Részlet a válaszból
Megjelent a Számviteli Levelekben 2002. december 19-én (50. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 1014

[…] Néhány javaslat az elhatárolt árfolyamnyereség megszüntetésére: ha az konkrét külföldi pénzértékre szóló eszközhöz, illetve kötelezettséghez kapcsolódik, akkor ezen külföldi pénzértékre szóló eszközök, illetve kötelezettségek kivezetéséhez, megszűnéséhez kapcsolódóan, ha a vállalkozó a mérlegfordulónapon már nem mutat ki a könyveiben külföldi pénzértékre szóló eszközöket, illetve kötelezettségeket, akkor akár az első évben, akár öt év alatt egyenletesen, ha az konkrét külföldi pénzértékre szóló eszközhöz, illetve kötelezettséghez nem kapcsolódik, akkor az Szt. által biztosított maximum 5 év alatt (tehát 2007-tel bezáróan) a számviteli politikában meghatározott módon (bármilyen – számvitel-politikai döntéssel alátámasztott – megoldás lehetséges, de ezt a döntést legkésőbb 2003-ban meg kell hozni, és az a számviteli alapelvekből következően a későbbiek során már nem változtatható). Az Szt. 47. §-a (4) bekezdésének c) pontja szabályozza, hogy a beruházáshoz, a vagyoni értékű joghoz közvetlenül kapcsolódó devizahitelnek – az eszköz üzembe helyezéséig terjedő időszakra elszámolt (időszakot terhelő) – árfolyam-különbözete, amennyiben az árfolyamveszteség, annak összegéig részét képezi a bekerülési (beszerzési) értéknek. A gyakorlati tapasztalatok azt igazolták vissza, hogy a hivatkozott előírás nem teljes körű, így azt különbözőképpen értelmezik. Az Szt. hivatkozott előírásának módosítása egyértelművé teszi, hogy nemcsak a devizahitelnél, de a külföldi pénzértékre szóló szállítóval szembeni kötelezettségnél is lehet árfolyam-különbözet (ezért fogalmaz úgy az Szt., hogy a devizaszámlán meglévő devizakészlettel nem fedezett devizakötelezettségnek az eszköz üzembehelyezéséig terjedő időszakra elszámolt árfolyam-különbözete), az árfolyam-különbözet pedig lehet árfolyamnyereség is meg árfolyamveszteség is, függetlenül ettől, módosítja a bekerülési értéket. A beruházás keretében beszerzett eszköz üzembe helyezéséig terjedő időszak alatt a bekerülési értéket növelő-csökkentő árfolyam-különbözetet kell elszámolni akkor, ha a devizás beruházási szállítót részben vagy egészen kiegyenlítik az eszköz üzembe helyezése előtt, a beruházási szállítóval szembeni tartozás kiegyenlítésére felvett devizahitel törlesztésekor, a mérlegfordulónapon az Szt. 60. §-ának (2) bekezdése szerint kötelező a devizaeszközök-devizakötelezettségek értékelése. [A devizaeszközök-devizakötelezettségek mérleg-fordulónapi értékelésekor az összevont árfolyam-különbözet megállapítása során az Szt. 47. §-a (4) bekezdésének c) pontjához kapcsolódó árfolyam-különbözetet figyelmen kívül kell hagyni, hiszen azt az eszköz értékét módosító tételként kell figyelembe venni.] Forgalommal arányosan adott-kapott engedmény Az elmúlt két évben a Számviteli Levelekben többször foglalkoztunk a témával. Amire a kérdéseknél nem tudtunk pozitív választ adni, azok közül egy nagyon lényegesre most az Szt. módosítása választ ad. A hatályos Szt. előírása szerint: a szerződésen alapuló – konkrét vásárolt és saját termelésű készlethez, valamint szolgáltatáshoz közvetve kapcsolódó, nem számlázott – utólag kapott/adott engedmények szerződés szerinti összegeit a pénzügyi rendezéssel egyidejűleg kell az egyéb bevételek, illetve az egyéb ráfordítások között elszámolni. Ebből az előírásból az következett, hogy ha az adott üzleti év értékesítési/beszerzési forgalmával arányosan megállapított