Vállalati üdülő hasznosítása
Kérdés
A társaság a gazdasági válság miatti piaci átrendeződés miatt tevékenységi körét szélesíti, és felveszi az üzletszerű üdülési, egyéb átmeneti szálláshely-szolgáltatás tevékenységet. Az előbbiek érdekében üdülőingatlant vásárol, de azt az üzembe helyezéskor nem minősíti vállalati üdülőnek. Az üdülőt elsősorban független ügyfeleknek, vevőknek adja bérbe a szokásos piaci áron, a 18 százalékos áfa felszámításával. Csak szálláshely-szolgáltatás van. A le nem kötött helyeket saját üzleti partnereinek, illetve alkalmazottainak biztosítja ingyenesen, vagy a piaci árnál kedvezőbb áron, vagy önköltségi áron annak érdekében, hogy a szálláshelyfoglaltság minél jobban közelítse a 100 százalékot. Kérdések: Levonható-e a beszerzés áfája teljes összegében? A szokásos piaci ár megállapítható-e az üzemeltetési költségekből (az önköltségből) kiindulóan? A szokásos piaci ár és a munkavállalók, az üzleti partnerek által térített érték közötti különbözet tekinthető-e természetbeni juttatásnak? Változik-e a beszerzéskori adókötelezettség, kell-e alkalmazni az Áfa-tv. 135. §-át, ha a szállást többségében a munkavállalók, illetve üzleti partneri kör veszi igénybe? A meg nem térülő költségeket a személyi jellegű egyéb kifizetések közé kell átvezetni? Ha semmilyen üdülés nem valósul meg, akkor a tárgyévben felmerült költségek elszámolhatók a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült ráfordításnak?
Részlet a válaszból
Megjelent a Számviteli Levelekben 2009. december 17-én (211. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 4408
[…] felszámított áfája levonható. A szokásos piaci ár megállapítására az Áfa-tv. 255. §-a is tartalmaz előírást, de tartalmaz a Tao-tv. 18. §-a is. A szokásos piaci ár - összehasonlítható körülmények hiányában – lehet a szolgáltatásnyújtás érdekében felmerült kiadás, azaz a szolgáltatásnyújtás teljes önköltsége. Nehezen képzelhető el, hogy üdülőingatlan esetében ne lehetne az önköltségtől eltérő szokásos piaci árat dokumentálni. Természetesen, ha a teljes önköltség több, mint a dokumentált szokásos piaci ár, akkor azt kell számításba venni. (Itt jegyezzük meg, az üdülőingatlan költségeinek számbavételéről részletesen írtunk a Számviteli Levelek 176. számában, a 3718. kérdésre adott válaszban.) Az áfát is magában foglaló szokásos piaci ár és a munkavállalók, illetve az üzleti partnerek által térített érték közötti különbözet – mint üdülési szolgáltatás – teljes összegében természetbeni juttatás, amelyből személyenként az adóév első napján érvényes havi minimálbér összegét nem meghaladó rész 2009-ben adómentes természetbeni juttatás (2010-ben már 25 százalékkal adózik), az ezt meghaladó rész pedig adóköteles természetbeni juttatás. Tekintettel arra, hogy az üdülési szolgáltatás – az előbbiekből következően – áfaköteles (az a része is, amely a szolgáltatás díjában nem térül meg), a levonható előzetesen felszámított adót meghatározó tényezőkben változás nem következik be, nem kell alkalmazni az Áfa-tv. 135-136. §-aiban foglalt előírásokat. A munkavállalók és az üzleti partnerek által meg nem térített, az üdülőben, az üdültetéssel kapcsolatosan felmerült összes költség áfával növelt összegét, az adóköteles rész személyi jövedelemadóját a személyi jellegű egyéb […]
Megjelent a Számviteli Levelekben 2009. december 17-én (211. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 4408
[…] felszámított áfája levonható. A szokásos piaci ár megállapítására az Áfa-tv. 255. §-a is tartalmaz előírást, de tartalmaz a Tao-tv. 18. §-a is. A szokásos piaci ár - összehasonlítható körülmények hiányában – lehet a szolgáltatásnyújtás érdekében felmerült kiadás, azaz a szolgáltatásnyújtás teljes önköltsége. Nehezen képzelhető el, hogy üdülőingatlan esetében ne lehetne az önköltségtől eltérő szokásos piaci árat dokumentálni. Természetesen, ha a teljes önköltség több, mint a dokumentált szokásos piaci ár, akkor azt kell számításba venni. (Itt jegyezzük meg, az üdülőingatlan költségeinek számbavételéről részletesen írtunk a Számviteli Levelek 176. számában, a 3718. kérdésre adott válaszban.) Az áfát is magában foglaló szokásos piaci ár és a munkavállalók, illetve az üzleti partnerek által térített érték közötti különbözet – mint üdülési szolgáltatás – teljes összegében természetbeni juttatás, amelyből személyenként az adóév első napján érvényes havi minimálbér összegét nem meghaladó rész 2009-ben adómentes természetbeni juttatás (2010-ben már 25 százalékkal adózik), az ezt meghaladó rész pedig adóköteles természetbeni juttatás. Tekintettel arra, hogy az üdülési szolgáltatás – az előbbiekből következően – áfaköteles (az a része is, amely a szolgáltatás díjában nem térül meg), a levonható előzetesen felszámított adót meghatározó tényezőkben változás nem következik be, nem kell alkalmazni az Áfa-tv. 135-136. §-aiban foglalt előírásokat. A munkavállalók és az üzleti partnerek által meg nem térített, az üdülőben, az üdültetéssel kapcsolatosan felmerült összes költség áfával növelt összegét, az adóköteles rész személyi jövedelemadóját a személyi jellegű egyéb […]
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
