8 cikk rendezése:
1. cikk / 8 Éles látást biztosító szemüveg költségtérítése
Kérdés: Az 50/1999. (XI. 3.) EüM rendelet a képernyő előtti munkavégzés minimális egészségügyi és biztonsági követelményeiről szóló rendelet szerint, amennyiben a munkavállalónak a szemészeti szakvizsgálat eredménye alapján a képernyő előtti munkavégzéshez szükséges az éles látást biztosító szemüveg, azt a munkáltató biztosítja. A vállalkozás a belső szabályzatában meghatározta, hogy mekkora összeget térít a munkavállalónak. Eddig az éles látást biztosító szemüveget a cég nevére szóló számla alapján számoltuk el, mint adómentes juttatást, a személyi jellegű egyéb kifizetések között. A számlán a cégünk által térített összeg szerepel. Most arra a gyakorlatra kívánunk áttérni, hogy az éles látást biztosító szemüvegről a számla a dolgozó nevére szólna, ezen a szemüveg teljes költsége szerepelne. A számlát a munkavállaló a munkáltató részére átadná, mint igazolást az előírt szemüveg elkészíttetéséről. A belső szabályzatunkban meghatározott költségtérítés összegét bérszámfejtés útján utalnánk ki. Ebben az esetben is maradna adómentes juttatás? Ez a megoldás megfelelő? A juttatás összegét az M30-as igazoláson szerepeltetni kell, és ha igen, akkor melyik sorában? Vagy a korábbi gyakorlatot kellene folytatni? A váltás oka, hogy bizonyos cégek nem tudnak úgy számlát kiállítani, hogy különveszik a munkáltató által térítendő összeget és a munkavállaló által fizetendő összeget. További kérdésünk, hogy adómentes-e az éles látást biztosító szemüveg költségtérítése abban az esetben, ha a munkavállalónak állandó jelleggel szükséges a szemüveg viselése, nemcsak a képernyő előtti munkavégzéshez, de ahhoz is elengedhetetlen? Amennyiben egyik megoldás sem megfelelő, kérjük, írják le a számviteli és adózási szempontból szabályos eljárás menetét!
2. cikk / 8 Időbeli elhatárolásnál mutatkozó különbözet elszámolása
Kérdés: Társaságunk a 2018. év értékelése alapján úgy döntött, hogy jutalomban részesíti a munkavállalókat. A munkaértékelés név szerint megtörtént, a taggyűlésen elfogadták. A munkabért és járulékait: 19,5% szociális hozzájárulási adót, 1,5% szakképzési hozzájárulást költségként és passzív időbeli elhatárolásként elszámoltuk a 2018. évre. A nyugdíjas munkavállalók részére a járulékokat nem számoltuk fel. A jutalmak kifizetése 2019 júliusában lesz, amikor 19,5% helyett 17,5% szociális hozzájárulási adót kell bevallani és megfizetni a nem nyugdíjas munkavállalók után. Hogyan kell elszámolni a jogszabályi változás miatt keletkező szociális hozzájárulási adó 2%-os megtakarítását?
3. cikk / 8 Cafeteria "bérben"
Kérdés: Cégünknél megmaradt a cafeteria-rendszer, de belekerült, hogy lehet "bérben" is kérni az összeget. Jól gondoljuk-e – habár bérként adózik –, hogy nem bérköltségként, hanem a személyi jellegű egyéb kifizetések között kell kimutatni az ilyen címen számfejtett összeget?
4. cikk / 8 Számviteli változások 2017-től
Kérdés: Jövőre változnak-e a számviteli előírások?
5. cikk / 8 Közösen foglalkoztatott munkavállalók
Kérdés: Két cég közösen foglalkoztat munkavállalókat. Azt, hogy hogyan működik az Mt. alapján az elszámolás a cégek között, tudjuk. Arra azonban nem találtunk előírást, hogy a számvitelben ezt hogyan kell kezelni, elszámolni? Mi a következők szerint járunk el: az a cég, amelyik vállalta, hogy alkalmazza a munkavállalókat, az elszámolja a bért és járulékait a megfelelő költségek között, a megállapodás szerinti átalányösszeget, amikor megérkezik a bankba, bevételként könyveli, a kifizető cég elszámolja költségként (de milyen költségként, milyen bevételként?). Van áfafizetési kötelezettség? Számlázni kell? Megoszlanak a vélemények.
6. cikk / 8 Kiegészítő melléklettel kapcsolatos változások 2016-tól
Kérdés: Olvastam a 2015. évi CI. törvényt, amely az uniós joghoz kapcsolódó változások, új előírások magyar gyakorlatba való átültetéséről szól. Nem igazán értem a módosításokat, különösen az egyszerűsített éves beszámolót készítők kiegészítő melléklete vonatkozásában.
7. cikk / 8 Kiküldetés vagy költségtérítés?
Kérdés: A cégautóadó bevezetése kapcsán a munkáltatók sokszor bizonytalanok, mely esetben kell kiküldetési rendelvényt alkalmazni, és mely esetben kérjenek a rendszeresen telephelyen kívül végzett munka esetén a saját gépjárművel történő utazás költségeinek a megtérítéséhez útnyilvántartást. A két bizonylat adattartama lényegében azonos. Amikor a munkaszerződésben vállalt feladat folyamatos személygépjármű-használatot kíván, és a munkavállaló tulajdonában lévő gépkocsival oldják meg a konkrét feladatot a folyamatos munkavégzésből adódóan, annak feltétele, hogy egy adott időszakra útnyilvántartást vezetnek. A munkáltató a munkavállaló részére a gépkocsi hivatalos használatának költségtérítését utólag, útnyilvántartás alapján, az Szja-tv. vonatkozó előírásainak megfelelő összegben téríti meg. A munkavállalónak ebből nem származik jövedelme. Szabályszerűen mely esetekben kell kiküldetési rendelvényt és mely esetekben útnyilvántartást vezetni? Milyen logika alapján lesz az egyik személyi jellegű ráfordítás, a másik utazási költség? A költségtérítés után terheli-e a munkavállalót cégautóadó-fizetési kötelezettség? Amikor az útnyilvántartás alapján ugyanolyan mértékű költségtérítést kap, mintha kiküldetési rendelvényt alkalmaztak volna, a gépkocsi üzemeltetésével kapcsolatban felmerült költségeit sehol sem számolhatja el.
8. cikk / 8 Alkalmi munkavállaló foglalkoztatása
Kérdés: Kik tartoznak az alkalmi munkavállalóként foglalkoztatottak körébe? Lehet-e nyugdíjas, lehet-e munkaügyi központ által nem regisztrált személy? (Biztosítási jogviszonya nincs sehol.) A foglalkoztatót milyen nyilvántartási, illetve bejelentési kötelezettség terheli az APEH, a tb, a munkaügyi központ felé? A foglalkoztatónál az alkalmi munkavállalónak kifizetett bér, illetve közteherjegy bérköltségként és bérjárulékként könyvelendő-e, ha igen, képezi-e a kifizetett bér szakképzési hozzájárulás alapját?