engedményt a mérlegfordulónapig pénzügyileg nem rendezték, azt az üzleti év eredményében nem lehetett figyelembe venni. A hivatkozott előírás abban a vonatkozásban nem változott, hogy a forgalommal arányosan kapott/adott engedmény elszámolása a pénzügyi rendezéshez kapcsolódik. Változik viszont az, hogy ennek a pénzügyi rendezésnek meddig kell megtörténnie. Az engedmény összegét legkésőbb a mérlegkészítés időpontjáig kell pénzügyileg rendezni, hogy az az üzleti év eredményében benne legyen. Ez az előírás is 2003. január 1-jétől hatályos, de alkalmazható a 2002. évi beszámoló készítése során is. (Ha a 2002. évi forgalommal arányos engedményt a mérlegfordulónap és a mérlegkészítés időpontja között pénzügyileg rendezik, akkor annak összege a 2002. évi egyéb bevételek, illetve egyéb ráfordítások között elszámolható.) A régi elszámolási szabályról az újra való áttérés jellemzően azzal jár, hogy az áttérés évében a forgalommal arányosan adott/kapott engedmények két év eredményét érintő hatása együttesen jelenik meg. A beszerzéshez kapcsolódó nem jelentős összegű különbözetek elszámolása Az Szt. 47. §-ának (9) bekezdése rendelkezik arról, hogy a bekerülési (beszerzési) érték részét képező tételeket a felmerüléskor, a gazdasági esemény megtörténtekor (legkésőbb az üzembe helyezéskor) kell számításba venni akkor is, ha a számla, a megfelelő bizonylat nem érkezett meg. Ez esetben a bekerülési értéket a rendelkezésre álló dokumentumok alapján kell meghatározni. Az így megállapított érték és a ténylegesen számlázott, kivetett (fizetendő) összeg közötti különbözettel a végleges bizonylat kézhezvétele időpontjában a bekerülési értéket akkor kell módosítani, ha a különbözet összege az adott eszköz értékét jelentősen módosítja. Nyilvánvaló, a számviteli politikában kell rögzíteni, hogy az adott vállalkozó mit tekint olyan értéknek, ami jelentősen módosítja az adott eszköz értékét. Nem volt mindenki számára egyértelmű azonban, hogyan kell elszámolni a beszerzéshez kapcsolódó – jellemzően az üzembe helyezés, a raktárba beszállítás után megállapítható – különbözetet, ha az nem jelentős összegű. (Az Szt. logikájából ugyan következik, hogy amit nem lehet az eszközök bekerülési értékében figyelembe venni, az az adott üzleti év eredményét módosítja.) Az Szt. 47. §-ának (9) bekezdését kiegészítő előírás ezt szabályozza: amennyiben a különbözet összege jelentősen nem módosítja az adott eszköz bekerülési (beszerzési) értékét, annak összegét a végleges bizonylatok kézhezvétele időpontjában egyéb ráfordításként, illetve egyéb bevételként kell elszámolni. Saját termelésű készletek közvetlen önköltségének megállapítása Az Szt. ad arra lehetőséget, hogy a saját termelésű készletek közvetlen önköltségét norma szerint állapítsák meg. A műszakilag megalapozott norma általában késztermékre, esetleg félkész termékre készül. Hogyan lehet az ilyen norma szerinti közvetlen önköltségből a befejezetlen termelés közvetlen önköltségét megállapítani? Erre válaszol az Szt. 62. §-ának (2) bekezdését kiegészítő előírás, mely szerint: a befejezetlen termelés norma szerinti közvetlen önköltsége a félkész termék, a késztermék norma szerinti közvetlen önköltségéből a teljesítési fok alapján arányosítással is meghatározható. Az Szt. 2001-től lehetővé tette, hogy az egyszerűsített éves beszámolót készítők a saját termelésű készletek értékét a még várhatóan felmerülő költségekkel és a kalkulált haszonnal csökkentett eladási áron állapítsák meg. Ezen egyszerűsített önköltségszámítás most kiegészült […]