörön kívüli nemzetközi teherközlekedésként kell szerepeltetni? Milyen árbevételként kell könyvelni? A beérkező hozzá kapcsolódó számlákat közvetített szolgáltatásként kell-e elszámolni?

Kérdés: Cégünk mezőgazdasági gépalkatrészeket gyárt német exportra. Előfordult, hogy a kiküldött alkatrész selejtes volt. Így azt a német cég visszaküldte, továbbá a terhelési értesítőben az alkatrészen kívül külön költségeket is levont tőlünk, például ellenőrzési költséget. A közösségi bevallásban jelenteni kell-e ezt a visszaküldést? Vagy nem minősül a tranzakció termékbeszerzésnek? Szolgáltatásként kell elszámolni a külön költségeket és visszáruként a visszaküldött alkatrészt?

Kérdés: Proforma-számlát állítottunk ki a teljesítést megelőzően a román fél részére 2004 szeptemberében. Ezen számla alapján az ellenérték még szeptemberben megérkezett, az áru azonban csak októberben hagyta el az országot. Az így kapott pénz előlegnek minősül? És ha igen, akkor az áfát is meg kellett volna fizetni utána, vagy adómentes?

Kérdés: Társaságunk exportértékesítést végez bizományoson keresztül az Áfa-tv. 6. §-a (2) bekezdésének b) pontja szerint. Eddig 0 százalékos áfával számláztunk a bizományosnak. Hogyan alakul a termékexport számlázása 2004. május 1-jétől a gyártó és a bizományos, a bizományos és a vevő között?